2014.01.14.KEDD
Csak vártam... vártam... és vártam... mikor. Mikor jön már el az a bizonyos kilenc óra? Mit kezdhetnék magammal addig amíg el nem jön a kilenc óra?Szomorkásan elterültem az ágyamon, a telefonomat szorongatva, miközben az Oasis - Wonderwall c. számát hallgattam. Néztem a plafont és picit mintha üresnek éreztem volna magam... miért van ez?
Miért érzem ezt az ürességet, és miért van ez a hatalmas gombóc a torkomon? Miért várom hogy hívjon? Miért vagyok ilyen szomorú? Mi bajom van nekem??
Nem értek semmit... és hirtelen ... el se hisztitek... de megcsörrent a telefonom...!
-Halló?-szóltam bele izgatottan.
-Szia Janka jössz deszkázni?-kérdezte nem más mint, Rebi.
-Hát..izzé...persze.-nyöszörögtem.
-Oké akkor 10 perc múlva a parknál. Hali.-köszönt el a lány én pedig amint letette sóhajtottam egy bazi nagyot.Na akkor induljunk el.Kótyagosan kikászálódtam az ágyamból,rendbe kaptam magam és megragadtam a deszkám.
-Elmentem Rebiékkel deszkázni hali!-köszöntem el anyutól aki épp a konyhában szorgoskodott.
-Oké kicsim, vigyázz magadra!-adott egy puszit anya.
-És ne fiúzz!!-üvöltött utánam apám.Persze én a nagy pasizó mi? Jó vicc fater de azért még gyakorolnod kell...mondjuk azért remélem nem gondolta komolyan az öreg...
Megnéztem a telefonomon az időt aztán egy nagy sóhajjal egyetemben el kezdtem gurulni a parkhoz ahol már a többiek biztos "vártak"...
Körül belül 10 perc alatt be is gurultam a célba , el se hinnétek de eszméletlen messze van az a bizonyos park.Persze rögtön megláttam a négy idiótát, Rebit, Ricsit, Szabit és Zsombi.
Rebi a görkoriján ügyeskedett miközben a három fiú deszkázott.
-Hohó megjött Janka!-üvöltötte el magát Ricsi.
-Szevasztok.-intettem a kis huligán csőcseléknek és leugrottam a deszkáról.
-Na mizu?-nézett rám Rebi és mélyen a szemembe nézett, én meg az övébe. Egyetlen egy ilyen pillantással elmeséltem neki mindent hogy mi történt. Ő pedig csak kiröhögött mert szerinte szerelmes vagyok.
-Öh... csajok...miért szemeztek?-szólalt meg zavartan Ricsi.
-Ők így kommunikálnak.-vázolta fel a helyzetet Zsombi.
-Menjetek szobára!-kiáltotta Szabi én pedig felképeltem.-Haha nem fájt köszönöm lekvárt!
-Ez hülye...-nyögtem fel és segélykérően Zsombi felé fordultam aki csak kacsintott egyet.
-Szabi állj le.-rázta a fejét a fiú.-Többet nem szabad adnunk neki energia italt.
-Ti barmok, mit adtatok szerencsétlennek?-förmedtem rájuk Szabi pedig beleélte magát "az áldozat" szerepébe.Idióta.
-Már mondtuk hogy energia italt.-értetlenkedett Ricsi és ugrott egy kicsit a deszkájával.
- Ez jogos.-nevetett ki Zsombi.Én pedig csak a szememet forgattam és Rebi felé fordultam.
-Basszus ha ezek megint szemezni fognak én lelépek.-fintorgott Ricsi miközben a deszkáját babrálta.
Atyám, kikkel vagyok én körülvéve, a mindig kritikus Ricsivel, a sötét Szabival, a néma Rebivel... jóformán csak Zsombi normális meg én.
De mondjuk én se vagyok teljesen épp eszű egy élőlény.
-Elmegyünk pizzázni?-tette fel a kérdést hirtelen Rebi.
-Ah le vagyok égve.-csóválta a fejét Szabi én pedig ezen jól elröhögtem magam. Ő mindig le van égve.
-Majd én állom.-mosolyodtam el.
-Szeretünk Janka!-futott felém Ricsi és Szabi.
-Tudom , tudom...-röhögtem el magam.
-Pfú srácok, borzalmasak vagytok!Hagyjátok hogy egy csaj fizessen helyettetek? Hagyjad Janka, majd én állom.-mosolygott rám Zsombi amire persze a két fiú boldogan elkezdett tapsikolni hogy dupla pizza.
Idióták.De én így szeretem őket. El is indultunk a pizzéria felé,persze legelöl Szabi és Ricsi gurult hiszen dupla ingyen pizza.Ouh yeah.
-Guten Tag!-intettem a pizzériás bácsinak, aki amúgy olasz de németül kommunikálunk vele,de ha lehet használjunk a saját anya nyelvünk.
-Guten Tag Janika !-intett a pizzérriás bácsi.Hirtelen mindenki elkezdett fuldokolni a röhögéstől...
-Öh...én Janka vagyok.-dünnyögtem.
-Áh Janika.-bólogatott a pizzériás bácsi.
-Csókolom pizzás bácsi, bitte zwei pizza!-mutogatott Szabi a pizzás bácsinak aki boldogan elkezdett bólogatni.
-Milyen pizza?-kérdezte, igen ezt már megtanulta... de a nevem nem tudja... argh.
-Milyen pizzát akarunk?-kérdezte Szabi meghökkenve, úgy tűnik nem készült fel a kérdésére.
-Egy sajtosat és egy gombásat.-vonogatta a vállát Ricsi.
-De én nem szeretem a gombát.-nyafogott Rebi.
-Akkor két sajtosat.-vigyorogtam , mert amúgy a gombásat is megeszem de a sajtos a kedvenc.
-Ouh...oké...akkor lesz zwei sajtos pizza.-nézett csillogó szemekkel Szabi a pizzás bácsira aki már sütötte is a fincsi olasz pizzát.Hmm.Nyami!Addig mi lehuppantunk a pizzéria előtti padra.
-Hát Szabi, most megcsillogtattad német tudásodat.-röhögött Zsombi.
-Most miér'? Fejlődnie kell a pizzás bácsinak , ezért nem beszéltem folyamatosan németül.-mentegetőzött a fiú de mindannyian tudtuk hogy kinek kéne fejlődnie... az pedig nem a pizzás bácsi.
-Amúgy ... mi az igazi neve a pizzás bácsinak?-kérdezte Ricsi.Ez elgondolkoztató kérdés.De olyan szinten hogy az egész pereputty elnémult és elkezdtünk azon gondolkozni mi lehet az igazi neve a pizzás bácsinak...mert mindenki úgy hívja hogy pizzás bácsi... de kezdem azt hinni hogy nem ez az igazi neve.
-Szerintem ha kész a pizza búcsúzásképp megkérdezhetnénk.-hozta fel a remek ötletet Rebi .
-Ja...de nekem Ő örökre pizzás bácsi marad.-szipogtam.-Végül is anyát se hívom úgy hogy Erika.
-Anyukádat Erikának hívják?Jéé az enyém is , pacsi tesó!-pacsizott velem Ricsi aztán hamarosan kiszólt a pizzás bácsi hogy kész a pizza.
Ricsi persze rögtön odarohant a pizzás bácsihoz hogy megkérdezze mi a neve (meg hogy lestoppolja a legsajtosabb legnagyobb pizza szeletet)
-Elnézést hogy meg kérdezem de mi a neve pizzás bácsi?-pislogott rá kíváncsian Ricsi.
A pizzás bácsi elveszetten tekintett rám.Hm a profi németesre.
-Wie heißt du?-próbálkoztam én erre a pizzás bácsi elnevette magát.
-Ich heiße Peppino.-vigyorgott ránk.-Aufwiedersen Janika!-csapta be az ajtót a pizzás bácsi.
-Na ez nem volt kedves húzás a pizzás bácsitól.-ingatta a fejét Rebi és csípőre tett kézzel morcosan nézett Peppino barátunk után.
-Hát ja, még nyalókát se adott!-értetlenkedett Szabi.
-Mert szokott adni nyalókát?-érdeklődtem meg Szabitól.
-Nekem mindig ad.-szólt közbe Ricsi.
-Szerintem csak azért hogy elhúzz a fenébe.-röhögte ki Zsombi.
-Na ez azért gonosz volt.-förmedtem rá a fiúra, és odamentem megölelgetni Ricsit.
-Tök mindegy, éhes vagyok, együnk!-legyintett és a kis pizzéria padján mind az öten elkezdtünk csemegézni.Természetesen megpróbáltam mindenkinél több pizzát megszerezni, de a rekord tartó az akkor is Szabi volt. A kis pizza tolvaj mindenit! Pedig én fizettem... meg Zsombi, de ő most lényegtelen.
-Pfú gyerekek kezd irtó sötét lenni.-néztem körbe.
-Ja ideje lenne hazamenni.Mennyi lehet az idő?-kérdezte Szabi.
-Pfú már nyolc óra van, nem csoda hogy már az orromig se látok.-fogta a fejét Ricsi.-Na én zúztam szasztok!És köszi a pizzát.-nyomott egy pizzás puszit az arcomra.
-Hé én nem kapok puszit?-üvöltött utána Zsombi, Ricsi pedig vigyorogva visszafordult.-Menjél haza szépen!Rossz kutya menj innen.-kezdett el szaladni Zsombi,mi pedig röhögve néztünk a két fiú után, majd szép lassan mi is megindultunk hazafelé.Én, Szabi és Reni... ami kellemetlen mivel Reninek bejön Szabi, Szabinak meg Reni és most kicsit egyedül maradtam.De se baj!Feltettem a fejhallgatóm és halkan hogy a két fiatalt is halljam ahogy nyáladzanak ,elindítottam egy Pierce The Veil számot.
Hamarosan szétváltak útjaink én pedig teljesen egyedül a full sötétben gurultam hazafelé...ouh yeah.
Kíváncsian néztem a telómra hogy nem -e jött üzim vagy nem fogadott hívásom...
Nos , üzi és nem fogadott hívás is várt csak anyától és apától, akik úgy tűnik szétaggódták a fejüket értem.
Mikor beértem a házba már lelkileg felkészültem arra hogy most nagy fejmosást kapok... hatalmasat.
-Sziasztok...-köszöntem halkan és rögtön apa jelent meg előttem, de kb úgy mint abban a slenderman-os játékban slender ... szívinfarktust kaptam kis híján .-Heló apa!-köszöntem neki is
-Hol voltál kishölgy?-kezdett bele a faggatózásba fater.
-Pizzázni Renivel,Zsombival, Ricsivel és Szabival.
-És miért nem vetted fel a telefont?
-Mert nem hallottam hogy csöng.
-Nem hjutott eszedbe hogy már vaksötét van esetleg elindulhatnál haza?!Halálra aggódtuk magunkat érted anyáddal.
-Jó bocsi, nem fordul elő többet.
-Hát úgy legyen.Na indíts felfelé a szobádba !-szólt rám szigorúan apa én pedig igyekeztem minél jobban elrejteni a telóm nehogy észbe kapjon és elvegye...na az irtó gáz lenne!
Gyorsan lezuhanyoztam és az ablakomba ülve vártam hogy hívjon....
21:30 végre megcsörren a telefonom én pedig álmosan felveszem.
-Haló?
-Szia Janka!Nem zavarok?-kérdezte óvatosan én pedig mosolyra húztam a szám.Ezért megérte várni!
-Dehogy is, sose zavarsz!Milyen volt az edzés?
-Nagyon király!Lehet hamarosan megyek versenyre is!Te mi jót csináltál?
-Nos, én a haverokkal pizzáztam meg deszkáztam.-regéltem vigyorral a fejemen.
-Hű deszkázol?Én is!Tökre hasonlítunk Te csaj!-röhögte el magát nekem meg majdhogynem könnyek gyűltek a szemembe.
-Ja totál.Te már tudsz ugratni?
-Persze nyáron ha ki jössz Miskolcra együtt deszkázgatunk majd, mit szólsz?
-Az cool lenne!-csillant fel a szemem.
Kőkemény 1 órát beszéltünk, azzal fejeződött be a beszélgetésünk hogy elaludtam, és csak félálomban annyit hallottam hogy Jó éjt Janka...
Minden nap így akarok elaludni!
2014. május 31., szombat
2014. május 17., szombat
3.Fejezet
2014.01.14.KEDD
-Basszus te olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás.-csaptam a homlokomra Szabi kijelentését meghallva.
-Most miér' ? Nem lehet mindenki olyan zseni mint te.-vihogott tovább a fiú én pedig csak megcsóváltam a fejem.
-A nagy kémia zseni!-kócolta össze Zsombi a hajam.
-Na azzal hagyjál...-nevettem aztán észbe kaptam.-És a hajam is hagyd!
-Mert mi lesz?-nézett rám nevetve Zsombi és fekete hajtincsei homlokába zuhantak.
-Olyat kapsz hogy a szemeid koccintani fognak egymással.-vihogtam egyre hangosabban és leültem a padra ami az udvaron helyezkedett el. Igen,jelenleg kinti szünet van.Imádom ezt a szünetet, mindig társulok a fiúkhoz Rebivel, persze a hölgyemény leginkább a Szabi gyerekkel beszélget... dúl a love...
Mondjuk nem értem hogy mi tetszik Rebinek Szabiban , hiszen olyan egy tökkel ütött marha az a gyerek.Néha szívem szerint letagadnám hogy ismerem, most is elkezdtünk számolgatni , és neki az jött ki hogy egy meg egy az egy...auw. Ezek a fájdalmas pillanatok.Nem mintha én annyira egy észlény lennék de hát azért, több eszem van mint neki! Fiúk közül talán még Zsombor a legnormálisabb, csak mondjuk az egész iskola belé van zúgva...mármint a lányok...a fiúk nem....mondjuk mindenhol vannak kivételek! Igazából szerintem azért van mert ő az "érett" (khm...khm...ebbe beletudni kötni) nyolcadikos, aki helyes , menő, vicces, kockahasú stb... még jó hogy bele vannak zúgva. Én mondjuk nem , ismerem annyira ezt a marhát hogy ne essek bele ebbe a hibába.Hamarosan becsengettek mi pedig megindultunk órára, irodalom jött.Ami hamar eltelt,mivel a mellettem ülő Rebivel társalogtam.
Én: De komolyan mit látsz Szabiban?
Rebi: Nem tudom...
Én:Belezúgtál mi? :D
Rebi: Ne álmodozz Janka>< Nem lesz semmiféle Rebolcs!!! ;)
Én: Most egy világot törtél bennem össze :C
Rebi:Bocsi ez az igazság... na de a tanár elkezdett figyelni... te tartod meg a papírt!
Megfogtam a kis papírfecnit összegyűrtem és beledobtam a táskámba.És épp ekkor rezzent meg a telefonom.
Varga Olivér:Jó reggelt Törpi
Németh Janka: NEM VAGYOK TÖRPI >< de amúgy neked is.
Varga Olivér: xD Milyen órád van TÖRPI?
Németh Janka: Jótól kérded... o.o neked Pista?
Varga Olivér: Pista? xDDD Komolyan? Jobbra nem telt?
Németh Janka: Nem drága, és te ne érsz annyit:$
Varga Olivér: Szipp szipp, ez fájt :'(
Németh Janka: Gyakorold még a cinizmust!:D
Varga Olivér: Igyekszem Törpi :))
-Janka!Mit csinálsz ott a pad alatt?-nézett rám szigorúan a tanár én pedig becsúsztattam a bakancsomba a telóm, és felmutattam az összekulcsolt kezem.
- Csak a kezemmel szórakozom.-feleltem.
-Nem igaz telefonozik!- szólalt meg az egyik gyíkarc akit szünetbe jól elseggelek.
-Látsz a kezembe telefont?-kérdeztem ártatlanul majd halkan hozzá tettem.-Nyomorék.
A tanár a biztonság kedvéért megmotozott, a zsebeim, a bőrdzsekim ... de a bakancsom elfelejtette megnézni.Mint mindig.
-Nos jó lenne ha kivételesen az órámra figyelne, nem pedig a kezével szórakozna.-nézett rám szigorúan majd tovább hablatyolt Petőfi Sándor életéről.Unalooom.
Vártam pár percet míg ismét elővettem a telóm.
Németh Janka: Már tudom irodalom van!
Varga Olivér: Az király, szeretem az irodalmat.*3*
Németh Janka:Pedig nagyon ratyi egy óra, a rajz és az ének a legjobb.
Varga Olivér: Meg a tesi:3
Németh Janka: A mi tesi tanárunk egy pedofil tehát nem nagyon szeretem az óráit.
Varga Olivér:Azt megértem xD
Varga Olivér: Hány perc múlva csengetnek ki nálatok?
Németh Janka: Elméletileg 8
Varga Olivér: Nyolc perc múlva felhívhatlak?
Németh Janka: Hívj! ?:D
Varga Olivér: Zsír!:) De addig megyek, a tanár elkezdett figyelni.
Németh Janka: Remek ötlet :3 Szia Pisti!
Varga Olivér: Szia Törpi<33
Halványan elmosolyodtam.
Basszus . Hogy lehet valaki ilyen édes? Ha? Válaszoljatok gyerekek! Az a szivecske , ez a törpizés.... idehalok öcsém. Pedig én nem vagyok az az enyelgős fajta csaj, inkább a magának való fiús fajta. És ahhoz képest hogy fiús vagyok (állítólag) nem szeretek a fiúkkal haverkodni. Mármint... na jó több fiú barátom van mint lány... miről beszélek??
Na mindegy ez a srác olyan más... egyáltalán nem olyan mint Zsombi, Szabi, Ricsi vagy valamelyik másik... Ő MÁS.
Ugyan olyan az ízlésünk, mind a ketten önkéntesek vagyunk... furcsa érzés ez... hivatalosan is az egyik legjobb haverom!
Az óra utolsó perceiben már alig bírtam magammal, alig vártam hogy halljam a hangját, még soha nem hallottam, és már megölt a kíváncsiság. Vajon mély menő hangja van? Vagy olyan raj mint Csongié a grenmából? Na mondjuk az már hang a javából... zavarba ejtően cuki. Te jó ég!
Rebi már kezdett hülyének nézni, hogy három másodpercenként nézem az órát, a telefonom, egyszer rám is szólt hogy maradjak már meg a seggemen.
Hála az égnek kicsengettek egy idő után, én pedig mintha puskából lőttek volna ki összedobáltam a cuccaim, ledobtam abban a teremben ahol leszünk, aztán lerohantam a suli pince azon részébe amit csak jómagam ismerek meg pár ember. Zavartan szorongattam a telefont és egyszer csak... elindult Avril Lavinge-Skater Boy nevezetű zenéje, és igaz hogy ismeretlen számról hívtak, de már tudtam hogy ki az!
-Halló?-szóltam bele a telefonba amilyen lazán csak tudtam.
-Csá Törpi.-röhögött valaki a vonal másik végén és.....
SZENT SZŰZ PITE!!! HOGY LEHET VALAKINEK ILYEN HANGJA?? HOGY? HOOOGY???
Lesokkoltan ücsörögtem elkerekedett ám de csillámló szemekkel és pár másodpercig meg se szólaltam, nem is tudom mihez hasonlítani ezt a hangot, de egyszerűen elkápráztató.
-Mizu?-kérdezte én pedig visszacsöppentem a valóságba.
-Ah semmi, unalmas volt ez az irodalom.Veled?-érdeklődtem.
-Velem se több. Hallod full cuki hangod van!-jelentette ki én pedig elröhögtem magam.
-Kössz, neked is totál király hangod van.
-Csak úgy kíváncsiságból, nem jössz valamikor Miskolcra?
-Nem tudom, talán nyáron mert keresztapum ott lakik.Miért?
-Csak mert találkozhatnánk!
-Az király lenne, de tudod Te is nyugodtan jöhetsz Debrecenbe.-suttogtam óvatosan és hirtelen megszólalt a csengő.-Most mennem, kell majd írok Pista.-röhögtem és kinyomtam a telefont, és már sprinteltem is felfelé a terembe, német lesz...jajj... Rebi és Zsombi is angolos. Magyarán Szabival kell haverkodnom.
Na se baj! Ő is jó fej, és ha az IQ-ja kettővel nőne akkor már annyi ésszel rendelkezne mint egy zsák krumpli.
Ajajj!Elfogok késni óráról és a német tanár nem kegyelmez, főleg nem rajtam....
Sietnem kell .... sietnem kell... fuss Janka!
-Jesszus!-sikítottam fel mivel a nagy sietségben sikeresen elnyaltam a lépcsőn.
-Huh jól vagy?-nézett le rám Zsombi mosolyogva, majd a kezét nyújtotta hogy felsegítsen, én pedig elterveztem hogy ahelyett hogy felállnék megköszönném és mennék órára inkább magam mellé rántom.El is kezdtem cibálni de nem nagyon jött össze a dolog. Zsombi összeráncolt homlokkal nézett le rám.
-Öh... mit csinálsz?-kérdezte meg végül röhögve.
-Próbállak magam mellé rántani.-dacoskodtam miközben egyre csak a kezét rángattam.
-És az miért lenne jó?
-Mert vicces lenne!-vágtam rá csillogó szemekkel.
-Na jó.-sóhajtott és leült mellém.-Hű Janka magad mellé rántottál wow.-mondta röhögve és én is elröhögtem magam.
-Mondtam hogy vicces lesz!-vágtam rá rögtön és mind a ketten feltápászkodtunk.
-Amúgy hova rohantál?-nézett rám Zsombi nevetve. Jujj de cuksi tud lenni. Tényleg nem csoda hogy az egész suli lány csoportja bele van zúgva a srácba.
-Na ne nézz így rám.Amúgy meg órára.-löktem meg óvatosan.
-Oh Németh Janka siet órára?Ki vagy Te és hova tetted a legjobb haverom?!Amúgy meg hogy ne nézzek?
-Legjobb haver?Most meghatódtam.-röhögtem el magam és átöleltem a fiút.-Hát úgy ne nézz ahogy az előbb néztél!Biztos így szoktad elcsavarni a lányok naiv buksiját!
-Még jó hogy te nem vagy naiv!-nevetett és szorosan átölelt egyik karjával miközben a német terem felé baktattunk, ami mellesleg az angol terem mellett van.
Aztán amúgy később rájöttem hogy még csak jelző csengő volt, de nem baj az, nem is én lennék ha erre nem jövök rá.Plusz a tanár késett 10 percet tehát még volt időm társalogni Szabival is aki képregényt rajzolt, pálcika emberekkel én meg megpróbáltam javítani rajta mert valami borzalmasan ovis módon sikeredett.
Varga Olivér: Anyám ember és társadalom ismeret van -.-
Németh Janka: Az nekünk tavaly volt,most már egészségtan van xd
Varga Olivér: Akkor átérzed kínom xd
Németh Janka: Át , nekünk német van
Varga Olivér: LOL én is németes vagyok...meg angolos xD
Németh Janka: Hmm kettő az egyben emberke vagy :D
Varga Olivér:Nem három az egyben mert magyarul is beszélek X"D
Németh Janka: Tényleg... jó' van XD
Varga Olivér: :D
Németh Janka: Hát én se vagyok egy IQ nindzsa :D
Varga Olivér: Te mondtad nem én:$
Németh Janka: De Te sem megnyugtatlak!;)
Varga Olivér: Amm jó volt hallani a hangod:3 este is hívhatlak?
Németh Janka:Csak nyugodtan!:)
Varga Olivér:Ha hazaértem boxról hívlak 21 fele. Addig is puszi:*
Németh Janka: Szia:3
-Ohlala kivel beszélsz Janka?-nézett rám majd a telefonomra Szabi.Hála az égnek időben a bakancsomba csúsztattam a telóm így nem tudta elolvasni hogy kivel is dumálgatok.
-Senkivel...
-A senkivel nem lehet beszélgetni.
-Veled is beszélgetek.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Na ez azért gonosz volt!-szomorkodott Szabi én pedig átöleltem.
-Tudod hogy bírlak te idióta.-suttogtam a fülébe és összeborzoltam a szőke haját.Nem nagyon foglalkoztunk azzal hogy óra van...a tanár meg nem nagyon foglalkozott azzal hogy mi jelen vagyunk.Se baj.A nap ismét hamar eltelt... mindig olyan gyorsan eltelik. Hm hogy is szól a mondás?Jó társaságban hamar telik az idő...
Nos igen a suli idő hamar eltelt de ami utána következett az valami borzalmas volt...
-Basszus te olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás.-csaptam a homlokomra Szabi kijelentését meghallva.
-Most miér' ? Nem lehet mindenki olyan zseni mint te.-vihogott tovább a fiú én pedig csak megcsóváltam a fejem.
-A nagy kémia zseni!-kócolta össze Zsombi a hajam.
-Na azzal hagyjál...-nevettem aztán észbe kaptam.-És a hajam is hagyd!
-Mert mi lesz?-nézett rám nevetve Zsombi és fekete hajtincsei homlokába zuhantak.
-Olyat kapsz hogy a szemeid koccintani fognak egymással.-vihogtam egyre hangosabban és leültem a padra ami az udvaron helyezkedett el. Igen,jelenleg kinti szünet van.Imádom ezt a szünetet, mindig társulok a fiúkhoz Rebivel, persze a hölgyemény leginkább a Szabi gyerekkel beszélget... dúl a love...
Mondjuk nem értem hogy mi tetszik Rebinek Szabiban , hiszen olyan egy tökkel ütött marha az a gyerek.Néha szívem szerint letagadnám hogy ismerem, most is elkezdtünk számolgatni , és neki az jött ki hogy egy meg egy az egy...auw. Ezek a fájdalmas pillanatok.Nem mintha én annyira egy észlény lennék de hát azért, több eszem van mint neki! Fiúk közül talán még Zsombor a legnormálisabb, csak mondjuk az egész iskola belé van zúgva...mármint a lányok...a fiúk nem....mondjuk mindenhol vannak kivételek! Igazából szerintem azért van mert ő az "érett" (khm...khm...ebbe beletudni kötni) nyolcadikos, aki helyes , menő, vicces, kockahasú stb... még jó hogy bele vannak zúgva. Én mondjuk nem , ismerem annyira ezt a marhát hogy ne essek bele ebbe a hibába.Hamarosan becsengettek mi pedig megindultunk órára, irodalom jött.Ami hamar eltelt,mivel a mellettem ülő Rebivel társalogtam.
Én: De komolyan mit látsz Szabiban?
Rebi: Nem tudom...
Én:Belezúgtál mi? :D
Rebi: Ne álmodozz Janka>< Nem lesz semmiféle Rebolcs!!! ;)
Én: Most egy világot törtél bennem össze :C
Rebi:Bocsi ez az igazság... na de a tanár elkezdett figyelni... te tartod meg a papírt!
Megfogtam a kis papírfecnit összegyűrtem és beledobtam a táskámba.És épp ekkor rezzent meg a telefonom.
Varga Olivér:Jó reggelt Törpi
Németh Janka: NEM VAGYOK TÖRPI >< de amúgy neked is.
Varga Olivér: xD Milyen órád van TÖRPI?
Németh Janka: Jótól kérded... o.o neked Pista?
Varga Olivér: Pista? xDDD Komolyan? Jobbra nem telt?
Németh Janka: Nem drága, és te ne érsz annyit:$
Varga Olivér: Szipp szipp, ez fájt :'(
Németh Janka: Gyakorold még a cinizmust!:D
Varga Olivér: Igyekszem Törpi :))
-Janka!Mit csinálsz ott a pad alatt?-nézett rám szigorúan a tanár én pedig becsúsztattam a bakancsomba a telóm, és felmutattam az összekulcsolt kezem.
- Csak a kezemmel szórakozom.-feleltem.
-Nem igaz telefonozik!- szólalt meg az egyik gyíkarc akit szünetbe jól elseggelek.
-Látsz a kezembe telefont?-kérdeztem ártatlanul majd halkan hozzá tettem.-Nyomorék.
A tanár a biztonság kedvéért megmotozott, a zsebeim, a bőrdzsekim ... de a bakancsom elfelejtette megnézni.Mint mindig.
-Nos jó lenne ha kivételesen az órámra figyelne, nem pedig a kezével szórakozna.-nézett rám szigorúan majd tovább hablatyolt Petőfi Sándor életéről.Unalooom.
Vártam pár percet míg ismét elővettem a telóm.
Németh Janka: Már tudom irodalom van!
Varga Olivér: Az király, szeretem az irodalmat.*3*
Németh Janka:Pedig nagyon ratyi egy óra, a rajz és az ének a legjobb.
Varga Olivér: Meg a tesi:3
Németh Janka: A mi tesi tanárunk egy pedofil tehát nem nagyon szeretem az óráit.
Varga Olivér:Azt megértem xD
Varga Olivér: Hány perc múlva csengetnek ki nálatok?
Németh Janka: Elméletileg 8
Varga Olivér: Nyolc perc múlva felhívhatlak?
Németh Janka: Hívj! ?:D
Varga Olivér: Zsír!:) De addig megyek, a tanár elkezdett figyelni.
Németh Janka: Remek ötlet :3 Szia Pisti!
Varga Olivér: Szia Törpi<33
Halványan elmosolyodtam.
Basszus . Hogy lehet valaki ilyen édes? Ha? Válaszoljatok gyerekek! Az a szivecske , ez a törpizés.... idehalok öcsém. Pedig én nem vagyok az az enyelgős fajta csaj, inkább a magának való fiús fajta. És ahhoz képest hogy fiús vagyok (állítólag) nem szeretek a fiúkkal haverkodni. Mármint... na jó több fiú barátom van mint lány... miről beszélek??
Na mindegy ez a srác olyan más... egyáltalán nem olyan mint Zsombi, Szabi, Ricsi vagy valamelyik másik... Ő MÁS.
Ugyan olyan az ízlésünk, mind a ketten önkéntesek vagyunk... furcsa érzés ez... hivatalosan is az egyik legjobb haverom!
Az óra utolsó perceiben már alig bírtam magammal, alig vártam hogy halljam a hangját, még soha nem hallottam, és már megölt a kíváncsiság. Vajon mély menő hangja van? Vagy olyan raj mint Csongié a grenmából? Na mondjuk az már hang a javából... zavarba ejtően cuki. Te jó ég!
Rebi már kezdett hülyének nézni, hogy három másodpercenként nézem az órát, a telefonom, egyszer rám is szólt hogy maradjak már meg a seggemen.
Hála az égnek kicsengettek egy idő után, én pedig mintha puskából lőttek volna ki összedobáltam a cuccaim, ledobtam abban a teremben ahol leszünk, aztán lerohantam a suli pince azon részébe amit csak jómagam ismerek meg pár ember. Zavartan szorongattam a telefont és egyszer csak... elindult Avril Lavinge-Skater Boy nevezetű zenéje, és igaz hogy ismeretlen számról hívtak, de már tudtam hogy ki az!
-Halló?-szóltam bele a telefonba amilyen lazán csak tudtam.
-Csá Törpi.-röhögött valaki a vonal másik végén és.....
SZENT SZŰZ PITE!!! HOGY LEHET VALAKINEK ILYEN HANGJA?? HOGY? HOOOGY???
Lesokkoltan ücsörögtem elkerekedett ám de csillámló szemekkel és pár másodpercig meg se szólaltam, nem is tudom mihez hasonlítani ezt a hangot, de egyszerűen elkápráztató.
-Mizu?-kérdezte én pedig visszacsöppentem a valóságba.
-Ah semmi, unalmas volt ez az irodalom.Veled?-érdeklődtem.
-Velem se több. Hallod full cuki hangod van!-jelentette ki én pedig elröhögtem magam.
-Kössz, neked is totál király hangod van.
-Csak úgy kíváncsiságból, nem jössz valamikor Miskolcra?
-Nem tudom, talán nyáron mert keresztapum ott lakik.Miért?
-Csak mert találkozhatnánk!
-Az király lenne, de tudod Te is nyugodtan jöhetsz Debrecenbe.-suttogtam óvatosan és hirtelen megszólalt a csengő.-Most mennem, kell majd írok Pista.-röhögtem és kinyomtam a telefont, és már sprinteltem is felfelé a terembe, német lesz...jajj... Rebi és Zsombi is angolos. Magyarán Szabival kell haverkodnom.
Na se baj! Ő is jó fej, és ha az IQ-ja kettővel nőne akkor már annyi ésszel rendelkezne mint egy zsák krumpli.
Ajajj!Elfogok késni óráról és a német tanár nem kegyelmez, főleg nem rajtam....
Sietnem kell .... sietnem kell... fuss Janka!
-Jesszus!-sikítottam fel mivel a nagy sietségben sikeresen elnyaltam a lépcsőn.
-Huh jól vagy?-nézett le rám Zsombi mosolyogva, majd a kezét nyújtotta hogy felsegítsen, én pedig elterveztem hogy ahelyett hogy felállnék megköszönném és mennék órára inkább magam mellé rántom.El is kezdtem cibálni de nem nagyon jött össze a dolog. Zsombi összeráncolt homlokkal nézett le rám.
-Öh... mit csinálsz?-kérdezte meg végül röhögve.
-Próbállak magam mellé rántani.-dacoskodtam miközben egyre csak a kezét rángattam.
-És az miért lenne jó?
-Mert vicces lenne!-vágtam rá csillogó szemekkel.
-Na jó.-sóhajtott és leült mellém.-Hű Janka magad mellé rántottál wow.-mondta röhögve és én is elröhögtem magam.
-Mondtam hogy vicces lesz!-vágtam rá rögtön és mind a ketten feltápászkodtunk.
-Amúgy hova rohantál?-nézett rám Zsombi nevetve. Jujj de cuksi tud lenni. Tényleg nem csoda hogy az egész suli lány csoportja bele van zúgva a srácba.
-Na ne nézz így rám.Amúgy meg órára.-löktem meg óvatosan.
-Oh Németh Janka siet órára?Ki vagy Te és hova tetted a legjobb haverom?!Amúgy meg hogy ne nézzek?
-Legjobb haver?Most meghatódtam.-röhögtem el magam és átöleltem a fiút.-Hát úgy ne nézz ahogy az előbb néztél!Biztos így szoktad elcsavarni a lányok naiv buksiját!
-Még jó hogy te nem vagy naiv!-nevetett és szorosan átölelt egyik karjával miközben a német terem felé baktattunk, ami mellesleg az angol terem mellett van.
Aztán amúgy később rájöttem hogy még csak jelző csengő volt, de nem baj az, nem is én lennék ha erre nem jövök rá.Plusz a tanár késett 10 percet tehát még volt időm társalogni Szabival is aki képregényt rajzolt, pálcika emberekkel én meg megpróbáltam javítani rajta mert valami borzalmasan ovis módon sikeredett.
Varga Olivér: Anyám ember és társadalom ismeret van -.-
Németh Janka: Az nekünk tavaly volt,most már egészségtan van xd
Varga Olivér: Akkor átérzed kínom xd
Németh Janka: Át , nekünk német van
Varga Olivér: LOL én is németes vagyok...meg angolos xD
Németh Janka: Hmm kettő az egyben emberke vagy :D
Varga Olivér:Nem három az egyben mert magyarul is beszélek X"D
Németh Janka: Tényleg... jó' van XD
Varga Olivér: :D
Németh Janka: Hát én se vagyok egy IQ nindzsa :D
Varga Olivér: Te mondtad nem én:$
Németh Janka: De Te sem megnyugtatlak!;)
Varga Olivér: Amm jó volt hallani a hangod:3 este is hívhatlak?
Németh Janka:Csak nyugodtan!:)
Varga Olivér:Ha hazaértem boxról hívlak 21 fele. Addig is puszi:*
Németh Janka: Szia:3
-Ohlala kivel beszélsz Janka?-nézett rám majd a telefonomra Szabi.Hála az égnek időben a bakancsomba csúsztattam a telóm így nem tudta elolvasni hogy kivel is dumálgatok.
-Senkivel...
-A senkivel nem lehet beszélgetni.
-Veled is beszélgetek.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Na ez azért gonosz volt!-szomorkodott Szabi én pedig átöleltem.
-Tudod hogy bírlak te idióta.-suttogtam a fülébe és összeborzoltam a szőke haját.Nem nagyon foglalkoztunk azzal hogy óra van...a tanár meg nem nagyon foglalkozott azzal hogy mi jelen vagyunk.Se baj.A nap ismét hamar eltelt... mindig olyan gyorsan eltelik. Hm hogy is szól a mondás?Jó társaságban hamar telik az idő...
Nos igen a suli idő hamar eltelt de ami utána következett az valami borzalmas volt...
2014. május 14., szerda
2.Fejezet
Varga Olivér: Szia mizujs?:))
Németh Réka: Helló semmi, veled?
Tehát összegezzük, rám ír egy ismeretlen (mellesleg a képeit elnézve helyes gyerek) , felteszi a szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mizujs" és annak változatai, én pedig a sablonos "semmi" válasszat adom rá hiszen mi mást mondhatnék neki, azt se tudom ki a pite, nem fogok elkezdeni itt hisztizni neki "hogy minden olyan szar"... logikus nem?
Varga Olivér: Velem se több.Mitcsi?
Ismét egy rövid összegzés, tehát felteszi a második szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mitcsi" és ennek minden változata ( a szó egyébként a mit csinálsz - t takarja) és erre mit írhatnék ? Miközben az egyik kedvenc együttesem a paramore-t hallgatom, merengve nézem az égboltot és mindenféle baromságon gondolkozom....
Németh Réka: Zenét hallgatok, te?
Vagy írhatom neki ezt is...rövid, tömör lényegre törő válasz. Oh yeah erre tanított a facebook.
Varga Olivér: Én is , te mit hallgatsz?:))
Németh Réka: Paramore
Varga Olivér: Kajaaaak??? *-* Én is!
Mit ne mondjak ez csodálatos...
Németh Réka:Csak vicceltem Justin Biebert hallgatok;)
Haha de kis huncut vagyok.
Varga Olivér: Ugye most csak viccelsz?
Németh Réka: Most lebuktam...:$
Varga Olivér: ???
Németh Réka: Természetesen nem hallgatok JB-t ><
Anyám de nehéz felfogású gyerek ez az Olivér,hát de legalább társamra találtam, ennek is vonalzóval rajzolták az agyhullámait PONT mint nekem!Kicsit feldobta az Olival való beszélgetés az alapból rettenetes napom,mikor hazaértünk akkor is vele dumáltam, sőt fürdés közben is, sőt alvás helyett is. Egészen a szent 00:00-ig....
Varga Olivér: Na jó ideje aludni holnap suli ><
Németh Réka: Kajak :O na zúzok is szunyálni szevasz ^^
Varga Olivér: Szevasz :33
2014.01.13. HÉTFŐ
Istenem soha többé nem maradok fent ilyen sokáig...egész reggel olyan voltam kb. mint egy zombi,külsőre belsőre mindenhogy.De megérte mert számos információt szippantottam magamba Varga Olivérről, akivel hivatalosan is atom jó beszélni.Reggel pont ezt a számos információt dolgoztam fel,először is , amit fontos róla tudni világos barna hajú, és csodálatos tengerkék szemei vannak.Ez egy fontos és megjegyezendő kritérium volt, este küldött magáról egy képet és megállapítottam hogy széles vállai vannak melyek jók alvás céljából. Már mint, mi jó lehet ,már azokon a vállakon aludni??Nos igen folytatnám az elemzést, mint megtudtam ő 18 éves azaz tőlem kerek négy évvel idősebb (igen, én még csak 14 vagyok szipp szipp) van egy macskája Bizsu,és egy 12 éves húga. Szereti a rockot (ő is a bakancsosok körébe tartozik mint én) és van egy Black Veil Brides-es pólója. A szent póló! Meg kell szereznem. És amúgy Oli nagyon vicces, megtudtam hogy néha egy bizonyos Napkelte tanyán önkéntes, akár csak én!Csak ugyebár én a kutyamenhely önkéntes angyalkája vagyok... el se hiszem annyira hasonlít rám... (igen természetesen nem én hasonlítok rá, hanem ő rám, én abszolút egyedi vagyok) annyira durva.
Egész suliba menet ezen filozofáltam és miközben a buszon ücsörögtem találjátok ki , ki írt rám! Naná hogy Oli!
Varga Olivér: Jó reggelt Janka^^
Német Janka: Jó reggelt Oli^^
Varga Olivér: Mizu?
Na ne megint az a sablon kérdés... rosszul vagyok már tőle....
Németh Janka: Úton vagyok, veled?
Varga Olivér: Már megint hova mész te lány?:D Én suliba vagyok.:P
Németh Janka: Nos én is oda tartok xD
Németh Janka: És nagyon késésben vagyok....o.o
Varga Olivér: Hajrá Janka!!:D
Ezt az üzenetet megtekintve, nagy gyorsasággal vágtattam az iskola felé, igen már érzem... ez egy 10 perces késés lesz.Jajj szegény fejemnek.Az iskolában Kati néni fogadott.
-Ejnye Janka nagyon elkéstél!-csóválta a fejét a nő.-Elaludtál?
-Nem tanárnő csak késett a buszom...-szuszogtam rémülten.A tanárnő óvatosan körbe tekintett majd egy intéssel mutatta hogy menjek utamra. De furcsa... nem írt be!Wow. Megragadva az alkalmat elindultam órára, és naná hogy a legfelsőn lesz órám.Zsír, reggeli torna meglesz.Kétségbeesetten zuhantam be az ajtón...kémiára.Hmm a kedvenc tantárgyam... el ne higgyétek!Én és a kémia úgy különbözünk egymástól mint a krumpli és a hamburger. Utálom őt és az érzés kölcsönös.Persze a tanár aki tanítja eme csodás tantárgyat az se egy nagy kedvencem...
-Jó reggelt tanár úr, császtok!-libbentem be az ajtón, és minden félelmem elmúlt.
A jó öreg Mókus már a létezésemről se hajlandó tudomást venni, de én se. Általában az általa tartott órákon,zenét hallgatok és rajzolok.Most így óhajkoztam tenni érett nyolcadikos létemre.Behuppantam Rebeka mellé és már elő is kaptam a kémia felszerelésem.... helyett egy rajzlapot és a tolltartóm.
-Janka hol voltál már megint?-kérdezte a mellettem ülő lány.
-Csak késett a busz...-vigyorogtam rá.
-Vagy te késtél a buszról.-mosolygott vissza Rebi a maga saját Rebis módján. Ami kb olyan hogy az összes fiú hirtelen odakapta a fejét.Ilyen ha az embernek csinos a barátnője.
-Na és mondd csak nem feküdtél le időben?-kíváncsiskodott tovább barátnőm... a legjobb azt azért hozzá tenném.
-Hát nem...-mosolyogtam bugyután visszaemlékezve a tegnap éjszakára.Jó kis trécs partit tartottunk az biztos!
-Csak nem... Németh Janka... egy fiúval beszélt?!-tátotta el a száját, mivel én híres vagyok arról a megállapításomról hogy a fiúk egy másik bolygóról származnak, értelmi szintjük pedig annyi mint egy zsák burgonyáé,ezért felesleges a drága időm arra vesztegetni hogy azokkal a marhákkal beszéljek.-Nem úgy volt hogy a fiúkkal időpazarlás beszélni?
-Mindig vannak kivételek .-kacsintottam rá és elkezdtem lerajzolni a kedvenc énekesem Andy-t... Andy Biersackot. Az álombéli férjem és azt a férfit aki az előző megállapításom egyik kivétele.Egyszerűen odáig vagyok érte meg vissza.... na mindegy ebbe most nem akarok belemenni, tehát csak ültem...és rajzolgattam.Aztán észbe kaptam hogy vissza kéne írni Olinak. Elő is kaptam a telóm.
Németh Janka:Na beértem!
Küldtem el a gyors helyzet jelentést.
-Varga Olivér...-olvasta le Rebi a nevet.-Csak nem Ő a Rómeod?
-Dehogy is!-röhögtem ki.-Csak egy netes haver.
-Még...-kuncogott Rebi idiótán, ez teljesen meghülyült!
A nap eszméletlen lassan telt, kémia, matek, irodalom,föci,biosz és.... tesiii.
Alapjáraton szeretem a tesit, az erősítést, a gimnasztikát sőt még az idióta játékokkal sincs problémám.Nekem egyedül az idegesítő, elmebeteg pedofil tanárunkkal van problémám. Utálom... és az érzés kölcsönös (olyan deja vú érzésem van, mintha mondtam volna már ezt).
Ha egy valamit elrontok, azonnal vagy kétszázezer iskolakört kell futnom, vagy fekvőtámaszt, esetleg hátizmot (a három gyengém). És a legrosszabb az egészben hogy számolja is... csak nem jól, helyes helytelen...wááááá....
Természetesen ma is szivattuk egymást, először a sorban állásnál ...
-Jó napot tanulók!-köszönt "illedelmesen" Béla bácsi.
-Erőt egészséget!-zengte az osztály, egyetlen egy kivétellel, aki köszönés helyett inkább karba tett kézzel állt és megvetően nézte a tanárt... ez a kivétel pedig ki volt?Ki?? Naná hogy én...
-Neked is jó napot Janka!-húzta ki magát Béla és úgy tett mintha ő olyan művet lenne ... pedig a föld műveltebb nála!
-Jó napot Béla bá'.-fintorogtam a férfira... aztán a vele töltött idő részét nem nagyon részletezném. Csak a szokásos volt...
Aztán a nap végén fáradtan indultam haza Rebivel.
-Na és mesélj erről az Oliról...-vigyorgott rám a lány miközben átdobta válla felett dús hosszú barna haját.
-A neve Oli... ahj mesélj inkább te!Úgy látom jól megvagytok Szabival.-néztem rá hülyén....
-Hát...izzé...ja meg vagyunk.
-És mikor lesz Rebiből és Szabiból, Rebolcs?
-Rebolcs?
-A Rebeka és a Szabolcs összeolvasztása, saját találmány.-húztam ki magam büszkén.
-Rögtön gondoltam , de nem lesz itt semmi összeolvasztás csak haverok vagyunk.
-Még.-nyújtottam ki gúnyosan a nyelvem.Hamarosan elváltak útjaink Rebivel.
Vigyorogva léptem be a házba, ami Ricsinek feltűnően furcsa volt,meg is jegyezte hogy nem tudja mit szívtam de nagyon erős lehetett... tipikus Ricsi beszólás.Beszaladtam a szobámba és rávetődtem az ágyamra.Na nézzük csak ezt az Oli gyereket!
Varga Olivér: Gratu :D
Németh Janka: És hallod még csak be se írtak!
Varga Olivér: Emelem kalapom fenség!o.O
Varga Olivér:Csak nem a tanár úrra vetetted a szexi mosolyod? ;*
Németh Janka : Idióta! xD Nekem olyan nincs :$
Varga Olivér:Persze én is ezt mondanám!
Németh Janka:Amúgy is tanárNŐ volt!
Németh Janka:De fődet rá. xD
Varga Olivér:Ha nő volt akkor el nem tudom képzelni mit csinálhattál....!
Németh Janka:Nem tudom mire gondolsz... de valahogy nem is akarom tudni!
Varga Olivér:Jól teszed, kicsi vagy te még ehhez törpilla.
Németh Janka: Hey!Hogy van képed letörpillázni? Hány cm is vagy?!
Varga Olivér:182:33
Németh Janka: Öh... én csak 160....
Elkezdtem gondolkozni...akkor vagy három fejjel magasabb nálam??WoW.....
Németh Janka: Akkor te...magasabb vagy....jó három fejjel?
Varga Olivér:Kb ja...
Ma csak este tízig beszéltünk mert holnapra sok mindent kell tanulni,meg hát az is benne volt a pakliban hogy eszméletlen fáradt voltam, nem csak én , hanem még ő is.
Furcsa volt, elalvás előtt elképzeltem hogy találkozunk...elmegyünk fagyizni, deszkázunk, hülyülünk....
Németh Réka: Helló semmi, veled?
Tehát összegezzük, rám ír egy ismeretlen (mellesleg a képeit elnézve helyes gyerek) , felteszi a szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mizujs" és annak változatai, én pedig a sablonos "semmi" válasszat adom rá hiszen mi mást mondhatnék neki, azt se tudom ki a pite, nem fogok elkezdeni itt hisztizni neki "hogy minden olyan szar"... logikus nem?
Varga Olivér: Velem se több.Mitcsi?
Ismét egy rövid összegzés, tehát felteszi a második szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mitcsi" és ennek minden változata ( a szó egyébként a mit csinálsz - t takarja) és erre mit írhatnék ? Miközben az egyik kedvenc együttesem a paramore-t hallgatom, merengve nézem az égboltot és mindenféle baromságon gondolkozom....
Németh Réka: Zenét hallgatok, te?
Vagy írhatom neki ezt is...rövid, tömör lényegre törő válasz. Oh yeah erre tanított a facebook.
Varga Olivér: Én is , te mit hallgatsz?:))
Németh Réka: Paramore
Varga Olivér: Kajaaaak??? *-* Én is!
Mit ne mondjak ez csodálatos...
Németh Réka:Csak vicceltem Justin Biebert hallgatok;)
Haha de kis huncut vagyok.
Varga Olivér: Ugye most csak viccelsz?
Németh Réka: Most lebuktam...:$
Varga Olivér: ???
Németh Réka: Természetesen nem hallgatok JB-t ><
Anyám de nehéz felfogású gyerek ez az Olivér,hát de legalább társamra találtam, ennek is vonalzóval rajzolták az agyhullámait PONT mint nekem!Kicsit feldobta az Olival való beszélgetés az alapból rettenetes napom,mikor hazaértünk akkor is vele dumáltam, sőt fürdés közben is, sőt alvás helyett is. Egészen a szent 00:00-ig....
Varga Olivér: Na jó ideje aludni holnap suli ><
Németh Réka: Kajak :O na zúzok is szunyálni szevasz ^^
Varga Olivér: Szevasz :33
2014.01.13. HÉTFŐ
Istenem soha többé nem maradok fent ilyen sokáig...egész reggel olyan voltam kb. mint egy zombi,külsőre belsőre mindenhogy.De megérte mert számos információt szippantottam magamba Varga Olivérről, akivel hivatalosan is atom jó beszélni.Reggel pont ezt a számos információt dolgoztam fel,először is , amit fontos róla tudni világos barna hajú, és csodálatos tengerkék szemei vannak.Ez egy fontos és megjegyezendő kritérium volt, este küldött magáról egy képet és megállapítottam hogy széles vállai vannak melyek jók alvás céljából. Már mint, mi jó lehet ,már azokon a vállakon aludni??Nos igen folytatnám az elemzést, mint megtudtam ő 18 éves azaz tőlem kerek négy évvel idősebb (igen, én még csak 14 vagyok szipp szipp) van egy macskája Bizsu,és egy 12 éves húga. Szereti a rockot (ő is a bakancsosok körébe tartozik mint én) és van egy Black Veil Brides-es pólója. A szent póló! Meg kell szereznem. És amúgy Oli nagyon vicces, megtudtam hogy néha egy bizonyos Napkelte tanyán önkéntes, akár csak én!Csak ugyebár én a kutyamenhely önkéntes angyalkája vagyok... el se hiszem annyira hasonlít rám... (igen természetesen nem én hasonlítok rá, hanem ő rám, én abszolút egyedi vagyok) annyira durva.
Egész suliba menet ezen filozofáltam és miközben a buszon ücsörögtem találjátok ki , ki írt rám! Naná hogy Oli!
Varga Olivér: Jó reggelt Janka^^
Német Janka: Jó reggelt Oli^^
Varga Olivér: Mizu?
Na ne megint az a sablon kérdés... rosszul vagyok már tőle....
Németh Janka: Úton vagyok, veled?
Varga Olivér: Már megint hova mész te lány?:D Én suliba vagyok.:P
Németh Janka: Nos én is oda tartok xD
Németh Janka: És nagyon késésben vagyok....o.o
Varga Olivér: Hajrá Janka!!:D
Ezt az üzenetet megtekintve, nagy gyorsasággal vágtattam az iskola felé, igen már érzem... ez egy 10 perces késés lesz.Jajj szegény fejemnek.Az iskolában Kati néni fogadott.
-Ejnye Janka nagyon elkéstél!-csóválta a fejét a nő.-Elaludtál?
-Nem tanárnő csak késett a buszom...-szuszogtam rémülten.A tanárnő óvatosan körbe tekintett majd egy intéssel mutatta hogy menjek utamra. De furcsa... nem írt be!Wow. Megragadva az alkalmat elindultam órára, és naná hogy a legfelsőn lesz órám.Zsír, reggeli torna meglesz.Kétségbeesetten zuhantam be az ajtón...kémiára.Hmm a kedvenc tantárgyam... el ne higgyétek!Én és a kémia úgy különbözünk egymástól mint a krumpli és a hamburger. Utálom őt és az érzés kölcsönös.Persze a tanár aki tanítja eme csodás tantárgyat az se egy nagy kedvencem...
-Jó reggelt tanár úr, császtok!-libbentem be az ajtón, és minden félelmem elmúlt.
A jó öreg Mókus már a létezésemről se hajlandó tudomást venni, de én se. Általában az általa tartott órákon,zenét hallgatok és rajzolok.Most így óhajkoztam tenni érett nyolcadikos létemre.Behuppantam Rebeka mellé és már elő is kaptam a kémia felszerelésem.... helyett egy rajzlapot és a tolltartóm.
-Janka hol voltál már megint?-kérdezte a mellettem ülő lány.
-Csak késett a busz...-vigyorogtam rá.
-Vagy te késtél a buszról.-mosolygott vissza Rebi a maga saját Rebis módján. Ami kb olyan hogy az összes fiú hirtelen odakapta a fejét.Ilyen ha az embernek csinos a barátnője.
-Na és mondd csak nem feküdtél le időben?-kíváncsiskodott tovább barátnőm... a legjobb azt azért hozzá tenném.
-Hát nem...-mosolyogtam bugyután visszaemlékezve a tegnap éjszakára.Jó kis trécs partit tartottunk az biztos!
-Csak nem... Németh Janka... egy fiúval beszélt?!-tátotta el a száját, mivel én híres vagyok arról a megállapításomról hogy a fiúk egy másik bolygóról származnak, értelmi szintjük pedig annyi mint egy zsák burgonyáé,ezért felesleges a drága időm arra vesztegetni hogy azokkal a marhákkal beszéljek.-Nem úgy volt hogy a fiúkkal időpazarlás beszélni?
-Mindig vannak kivételek .-kacsintottam rá és elkezdtem lerajzolni a kedvenc énekesem Andy-t... Andy Biersackot. Az álombéli férjem és azt a férfit aki az előző megállapításom egyik kivétele.Egyszerűen odáig vagyok érte meg vissza.... na mindegy ebbe most nem akarok belemenni, tehát csak ültem...és rajzolgattam.Aztán észbe kaptam hogy vissza kéne írni Olinak. Elő is kaptam a telóm.
Németh Janka:Na beértem!
Küldtem el a gyors helyzet jelentést.
-Varga Olivér...-olvasta le Rebi a nevet.-Csak nem Ő a Rómeod?
-Dehogy is!-röhögtem ki.-Csak egy netes haver.
-Még...-kuncogott Rebi idiótán, ez teljesen meghülyült!
A nap eszméletlen lassan telt, kémia, matek, irodalom,föci,biosz és.... tesiii.
Alapjáraton szeretem a tesit, az erősítést, a gimnasztikát sőt még az idióta játékokkal sincs problémám.Nekem egyedül az idegesítő, elmebeteg pedofil tanárunkkal van problémám. Utálom... és az érzés kölcsönös (olyan deja vú érzésem van, mintha mondtam volna már ezt).
Ha egy valamit elrontok, azonnal vagy kétszázezer iskolakört kell futnom, vagy fekvőtámaszt, esetleg hátizmot (a három gyengém). És a legrosszabb az egészben hogy számolja is... csak nem jól, helyes helytelen...wááááá....
Természetesen ma is szivattuk egymást, először a sorban állásnál ...
-Jó napot tanulók!-köszönt "illedelmesen" Béla bácsi.
-Erőt egészséget!-zengte az osztály, egyetlen egy kivétellel, aki köszönés helyett inkább karba tett kézzel állt és megvetően nézte a tanárt... ez a kivétel pedig ki volt?Ki?? Naná hogy én...
-Neked is jó napot Janka!-húzta ki magát Béla és úgy tett mintha ő olyan művet lenne ... pedig a föld műveltebb nála!
-Jó napot Béla bá'.-fintorogtam a férfira... aztán a vele töltött idő részét nem nagyon részletezném. Csak a szokásos volt...
Aztán a nap végén fáradtan indultam haza Rebivel.
-Na és mesélj erről az Oliról...-vigyorgott rám a lány miközben átdobta válla felett dús hosszú barna haját.
-A neve Oli... ahj mesélj inkább te!Úgy látom jól megvagytok Szabival.-néztem rá hülyén....
-Hát...izzé...ja meg vagyunk.
-És mikor lesz Rebiből és Szabiból, Rebolcs?
-Rebolcs?
-A Rebeka és a Szabolcs összeolvasztása, saját találmány.-húztam ki magam büszkén.
-Rögtön gondoltam , de nem lesz itt semmi összeolvasztás csak haverok vagyunk.
-Még.-nyújtottam ki gúnyosan a nyelvem.Hamarosan elváltak útjaink Rebivel.
Vigyorogva léptem be a házba, ami Ricsinek feltűnően furcsa volt,meg is jegyezte hogy nem tudja mit szívtam de nagyon erős lehetett... tipikus Ricsi beszólás.Beszaladtam a szobámba és rávetődtem az ágyamra.Na nézzük csak ezt az Oli gyereket!
Varga Olivér: Gratu :D
Németh Janka: És hallod még csak be se írtak!
Varga Olivér: Emelem kalapom fenség!o.O
Varga Olivér:Csak nem a tanár úrra vetetted a szexi mosolyod? ;*
Németh Janka : Idióta! xD Nekem olyan nincs :$
Varga Olivér:Persze én is ezt mondanám!
Németh Janka:Amúgy is tanárNŐ volt!
Németh Janka:De fődet rá. xD
Varga Olivér:Ha nő volt akkor el nem tudom képzelni mit csinálhattál....!
Németh Janka:Nem tudom mire gondolsz... de valahogy nem is akarom tudni!
Varga Olivér:Jól teszed, kicsi vagy te még ehhez törpilla.
Németh Janka: Hey!Hogy van képed letörpillázni? Hány cm is vagy?!
Varga Olivér:182:33
Németh Janka: Öh... én csak 160....
Elkezdtem gondolkozni...akkor vagy három fejjel magasabb nálam??WoW.....
Németh Janka: Akkor te...magasabb vagy....jó három fejjel?
Varga Olivér:Kb ja...
Ma csak este tízig beszéltünk mert holnapra sok mindent kell tanulni,meg hát az is benne volt a pakliban hogy eszméletlen fáradt voltam, nem csak én , hanem még ő is.
Furcsa volt, elalvás előtt elképzeltem hogy találkozunk...elmegyünk fagyizni, deszkázunk, hülyülünk....
2014. május 13., kedd
1.Fejezet
2014.01.12.VASÁRNAP
JANKA
Fáradtan zuhantam ki az ágyamból, soha az életben nem éreztem magam még ilyen fáradtnak, és az már csak hab a tortán hogy holnap hétfő, ergo suli.Remek...
Na mindegy ,elég a hisztizésből. Ideje felkelnem, előkaptam a telefonom és elindítottam rajta egy BMTH számot ami már is dobott a hangulatomon egy keveset, és pöppet pörgősebbre fogtam a dolgom. Felkaptam a nirvana feliratú rövid ujjú pólóm, egy szakadt farmert,és egy kockás sálat. Aztán a tükröm elé ugrottam és mosolyogva szemléltem végig külsőm, igen ez vagyok én.Németh Janka, az örök második, a család fekete báránya.Igen...
Kifestettem enyhén füstösen a szemem, aztán még próbáltam kezdeni valamit a drótszerű vörös loboncommal (nem túl sikeresen) aztán egy gyors fogmosás után rohantam is a konyhába,reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem drágalátos családomnak, melynek egész apraja nagyja már az asztalnál lakomázott,naná hogy nem vártak meg,szokás szerint...Szerencsémre a bátyám kézilabdázik, és hát mit ne mondjak fiúból van, és annyit zabál mint egy egész focicsapat tehát nekem alig marad valami kis csont darab általában.
-Helló Janka, hogy aludtál?-kérdezte anyu miközben kiöntötte a bocis bögrémbe a megmaradt teát.
-Kösz jól.-motyogtam és elkezdtem felfalni az úgynevezett "maradékot". Miután felnyaltam az utolsó morzsát is elindultam a szobámba minta gyermek bátyámmal együtt.Annyi különbséggel hogy míg én rajzolgattam a szobámba, ő (99%-ra mondom) tanult. Nem hasonlítunk ez tény. De nem csak belsőségekben, külsőségekben sem.Míg az én fejemet szeplők ezrei díszítik, az ő arcán még egy anyajegy sincs.Míg én anyától örököltem a vörös hajam, ő apától a feketét.Míg én egy élő törpe vagyok , ő 189cm...hurrá.
Arról nem is beszélek hogy természetesen minden csaj rábukik...hiszen ő a híres Német Richárd, a jóképű , a kocka hasú, a kézis, az okos és sorolhatnám.
Én pedig csak egy kis 14 éves, dróthajú,rocker,művészlélek lennék,aki valószínűleg magányosan fog meghalni,kicsi sötét lakásában.Hurrá.
Nagyon gondolataimba mélyedtem és ebből a hatalmas agyalásból telefonom zökkentett ki.Hopp egy bejövő.Kíváncsian néztem hogy vajon kiírt ilyen korán?
Kiss Rebeka: Helló csajszi, ma deszka?:)
Németh Réka: Az király lenne!Megkérdem anyáék pill.
És már rohantam is felkutatni anyát, aki mint mindig az okos telefonján csüngött, és valakivel nagyban dumcsizgatott.Elég gondterheltnek tűnt ami meglepett... vajon miről van szó?Anya párperc múlva letette a telefont és elkezdett sürgölődni forgolódni.
-Anya lemehetek Rebivel deszkázni?-érdeklődtem meg anyától és akár csak az árnyéka követtem.
-Nem...szólj a bátyádnak hogy szedje össze magát indulunk dédihez.
-De...
-Nincs de Janka!Indíts!-parancsolt rám szigorúan anya...remek a mai deszkázás lefújva,miközben Ricsi szobája felé közelítettem megírtam Rebinek hogy nem mehetek.Aztán benyitottam a bátyám szobájába, a zsaluk szokás szerint be voltak húzva, teljes sötétség volt egyedül a kis éjjeli lámpa égett az íróasztalán...remete.Szerintem nem normális a srác.
-Hé tesó, indulunk dédihez.-közöltem vele a hírt.
-Rendben.-csapta össze a nem tudom hány százezer oldalas könyvet amit éppen olvasott.Tipikus.És komolyan ebbe a csávóba van belezúgva az egész gimi lány csapata?Jézus,milyen lehet a többi fiú?Vagy ennyire úrrá lett mindegyiki csajon a kapuzárási pánik? Durvaaa...
Mármint normális 17 éves srácok élik az életük buliznak,koncertekre járnak,nem pedig bekuckóznak a szobájukba és élre hajtogatják a ruháikat miközben tanulnak és olvasnak...nem akarok senkit megsérteni de ez elég beteg.Kicsit olyan depi beütésű, de ugyebár Mr.Tökéletesnek nem hiszem hogy van bármilyen oka arra hogy, depresszióra hajtsa fejét.Vagy ha van is nem tudok róla.
Hamarosan bepattant az egész pereputty a kicsi suzukiba és már gurultunk is a jó öreg dédihez.Én híven szokásaimhoz egész úton zenét hallgattam, de persze max hangerőn, fülessel. Ha nem így tettem volna a szüleim minden bizonnyal elvisznek kivizsgálásra hogy mi a franc bajom van.
Kőkemény félóra múlva kiértünk dédim kis kuckójához, ahol jelenleg egy rokonunk ápolta.Unottan cibáltam ki füleimből a fülhallgatót,és megindultam be a kapun.Mielőtt a házba léptünk volna apa rám parancsolt hogy viselkedjek,mert olyan vagyok mint egy rossz huligán.Talán nem véletlenül...míg anya és apa a drága rokonunkkal tárgyalt én Ricsi megindultunk dédihez.
A bátyám rögtön a nő szobája felé indult de én nevetve megráztam a fejem.
-Ugyan már mindig a konyhában van.-fordítottam neki hátat és meg is indultam a konyha felé miközben azon gondolkoztam milyen finomságot süthet dédi.Általában csokis sütit süt érkezésünkre de lehet hogy most valami mással lep meg.Mosolyogva libbentem be a konyhába, de ott bizony senkit se találtam... ha nem itt van akkor hol?
Megindultam a kertbe de ott csak a jó öreg Bodrit láttam aki persze azon nyomban a nyakamba ugrott.Bolond puli. De az egyszer biztos hogy ugrásban nincsen párja.
Miután a kertben se találtam úgy határoztam bemegyek a szobájába (ahova Ricsi is indult).
Dédit és a bátyámat is ott találtam.
-Helló dédi.-köszöntem az idős nőnek aki félénken pislákolt felém...nem értem... nem ilyen szokott lenni.
-Szervusz Erika, gyere beljebb.-nyújtotta felém ránccal borított kezét.
-De...dédi... én Janka vagyok.-köhécseltem és imádkoztam azért hogy csak a förtelmes fényviszonyok miatt tévesztett össze anyával. Máskor rögtön felismer, mondjuk az igaz hogy anya kiköpött mása vagyok, de Ő mindig megkülönböztetett minket...furcsa...akárcsak az hogy nem a konyhában sürgölődik.
-Mizu?-kérdeztem totál tárgyilagosan, amire azt kaptam hogy Ricsi ügyesen sípcsonton rúgott.Halkan felszisszentem.-Akarom mondani hogy vagy?
-Köszönöm egész jól.Hát te?-mosolygott rám a nő smaragdzöld szemeivel, olyanok akár az enyéim.
-Élek és virulok.-feleltem,és pont abban a pillanatban jött be anya.
-Csókolom mama!-esett anya a dédim karjaiba. Te jó ég, micsoda drámai felhozatal.
Az elmebeteg rockercsaj, a világfájdalmas báty, az anya aki túl játssza szerepét, és az apa aki azt se tudja mi van csak néz jobbra -balra.Hmm meine family
Mivel semmi kedvem sem volt nézni azt ahogy anya szétbőgi a fejét, a nem tudom miért,inkább kiráncigáltam Ricsit és megtudakoltam tőle hogy "mi a franc"?
-Drága kicsi hugicám.-kezdett bele a már látom hogy unalmas hegyi beszédbe a bátyám.-Te kis tudatlan.Ha néha esetleg lennél oly kegyes és kiszerelnéd a füledből azt a vacakot, és netán figyelnél is arra miről tárgyalnak a nálad nagyobb intelligenciával élő társaid , talán most képben is lennél.-mosolygott rám lenézően. Nos hogy ebből mit értettem ? " Drága kicsi hugicám. Bla blabla blablabla. Bla bla blaaaa blablabla...." kb ennyit.
-Rátérhetnénk a lényegre?-érdeklődtem meg a fiútól.
-Kérésed számomra parancs ifjú hölgy. A mi drága dédi mamánk mint tudod szép kort élt meg, és tudod...most igen idős a drága...És az állapota ebből kifolyólag...egyre .... romlik.
Te jó ég! Duplán te jó ég!
Először is komolyan, az én hatalmas IQ szinttel (na meg egoval) megáldott bátyám okítás közben úgy fogalmazott mint ahogy én szoktam kémia felelés közben? Hatalmas OMG!
Másodszor pedig.....auw.
A szemeimet könnycseppek kezdték marni...de nem sírhatok, még be kell mennem dédihez.Hát akkor ezért nem ismert meg, akkor ezért nem a konyhában találtam akkor ezért ilyen...gyenge?
Nyeltem egy bazi nagyot és egy olyan pillanat következett ami pár évszázad múlva sem fog megismétlődni.
Egyszer csak véletlenül megöleltem a bátyám, ez persze mindkettőnket meglepett. Szerintem Ricsi elsőnek azt hitte ez valami rossz poén... de nem...sajnos.Miután elengedtem még egyszer a szemébe néztem ami szintén olyan mint az enyém , dédié és anyué....
Még egy picit bementem a drága dédimhez de ő hamar elaludt így nem akartam zavarni.Tehát sötétedéskor vissza is indult szerény létszámú csapatunk , a Németh rezidenciába.Még úton voltunk mikor feljöttek az első csillagok. Könnyes szemmel figyeltem őket miközben egy Paramore szám üvöltött a telómból.
Miközben az eget kémleltem zúgásra lettem figyelmes egy új üzenet...vajon ki az?
Jól figyeljetek mert ez az egyetlen egy üzenet, megváltoztatta az egész életem...ha tehetném így visszatekintve a dolgokat nem írnék vissza az illetőnek de naivitásomnak hála ez az esemény megtörtént... vissza írtam...
facebook egy új üzenet tőle: Varga Olivér
JANKA
Fáradtan zuhantam ki az ágyamból, soha az életben nem éreztem magam még ilyen fáradtnak, és az már csak hab a tortán hogy holnap hétfő, ergo suli.Remek...
Na mindegy ,elég a hisztizésből. Ideje felkelnem, előkaptam a telefonom és elindítottam rajta egy BMTH számot ami már is dobott a hangulatomon egy keveset, és pöppet pörgősebbre fogtam a dolgom. Felkaptam a nirvana feliratú rövid ujjú pólóm, egy szakadt farmert,és egy kockás sálat. Aztán a tükröm elé ugrottam és mosolyogva szemléltem végig külsőm, igen ez vagyok én.Németh Janka, az örök második, a család fekete báránya.Igen...
Kifestettem enyhén füstösen a szemem, aztán még próbáltam kezdeni valamit a drótszerű vörös loboncommal (nem túl sikeresen) aztán egy gyors fogmosás után rohantam is a konyhába,reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem drágalátos családomnak, melynek egész apraja nagyja már az asztalnál lakomázott,naná hogy nem vártak meg,szokás szerint...Szerencsémre a bátyám kézilabdázik, és hát mit ne mondjak fiúból van, és annyit zabál mint egy egész focicsapat tehát nekem alig marad valami kis csont darab általában.
-Helló Janka, hogy aludtál?-kérdezte anyu miközben kiöntötte a bocis bögrémbe a megmaradt teát.
-Kösz jól.-motyogtam és elkezdtem felfalni az úgynevezett "maradékot". Miután felnyaltam az utolsó morzsát is elindultam a szobámba minta gyermek bátyámmal együtt.Annyi különbséggel hogy míg én rajzolgattam a szobámba, ő (99%-ra mondom) tanult. Nem hasonlítunk ez tény. De nem csak belsőségekben, külsőségekben sem.Míg az én fejemet szeplők ezrei díszítik, az ő arcán még egy anyajegy sincs.Míg én anyától örököltem a vörös hajam, ő apától a feketét.Míg én egy élő törpe vagyok , ő 189cm...hurrá.
Arról nem is beszélek hogy természetesen minden csaj rábukik...hiszen ő a híres Német Richárd, a jóképű , a kocka hasú, a kézis, az okos és sorolhatnám.
Én pedig csak egy kis 14 éves, dróthajú,rocker,művészlélek lennék,aki valószínűleg magányosan fog meghalni,kicsi sötét lakásában.Hurrá.
Nagyon gondolataimba mélyedtem és ebből a hatalmas agyalásból telefonom zökkentett ki.Hopp egy bejövő.Kíváncsian néztem hogy vajon kiírt ilyen korán?
Kiss Rebeka: Helló csajszi, ma deszka?:)
Németh Réka: Az király lenne!Megkérdem anyáék pill.
És már rohantam is felkutatni anyát, aki mint mindig az okos telefonján csüngött, és valakivel nagyban dumcsizgatott.Elég gondterheltnek tűnt ami meglepett... vajon miről van szó?Anya párperc múlva letette a telefont és elkezdett sürgölődni forgolódni.
-Anya lemehetek Rebivel deszkázni?-érdeklődtem meg anyától és akár csak az árnyéka követtem.
-Nem...szólj a bátyádnak hogy szedje össze magát indulunk dédihez.
-De...
-Nincs de Janka!Indíts!-parancsolt rám szigorúan anya...remek a mai deszkázás lefújva,miközben Ricsi szobája felé közelítettem megírtam Rebinek hogy nem mehetek.Aztán benyitottam a bátyám szobájába, a zsaluk szokás szerint be voltak húzva, teljes sötétség volt egyedül a kis éjjeli lámpa égett az íróasztalán...remete.Szerintem nem normális a srác.
-Hé tesó, indulunk dédihez.-közöltem vele a hírt.
-Rendben.-csapta össze a nem tudom hány százezer oldalas könyvet amit éppen olvasott.Tipikus.És komolyan ebbe a csávóba van belezúgva az egész gimi lány csapata?Jézus,milyen lehet a többi fiú?Vagy ennyire úrrá lett mindegyiki csajon a kapuzárási pánik? Durvaaa...
Mármint normális 17 éves srácok élik az életük buliznak,koncertekre járnak,nem pedig bekuckóznak a szobájukba és élre hajtogatják a ruháikat miközben tanulnak és olvasnak...nem akarok senkit megsérteni de ez elég beteg.Kicsit olyan depi beütésű, de ugyebár Mr.Tökéletesnek nem hiszem hogy van bármilyen oka arra hogy, depresszióra hajtsa fejét.Vagy ha van is nem tudok róla.
Hamarosan bepattant az egész pereputty a kicsi suzukiba és már gurultunk is a jó öreg dédihez.Én híven szokásaimhoz egész úton zenét hallgattam, de persze max hangerőn, fülessel. Ha nem így tettem volna a szüleim minden bizonnyal elvisznek kivizsgálásra hogy mi a franc bajom van.
Kőkemény félóra múlva kiértünk dédim kis kuckójához, ahol jelenleg egy rokonunk ápolta.Unottan cibáltam ki füleimből a fülhallgatót,és megindultam be a kapun.Mielőtt a házba léptünk volna apa rám parancsolt hogy viselkedjek,mert olyan vagyok mint egy rossz huligán.Talán nem véletlenül...míg anya és apa a drága rokonunkkal tárgyalt én Ricsi megindultunk dédihez.
A bátyám rögtön a nő szobája felé indult de én nevetve megráztam a fejem.
-Ugyan már mindig a konyhában van.-fordítottam neki hátat és meg is indultam a konyha felé miközben azon gondolkoztam milyen finomságot süthet dédi.Általában csokis sütit süt érkezésünkre de lehet hogy most valami mással lep meg.Mosolyogva libbentem be a konyhába, de ott bizony senkit se találtam... ha nem itt van akkor hol?
Megindultam a kertbe de ott csak a jó öreg Bodrit láttam aki persze azon nyomban a nyakamba ugrott.Bolond puli. De az egyszer biztos hogy ugrásban nincsen párja.
Miután a kertben se találtam úgy határoztam bemegyek a szobájába (ahova Ricsi is indult).
Dédit és a bátyámat is ott találtam.
-Helló dédi.-köszöntem az idős nőnek aki félénken pislákolt felém...nem értem... nem ilyen szokott lenni.
-Szervusz Erika, gyere beljebb.-nyújtotta felém ránccal borított kezét.
-De...dédi... én Janka vagyok.-köhécseltem és imádkoztam azért hogy csak a förtelmes fényviszonyok miatt tévesztett össze anyával. Máskor rögtön felismer, mondjuk az igaz hogy anya kiköpött mása vagyok, de Ő mindig megkülönböztetett minket...furcsa...akárcsak az hogy nem a konyhában sürgölődik.
-Mizu?-kérdeztem totál tárgyilagosan, amire azt kaptam hogy Ricsi ügyesen sípcsonton rúgott.Halkan felszisszentem.-Akarom mondani hogy vagy?
-Köszönöm egész jól.Hát te?-mosolygott rám a nő smaragdzöld szemeivel, olyanok akár az enyéim.
-Élek és virulok.-feleltem,és pont abban a pillanatban jött be anya.
-Csókolom mama!-esett anya a dédim karjaiba. Te jó ég, micsoda drámai felhozatal.
Az elmebeteg rockercsaj, a világfájdalmas báty, az anya aki túl játssza szerepét, és az apa aki azt se tudja mi van csak néz jobbra -balra.Hmm meine family
Mivel semmi kedvem sem volt nézni azt ahogy anya szétbőgi a fejét, a nem tudom miért,inkább kiráncigáltam Ricsit és megtudakoltam tőle hogy "mi a franc"?
-Drága kicsi hugicám.-kezdett bele a már látom hogy unalmas hegyi beszédbe a bátyám.-Te kis tudatlan.Ha néha esetleg lennél oly kegyes és kiszerelnéd a füledből azt a vacakot, és netán figyelnél is arra miről tárgyalnak a nálad nagyobb intelligenciával élő társaid , talán most képben is lennél.-mosolygott rám lenézően. Nos hogy ebből mit értettem ? " Drága kicsi hugicám. Bla blabla blablabla. Bla bla blaaaa blablabla...." kb ennyit.
-Rátérhetnénk a lényegre?-érdeklődtem meg a fiútól.
-Kérésed számomra parancs ifjú hölgy. A mi drága dédi mamánk mint tudod szép kort élt meg, és tudod...most igen idős a drága...És az állapota ebből kifolyólag...egyre .... romlik.
Te jó ég! Duplán te jó ég!
Először is komolyan, az én hatalmas IQ szinttel (na meg egoval) megáldott bátyám okítás közben úgy fogalmazott mint ahogy én szoktam kémia felelés közben? Hatalmas OMG!
Másodszor pedig.....auw.
A szemeimet könnycseppek kezdték marni...de nem sírhatok, még be kell mennem dédihez.Hát akkor ezért nem ismert meg, akkor ezért nem a konyhában találtam akkor ezért ilyen...gyenge?
Nyeltem egy bazi nagyot és egy olyan pillanat következett ami pár évszázad múlva sem fog megismétlődni.
Egyszer csak véletlenül megöleltem a bátyám, ez persze mindkettőnket meglepett. Szerintem Ricsi elsőnek azt hitte ez valami rossz poén... de nem...sajnos.Miután elengedtem még egyszer a szemébe néztem ami szintén olyan mint az enyém , dédié és anyué....
Még egy picit bementem a drága dédimhez de ő hamar elaludt így nem akartam zavarni.Tehát sötétedéskor vissza is indult szerény létszámú csapatunk , a Németh rezidenciába.Még úton voltunk mikor feljöttek az első csillagok. Könnyes szemmel figyeltem őket miközben egy Paramore szám üvöltött a telómból.
Miközben az eget kémleltem zúgásra lettem figyelmes egy új üzenet...vajon ki az?
Jól figyeljetek mert ez az egyetlen egy üzenet, megváltoztatta az egész életem...ha tehetném így visszatekintve a dolgokat nem írnék vissza az illetőnek de naivitásomnak hála ez az esemény megtörtént... vissza írtam...
facebook egy új üzenet tőle: Varga Olivér
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)