5.Fejezet

2014.01.15. SZERDA

Ma reggel mikor felkeltem, ergo 06:20 kor a következő üzenet fogadott TŐLE :
Varga Olivér: Jó reggelt Törpém!:3 Tegnap jól bealudtál:)
Eme csodás üzenetet elolvasva a szívem boldogan kezdett kalapálni odabent és kajak attól féltem hogy szívrohamot kapok annyira nagyon kalapált.Lehunytam a szemem és kirázott a hideg.Ennél szebb reggelem már nem is lehetne!
Németh Janka: Neked is Oli:3 Hát igen... bocsi:$
Varga Olivér:Nem probléma, tök aranyos volt hallani ahogy szuszogsz!:D
Németh Janka:Nem is szuszogok!:o
Varga Olivér: Oh dehogynem :3 és nagyon cuki... amúgy mikor jössz ki Miskolcra?:C
Németh Janka: Nem tudom:C De te is bejöhetsz Debrecenbe!:)
Varga Olivér:Te miért nem jössz?
Németh Janka:Olyan messzeeeee vaaaan.
Varga Olivér:Annyira nem is, meg beteszel mondjuk egy Titanicot vagy Avatar-t és hamar eltelik az út:)
Németh Janka:Persze persze:)) majd meglátjuk. De te is nyugodt szívvel kijöhetsz Debrecenbe!
Varga Olivér: De olyan messzeeee van.:D Vagy azt akarod hogy én nézzek Titanicot?:D
Németh Janka: Hát miért ne?:D
Varga Olivér: Álmodozz csak:)) Na de lépek suliba majd még írok ;)
Németh Janka: Várom ^^
Atyám... atyám...ELKÉSEK A SULIBÓL WÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Gyorsan magamra kaptam egy Pierce The Veil pólót egy fekete farmert (na meg a fehérneműket ) és egy kockás zoknit, na meg egy szürke rénszarvasos pulcsit (olyan meleg imádom!) és már sprinteltem is lefelé a táskámmal a vállamon, felkaptam a bakancsom és mivel tudatában voltam hogy csak gördeszkával érem el a buszt így azt is magammal hurcoltam és gurultam is a buszmeg felé.
Hála az égnek sikeresen elértem a buszom és szuszogva lehuppantam egy üres helyre, miközben azon gondolkoztam hogy azannyát imádom ezt a srácot!
Hamarosan megérkeztem a suliba és felszaladtam a rajzterembe ahol már várt a papír ceruza hogy alkossak valami újat, és lehengerlőt.
Vigyorral a képemen lehuppantam Rebi és Zsombi közé.
-Szevasztok!-köszöntem nekik.-Mit kell rajzolni?
-Tavaszt.-sóhajtott Rebi, nos Ő nem olyan mint Én vagy Zsombi, nincs túlzottan oda a rajzért de mi már bele is vágtunk, én magamat és Olit rajzoltam le ahogy a rózsaszín fák alatt sétálunk, a növények nyílnak és minden elkápráztató.Oli szőke haja...ragyogó kék szemei, és az én vörös drót boszorka sörényem és zöld szemeim... az én pálcika elől deszka hátul léc alakom (na jó azért igen jó alakom van , csak magamnak se merem bevallani... vagy most pont azt teszem?) és az ő erő izom tejet iszom alakja...de amúgy tényleg, kocka hasa van, valamelyik nap képet is küldött...Bolondom...auw. Komolyan azt mondtam hogy az enyém?Neeem a pia szólt belőlem, túl sok Sió-t ittam ma reggel, attól pedig lerészegedik ám az ember rendesen!Elég élethű egy kép lett...mármint elég felismerhető hogy az a vöröske az izom agy mellett jó magam lennék... tehát kell valamit kezdenem ezzel a rajzzal...O-ó...
-Wow. Ő a Rómeód?-hajolt át a vállam felett Ricsi.
-Mii???Őőőőő???Neeeem!-takargattam a rajzlapot a fiú elől.
-Milyen Rómeóról van szó?-pislogott felém Zsombi is.
-Semmilyenről, forduljatok vissza a ti rajzotokhoz.-dühöngött Rebi és mérgesen nézett a két fiúra.Na igen az neki megy, Rebinek van egy kifejezetten nőies, ám de rohadt ijesztő halott vagy nézése. Na azt horror filmekben kéne mutogatni esküszöm!Ahogy azokat a nagy kék szemeit összehúzza és wá... belegondolni se akarok mert rémálmaim lesznek.
-Ma délután jössz deszkázni?-suttogtam oda a lánynak aki éppen próbált valami fa szerűt összehozni.
-Nem bocsi, balettom lesz mert hamarosan fellépés...Te Janka.
-Igen?
-Ugye.. eljössz a fellépésre?Kicsit félek... mert nagy közönség meg minden, ingyen jegyet is szerzek, az első sorba csak légyszi legyél velem!-nézett rám riadtan a lány.
-Nyugi már Rebi!Tuti hogy ott leszek.-röhögtem ki a lányt.
-Hey én is ott leszek.-kacsintott Rebi Zsombira.
-Nem tudom miről van szó de én is ott leszek!-üvöltött át Szabi hozzánk a terem másik végéből.
-Debreceni Szabolcs, hányszor kell még mondanom hogy maradjon csöndbe?-förmedt a tanárnő a megszeppent Szabira. Szegény.
-Elnézést... maga jön ?-kérdezte csillogó szemekkel.És ekkor jöttem rá valamire..valami nagyon fontosra...Szabi totál olyan mint egy aranyos kis kutya!És Rebi imádja őket, van vagy hat kutyája...akkor ezért zúgott bele ebbe a kis taknyosba.Már mindent értek!
-Nem hiszem Szabolcs, de inkább rajzolgass.-sóhajtott a tanár.Na igen szerencsétlen már külön padba ültette Szabit hogy ne tudjon beszélni, de drága jó barátunk még a fallal is vidáman cseverészik.Tipikus.
-Ezek szerint szerezz négy jegyet.-mosolyogtam Rebire aki meghatódottan nézett Szabira. Dúl a love.Nagyon aranyosak mondjuk én nem vagyok oda azért a bizonyos SZERELEM nevezetű dologért...és ő se van odáig értem... (deja vú érzésem van)
-Miért négyet?Zsombi,Te, Szabi ez három.-értetlenkedett Rebi.
-Engem kihagytál ! -háborodott fel Ricsi, aki amúgy nem tudom miért tartózkodik mögöttünk miközben a padja még a közelünkben sincs.
-Hát szóltál?-kacagott Rebi. Olyan jó ilyen boldognak látni.
-Igen. Telepatikusan szóltam hozzád.-magyarázkodott Ricsi , annyira dilis hogy néha már fáj.
-Én kérek bocsánatot.-kuncogott Rebi és visszafordult a rajzához.Jól teszi... már az óra fele elment és még csak egy fa törzsénél jár...én persze már rég befejeztem.Ilyenek a profik muhahaha, na jó ez csak vicc. A profiságtól én igencsak távol vagyok.Hamarosan kicsengettek, a tavaszi kép rajzolásába segítettem Rebinek még kicsengetés előtt,és fogjuk rá hogy kész lett.A következő óra német...aztán matek...fizika...ének és a várva várt ofö...hurrá!
Gyorsan elszaladt az idő, órákon keresztül Olival beszéltem.
Furcsa egyik pillanatban még német szódogát írtam a másikon pedig már az ofön vigyorogtam.Gyorsan repül az idő ha a barátainkkal vagyunk... gyorsan repül az idő ha VELE beszélek.
-Sziasztok gyerekek!-köszöntött minket Klári néni az osztályfőnök nő aki még elég fiatal, és csinos... nem csoda hogy az ő óráin minden srác figyel.-Ma az osztálykirándulásról lesz szó!
Hatalmas sutyorgás kezdődött az osztálykirándulás hallatán.
-Csend legyen gyerekek!No tehát, az utazás nem máshol lesz mint Erdélyben.3 napos kirándulás itt a papír olvassátok el és kitöltve hozzátok vissza HOLNAPRA!-szólt ránk szigorúan a tanárnő.Ez után a fontos hír után én rögtön elővettem a telóm hogy elmondjam Olinak is az öröm hírt.
Varga Olivér:Na az király!:D Előre is jó szórakozást.
Németh Janka: Köszike^^ Már úgy vároooom.
Varga Olivér: :))
Németh Janka: :))
Hamarosan kicsengettek és a mi kis szerény csapatunk elindult hazafelé.Ergo , Én, Zsombi, Rebi, Ricsi és végül de nem utolsó sorban Mr.Szabolcs.
-Mit csináltok ma délután?-érdeklődött Szabi.
-Én balettozok.-húzta ki magát Rebi.
-Én unokaöcsémre vigyázok.-vigyorgott Ricsi, aki amúgy imádja a kis kölyköket.De mindet.
-Zsombi , Rebi?Pizza?-nézett ránk csillogó szemmel a fiú.
-Hát én a kutyamenhelyre megyek, önkéntes vagyok.-mentegetőztem.
-Én pedig vele megyek!-sajnálkozott Zsombi.Igaz erről nem tudtam, szerintem csak nem akarja Szabival tölteni a délutánt.Zsír.Akkor velem jön!Leszálltunk a buszról a kis csapat szétoszlott egyedül Zsombi tartott velem.
-Akkor jössz önkénteskedni?-kérdeztem.
-Ja... nagyon úgy tűnik.Mikor indulunk?
-Most, ledobjuk nálam a cuccokat és indulhatunk is.
-Remek.-sóhajtott a fiú,ledobtuk a cuccunk, felszálltunk a buszra, és egy szó nélkül indultunk a menhelyre.Mindkettőnk fején fejhallgató díszelgett csak én Black Veil Brides-t hallgattam ő meg azt hiszem Oasis-t...nem sokára leszálltunk és megérkeztünk,némán ballagtunk a menhelyhez,ahol Kata már várt.
Kata az egyik ott dolgozó csaj, nagyon bírom 22 éves de még is megértjük egymást.
Most pedig ott állt a menhely kapuiban a hosszú fekete haját befonta, egy baseball sapka volt a fején és a szokásos terepmintás öltözék.
-Sziasztok!-intett nekünk.-Nocsak Janka, hoztál még egy segítőkész ifjút?-pislogott rám megilletődve és már oda is rohant hozzánk hogy megnézze az új tagot.Szerencsétlen Zsombi persze szívinfarktust kapott mikor elkezdte nézegetni jobbról-balról a lány.
-Janka ki az új legényke?-hajolt oda hozzám Kata és próbált úgy csinálni mintha Zsombi nem is lenn itt.
-Hahó mindent hallok!Amúgy meg Zsombi a nevem.-dacoskodott a fiú én pedig elröhögtem magam.
-Na jó szerintem menjünk inkább a kutyik már várnak.-indultam meg befelé és szememmel a kis kedvencemet kutattam a kis keverék Piszét.
-Helló Pisze.-nyitottam ki a kis miniatűr ketrecet és már
 Hamarosan megfogtunk 4 kutyát és mentünk is Zsombival sétálni.
-És te...itt önkéteskedsz... ezt nem is tudtam.-pislogott rám furcsán a fiú.
-Sok mindent nem tudsz rólam.-vigyorogtam
rá.De kis titokzatos vagyok muhahaha!
-Mintha te többet tudnál rólam.-nyújtotta ki a nyelvét Zsombi én pedig óvatosan meglöktem a vállát.
-Regényt tudnék írni rólad!-nevetettem el magam.
-Igen?Akkor mesélj rólam!
-Kérdezz.
-Hmm mi a kedvenc színem?
-Pff.. hát a kék.-forgattam a szemeim a gyerekes kérdés hallatán.
-Mikor születtem?
-Szeptember 9.-vigyorogtam majd kicsit lassítottunk a tempón,egy erdőbe készültünk besétálni az ebekkel.
-És kit...-nézett mélyen a szemebe és megállt.-Kit csókoltam meg utoljára? -kérdezte majd pajkos mosolyra húzta a száját...régóta ismerem Zsombit...és ez a tekintete nem sejtet semmi jót!Közelebb lépett hozzám és én is hozzá így már csak egy pici hiányzott hogy összeérjen a cipőnk.
-Na?Elakadtál zsenike?-söpört ki egy tincset a homlokomból, majd közeledett...közelebb hajolt....egyre közelebb... mit hajolgat ez felém?Mit akar től....ohh...na és most mi tévő legyek?
Hajoljak el?
De miért akarnék elhajolni?
Talán mert megakarom tartani a szájzességem (száj szüzesség , csók szüzesség, mindegy.)
De legalább egy olyan sráctól lenne az első akit biztos szeretek!
Janka, ébredj fel ne ribancoskodj!
Oh mamám... már összeér az orrunk, egy pillanatra levette szemeit a számról, és azokkal a gyönyörű barna szemeivel az enyémbe nézett.
OMG!Hirtelen elnevette magát.És én is el kezdtem röhögni, bár fogalmam sincs mi olyan vicces,de a legjobb az lesz ha vele együtt röhögök, akármi is az nevetés tárgya.
-Induljunk.-mondtam nevetést színlelve.
-Szerintem is.-mosolygott.
Visszaengedtük a kutyákat a helyükre felszálltunk a buszra és teljes némaságban ültünk egymással szembe, csak vigyorogtunk egymásra de egyébként mind kettőnk fülébe szólt a zene.