Miután megtörtént az 867. ismeretlen ismerősöm felvétele ráírtam Rebire.
Németh Janka: Nem jössz le deszkázni?:$ :C
KisS Rebeka: Vásárolni megyek ma a fellépésre...de ha akarsz jöhetsz velem :3
Németh Janka: Hol és mikor találkozzunk?
KisS Rebeka: A házatok melletti buszmegben.
Németh Janka: Ott várlak.
Oké, már csak a bátyámat kell megfűznöm hogy elmehessek , aztán kigurulok a buszmeghez.
Kisiettem a szobámból , na jó keressük meg azt a kis minta gyereket!
A nappaliban bukkantam rá ahogy éppen az Animal Planet-et nézi. Remek időzítés ilyenkor mindig kicsit meglágyul.
-Szia én drága bátyám.-ugrottam a fiú mellé a kanapéra.
-Mit akarsz?-nézett rám unottan a fiú. Nos igen ő se az a túlcifrázós típus mint én.
-Rebekának lesz hétvégén fellépése és elmennék vele ruhát venni.
-Aham, nem tartom jó ötletnek.
-Kérlek, elmosogatok este helyetted.-pislogtam rá a nagy zöld boci szemeimmel.
-Egy hétig?-érdeklődött.
-Igen...-sóhajtottam.
-Na jó menj, pénzt adjak?
-Nem, kétlem hogy vennék valamit max. beülök egy mekire.
-Akkor tűnés.-biccentett a kijárati ajtó felé én meg adtam neki egy puszit, de Ő rögtön eltolt magától én pedig megindultam a buszmegálló felé.Valami Roxette számot hallgattam amit még Rebi mutatott ő szereti az ilyen nyálas dolgokat. Igazából halvány lila ibolyám sincs hogy egy jó kis Iron Maiden helyett miért pont ezt a nyáladzós zenét hallgatom.
Percek alatt értem a buszmegállóhoz ahol már Rebi várt, ő is zenét hallgatott ha jól láttam. Gyönyörű haját szoros copfba fogta, a szemét halványan kifestette, egy neon rózsaszín sí kabátot viselt, egy koptatott farmert és egy fehér converse-t.Mosolyogva nézett rám.
-Helló Janka!-futott felém és szó szerint a nyakamba ugrott én pedig elzakóztam a deszkával.
-Csá Rebi.-röhögtem el magam és miután felpattantam felsegítettem a lányt.-Merre megyünk?
-Hát a Fórumba, mindjárt jön is a busz...elméletileg.
Az jó akkor esetleg menjünk le az útról mert elcsap egy kocsi. -ajánlottam és leültünk a buszmegálló ütött kopott padjára. Nagyon lehűt az idő, a leheletünk fagyos gőz ként tört elő a szánkból.Rebi elő is vett egy egy fülmelegítőt vagy mit, rajtam pedig a fekete csöves sapim díszelgett.
Hamarosan megérkezett a busz mi pedig nevetve felkászálódtunk rá.Nem sokkal később már a Fórumba vásárolgattunk.Nagyon gyorsan szaladt az idő, éppen egy számomra ismeretlen nevű boltban fizettünk mikor a mozgólépcsőre vetettem a tekintetem.
És mit látok meg? Kit?
Rebi tátott szájjal nézett az illető után.
-Mindjárt jövök!-mondtam és kiszaladtam az üzletből. Egy bakancsos srácot pillantottam meg ami Debrecenben elég ritka. Göndör barna haja volt,ami max. a válláig ha ért.Mogyoró barna szemei voltak, a kezében egy deszka, a kezén pár szegecses karkötő.Egy terep mintás gatyát viselt és egy bakancsot plusz egy fekete pólót. Magyarán pont az ideálom...meg kell tudakolnom a nevét... csak előbb meg kell találnom!Éppen nagyban szaladtam mikor neki rohantam valakinek.
-Elnézést!-sütöttem le a szemem.
-Semmi baj.-mosolygott rám a tag akinek neki csapódtam.A tekintetem lassan felemeltem a bakancsom orráról és hát nem a helyes srácnak szaladtam neki?
-Király bakancs.-vigyorogtam rá.
-Kösz a tiéd is az!-nevette el magát és beletúrt a göndör, barna hajába.
-Hmm... mi a neved?-néztem rá csillogó szemekkel a fiú pedig ismét elnevette magát.
-Vas Alex.Neked?
-Németh Janka.-vigyorogtam továbbra is bugyután.
-Remélem megtalállak facebookon,rocker lány?
-Az volnék.-hajoltam meg röhögve.
-Remek!Na de most megyek örülök hogy megismertelek csá!-intett a srác.
Ez gyors ismerkedés volt!Na se baj lényeg hogy meg van a neve!Mosolyogva baktattam vissza Rebihez.
-Vas Alex! Vas Alex.-ugrándoztam akár egy idióta.
-Nem hiszem el , kajak megkérdezted szerencsétlen srác nevét?-kacagott a lány én pedig zavartan vakargattam az állam.
-Ja. Miért baj?
-Nem dehogy!-nevetett továbbra is Rebi.-Na gyere mekizzünk!-ragadta meg a karom Rebi és átmentünk a Plázába, aztán elindultunk haza ,és sötétedésre haza is értem. Tök jó volt, legalább addig se arra gondoltam hogy írt -e Olika.
Fáradtan huppantam le az ágyamra, anyáék nem voltak otthon, csak Ricsi,aki a szobájában olvasgatott.Bekapcsoltam a laptopom és rákerestem Vas Alexra.
Nem telt bele 2 perc már meg is találtam a fiú facebook oldalát.Hmm igen képeken is veszettül helyes.
Megnéztem hogy Olika fent van és ...
ja.... fent van....
Németh Janka: Szia!
10 idegbetegen töltött perccel később
Varga Olivér: Heló ^^
Németh Janka: Mizu?
Varga Olivér: Semmi különös , arra? :))
Németh Janka:Semmi :)
Varga Olivér: Na most lépek helló! ^^
Németh Janka: Szia...
Auw...
De tudjátok mit?Kit érdekel, ennyit jósoltam meg ennek a kapcsolatnak csak egy netes hapi. Nem nagy ügy.
Inkább rá írok Alexra, vele még találkozni is tudok.
Németh Janka: Helló:)
Vas Alex: Csáóka ^^ Fórumos csaj?
Németh Janka: Az volnék :$
Vas Alex: Holnap is összefuthatnánk:) Szimpi vagy ^^
Németh Janka: Jó ötlet ^^
Vas Alex: Milyen nap lesz holnap?
Németh Janka: Csütörtök.
Vas Alex: Holnap suli után? :)
Németh Janka: A suli után mit takar? xd
Vas Alex: 14:30?
Németh Janka:Hol?
Vas Alex: A Petőfi előtt?
Németh Janka: Zsír oda járok ^^
Vas Alex: Haha akkor kis fiatal vagy :3 Na megyek aludni jó éjszakát ^^
Németh Janka: Remek ötlet, viszont :))
Ezzel én is lefeküdtem aludni, mosollyal az arcomon. Furcsa... mondjuk elgondolkoztam ezen az Olis ügyön...mindegy...üsse kavics. :)
2014.01.17. PÉNTEK
Ez az! Péntek!Végre péntek!!
Hűh ma találkozom a helyes rocker sráccal. Jujj kicsit félek. Felvettem az általam szét szaggatott farmerom, egy BFMV fekete pólót, egy kockás sálat,egy fekete pulcsit.Aztán a bőrdzsekim, a bakancsom és már gurultam is deszkával a suliba. Aztán persze rájöttem hogy táska is kéne ezért, visszafordultam, lekéstem a buszt és deszkával indultam el a suliba.
A tüdőm majd' kiköptem mire beértem a suliba.Odabent Márta néni várt akivel kivételesen elég jó kapcsolatot létesítek.
-Csókolom Márta néni.-szuszogtam és hirtelenjében köpni nyelni nem tudtam.
-Szia Réka...add a tájékoztatód.-nyúlt a tanár a tájékoztatómért, én pedig előhalásztam és a kezébe nyomtam.
-Jajj Réka... figyelj oda most már jobban, állítsd be az órád rendesen.-mosolygott rám a nő én pedig sprinteltem a női öltözőbe.
2014. szeptember 7., vasárnap
2014. július 20., vasárnap
6.Fejezet
Szívem szerint ott maradtam volna örökkön örökké azon a buszon, csak nézünk egymás szemébe és mosolygunk...mint két idióta szobor!Közben Avril Lavinge üvölt a fülembe, az övébe pedig valami ismeretlen együttes...Ő azokat szereti.
De sajnos le kellett szállnunk a buszról. Zsombi még haza kísért aztán megálltunk a kapuban.
-Hát akkor szia Janika.-nyomott egy puszit az arcomra én pedig kinyújtottam a nyelvem majd megöleltem.
-Szia te Bor.-vigyorogtam rá, ha ő gúnyolódik én miért ne?(Zsom Bor)
-Mi van csődbe ment a poén gyárad?-nézett rám röhögve.
-Nem csak lefárasztott már a hülyeséged.-kacsintottam rá.-Na helló.-integettem neki majd berohantam a házba, aztán nyomban fel a szobámba.Lehuppantam az ágyra és ránéztem a telómra.
Varga Olivér:Heló hívhatlak?
Németh Janka:Csak nyugodtan.
Röpke idegbeteg 10 perc után meg is csörrent a telefonom, és ismét hallhattam AZT A HANGOT. Csupa nagy betűvel.
-Helló.-köszöntem lazán... ja laza vagyok mint a ligaránc vagy mi a csuda.
-Csá!Milyen napod volt Törpi?
-Nagyon király!Neked?-kérdeztem miközben elterültem az ágyamon.
-Eltelt.Miért volt olyan király?-röhögött Oli.
-Haverommal kutyát sétáltattunk.Önkéntes vagyok egy menhelyen és jött Ő is.
-Az zsír.Tényleg mikor is jössz Miskolcra?
-Már mondtam hogy nem tudom, talán nyáron.-sóhajtottam...folyton -e felől faggat.Nem értem ezt a logikát Ő az érett 18 éves mi a francért nem mászik ki hozzám Ő?
Hmm...logikája meg van a dolognak, de semmi gáz...kimegyek Én...hát persze.
-Oké...na lépek csá!-köszönt el nevetve és letette a telót....Oké....
Idegesen vergődtem az ágyon...a franc....elrontottam valamit??
Na mindegy... majd később agyalok rajta, jelenleg kivagyok...a suli kicsinál, leszívja minden erőm...
2014.01.16. CSÜTÖRTÖK
Lassan szenderegtem fel mély álmomból...ránéztem a mellettem lévő telefonra hogy megkuksizzam az időt...
7:20
A francba is! És még le se zuhanyoztam tegnap!A tegnapi ruhámban elaludni pedig nem túl okos dolog,mert először is elég kényelmetlen farmerba aludni, másodszor pedig beleizzadok.... ahj!Nem indul valami szerencsésen ez a reggel de majd egy kis Asking Alexandria dob rajta picit. El is indítottam a Killing you nevezetű számot és sprinteltem ezerrel a fürdőszobába, ha már elkések akkor rendesen kések el!
Egy gyors zuhan után fogat mostam és megcsináltam a hajam meg a sminkem, aztán felöltöztem és bedobtam pár könyvet és füzetet csak úgy random a táskámba,aztán fogtam magam felvettem a bélelt bőrdzsekim (nekem olyan is van) az acélbetétest és már gurultam is a deszkámon a buszmeghez.Nagyon furcsa a busz pont akkor jött mikor odaértem, ez tuti valami varázslat. Nem jellemző ez a DKV-ra!Valami turpisság lehet a dolgok mögött.
Anya sajna nem volt itthon, ahogy apa és Ricsi se így korgó gyomorral huppantam le a busz egyik ronda kék székére és azon filozofáltam hogy a zöld mennyivel jobb lenne, mert a zöld sokkal szebb szín mint a kék. Igen... szerintem...
Eközben egy jó kis szám üvöltött a fülembe az hogy mi az maradjon még az én titkom.Nem kell mindent tudni.Miközben vártam hogy a busz ledobjon a suli előtt ránéztem a telómra. Egy új üzenet se jött... ez nem jellemző Olira... nagyon nem! Az idő akkor pontosan 8:17 volt , lehet el kéne lógni az első órát... de mondjuk én nem vagyok olyan rossz kislány, tehát muszáj leszek bemenni.Annyira nem is késtem sokat.
Felbaktattam az iskolába vezető lépcsőn és szomorúan beléptem annak kapuján. Atyám...azt se tudom milyen óra lesz...vagy hogy milyen hét van. Totál ciki vagyok... (cinizmus, de azt hiszem ezt még gyakorolnom kell)
Végül is az osztály termünk felé vettem az irányt azaz a hármasba.Mikor beléptem a terembe a sok retardált elkezdett huhogni mint az idióta baglyok (remélem ezt nem veszik sértésnek,de elég poénos ahogy huhognak,mondjuk legtöbbször frászt kapok azoktól a bestiáktól).
-Németh Janka...-ciccegett az ofö... ezek szerint oföi van -Már megint késtél.Beszélni fogok a szüleiddel!Ülj le.
-Önnek is szép jó reggelt.-motyogtam és lehuppantam Szita Bence mellé aki egy túlsúlyos szellemi fogyatékos fiúcska, ugyan olyan vörös fejkoronával mint az enyém. De ez a csávó valami eszméletlen, egyfolytában mondja a hülyeségét, ami nem is probléma csak már néha zavaróak a poénjai. Tényleg vicces amiket mondd, de mindenhol van egy határ, ezt pedig vegyétek a mai bölcsességemnek.
-Miről van szó?-kérdeztem meg a fiútól de totál feleslegesen mert Ő csak össze vissza hadovált minden féléről,egészen addig míg rá nem ordított a tanár.
Óvatosan elővettem a telefonom hogy megnézzem nem -e írt már a kis Oli barátunk.
-Janka!!Először késel most meg mobil telefonozol órán! Add ide azt a kütyüt! -tombolt a tanár és dühösen csapta az asztalhoz a naplót, az asztalból ki is esett egy csavar de semmi probléma Klári néni, semmi probléma!Oda adtam neki a "kütyüt" aztán higgadtan elővettem az mp4-et és the Grenma maratont tartottam.
Óra után Rebi keresett fel, de hát ez alap.
-Csáó csajszi, sokat késtél!Már aggódtam hogy egyedül hagytál ezekkel.-mutogatott a lány Zsombiék felé akik éppen egymásra pakolták a székeket.
-Tudom, bealudtam.Te ezek mi a bánatot művelnek?-meredtem a fiúkra akik már öt széket pakoltak egymásra. Ricsi pedig elkezdett mászni a székeken felfelé, nem tűnt túl stabilnak az szék hegy, de ő tudja.
-Nem tudom és nem is akarom tudni.-ingatta a fejét a lány és kisétáltunk a folyosóra,majd leültünk a padokra.Ösztönösen a zsebemhez nyúltam hogy megnézzem írt -e Oli, de aztán felvilágosodtam hogy azt már én nem fogom megnézni.-Nem adta vissza Klára a telód?-pislogott rám szomorkásan a lány és hátravetette hosszú,dús haját.
-Nem... szerintem anyuméknak adja vissza. Ma tuti behívja őket.-harapdáltam az ajkam.
-Thyű ennyiért?Idióta az a tanár!Ne foglalkozz vele.-ölelt át a lány és elkezdett regélni nekem egy srácról akit futáson ismert meg (igen ő nem csak balettozik hanem fut is, nem hiába, remek alakja van) és hogy milyen ciki cuki meg a többi nyálas cucc....
Igazából nem nagyon figyeltem.
Rajta járt az eszem...mit csinálhat? Írt -e már? ...
Utálom ezeket a kérdéseket, olyan mintha egy hatalmas ködös labirintusban keresném a kiutat... az egész életem ilyen.De szerintem mindenkié, csak egyszerűen annyira zavar. Én mindig olyan ember voltam aki nem szépítette az igazságot, szárazon közölte a tényeket , röviden, tömören és konkrétan. Nem szeretem túlcifrázni a dolgokat. Viszont ebben a srácban semmi konkrét nincs... nem mondja el normálisan a dolgokat azaz... wá!Ebbe inkább nem megyek bele, írhatnék hosszú monológokat hogy mi zavar benne és a kapcsolatunkban, írhatnék unalmas hegyi beszédet,de lényegtelen!Hiszen pár hét és úgy is elfelejt... egy netes barát nem mindenkinek jelent annyit mint nekem.
Annyira elmerültem eme gondolataim kifejtésébe hogy egyszerűen azon kaptam magam hogy már hazafelé menetelek Ricsivel , Szabival és Rebivel.
-Hol is van Zsombika?-ráncoltam a homlokom.
-Valami haverjával talizik.-legyintett Ricsi.-Nem akar valaki hétvégén eljönni velem koncertre?
-Hétvégén lesz a balett fellépésem!-sipítozott Rebi.
-Ja... kajak... akkor még se.
-Köszi.-vigyorodott el a lány, ezek után én ismét a gondolataimba feledkeztem.Hazaérve Ricsit találtam otthon, a bátyám Ricsit.
-Csá.-intettem a fiúnak.
-Állj meg kis hölgy!Felhívott az osztályfőnököd és panaszkodott, hogy késtél, és telefonoztál órán. Azt hiszem nem erre neveltek a szüleink.-nézett rám mérgesen és a csípőjére tette a kezét.Mintha anyámat látnám!
-Ja. Megesik.-vontam vállat és felrohantam a szobámban miközben Ricsi még üvöltött utánam valamit, csak nem tudom mit. Elindítottam egy jó zenét és felléptem gépre hogy megnézzem írt -e Oli.
Aha! Facebook , egy ismerősnek jelölés, 15 értesítés és ... nulla üzenet....
Auch....
Ez fájt....
Na mindegy...biztos dolga van...vagy neki is elvették a telóját... vagy tudom is én.Biztos nyomós oka van hogy nem keresett fel... biztos...
Nagy sóhajtozások közepette visszajelöltem az ismeretlent aki ismerősnek jelölt, de előtte meglestem a képeit. No nézzük...
Miklós Scream...
Aha jól hangzik.... a képeit elnézve helyes kölyök. Visszajelöljük. Hahahaha! Ez a Janka féle logika.
De sajnos le kellett szállnunk a buszról. Zsombi még haza kísért aztán megálltunk a kapuban.
-Hát akkor szia Janika.-nyomott egy puszit az arcomra én pedig kinyújtottam a nyelvem majd megöleltem.
-Szia te Bor.-vigyorogtam rá, ha ő gúnyolódik én miért ne?(Zsom Bor)
-Mi van csődbe ment a poén gyárad?-nézett rám röhögve.
-Nem csak lefárasztott már a hülyeséged.-kacsintottam rá.-Na helló.-integettem neki majd berohantam a házba, aztán nyomban fel a szobámba.Lehuppantam az ágyra és ránéztem a telómra.
Varga Olivér:Heló hívhatlak?
Németh Janka:Csak nyugodtan.
Röpke idegbeteg 10 perc után meg is csörrent a telefonom, és ismét hallhattam AZT A HANGOT. Csupa nagy betűvel.
-Helló.-köszöntem lazán... ja laza vagyok mint a ligaránc vagy mi a csuda.
-Csá!Milyen napod volt Törpi?
-Nagyon király!Neked?-kérdeztem miközben elterültem az ágyamon.
-Eltelt.Miért volt olyan király?-röhögött Oli.
-Haverommal kutyát sétáltattunk.Önkéntes vagyok egy menhelyen és jött Ő is.
-Az zsír.Tényleg mikor is jössz Miskolcra?
-Már mondtam hogy nem tudom, talán nyáron.-sóhajtottam...folyton -e felől faggat.Nem értem ezt a logikát Ő az érett 18 éves mi a francért nem mászik ki hozzám Ő?
Hmm...logikája meg van a dolognak, de semmi gáz...kimegyek Én...hát persze.
-Oké...na lépek csá!-köszönt el nevetve és letette a telót....Oké....
Idegesen vergődtem az ágyon...a franc....elrontottam valamit??
Na mindegy... majd később agyalok rajta, jelenleg kivagyok...a suli kicsinál, leszívja minden erőm...
2014.01.16. CSÜTÖRTÖK
Lassan szenderegtem fel mély álmomból...ránéztem a mellettem lévő telefonra hogy megkuksizzam az időt...
7:20
A francba is! És még le se zuhanyoztam tegnap!A tegnapi ruhámban elaludni pedig nem túl okos dolog,mert először is elég kényelmetlen farmerba aludni, másodszor pedig beleizzadok.... ahj!Nem indul valami szerencsésen ez a reggel de majd egy kis Asking Alexandria dob rajta picit. El is indítottam a Killing you nevezetű számot és sprinteltem ezerrel a fürdőszobába, ha már elkések akkor rendesen kések el!
Egy gyors zuhan után fogat mostam és megcsináltam a hajam meg a sminkem, aztán felöltöztem és bedobtam pár könyvet és füzetet csak úgy random a táskámba,aztán fogtam magam felvettem a bélelt bőrdzsekim (nekem olyan is van) az acélbetétest és már gurultam is a deszkámon a buszmeghez.Nagyon furcsa a busz pont akkor jött mikor odaértem, ez tuti valami varázslat. Nem jellemző ez a DKV-ra!Valami turpisság lehet a dolgok mögött.
Anya sajna nem volt itthon, ahogy apa és Ricsi se így korgó gyomorral huppantam le a busz egyik ronda kék székére és azon filozofáltam hogy a zöld mennyivel jobb lenne, mert a zöld sokkal szebb szín mint a kék. Igen... szerintem...
Eközben egy jó kis szám üvöltött a fülembe az hogy mi az maradjon még az én titkom.Nem kell mindent tudni.Miközben vártam hogy a busz ledobjon a suli előtt ránéztem a telómra. Egy új üzenet se jött... ez nem jellemző Olira... nagyon nem! Az idő akkor pontosan 8:17 volt , lehet el kéne lógni az első órát... de mondjuk én nem vagyok olyan rossz kislány, tehát muszáj leszek bemenni.Annyira nem is késtem sokat.
Felbaktattam az iskolába vezető lépcsőn és szomorúan beléptem annak kapuján. Atyám...azt se tudom milyen óra lesz...vagy hogy milyen hét van. Totál ciki vagyok... (cinizmus, de azt hiszem ezt még gyakorolnom kell)
Végül is az osztály termünk felé vettem az irányt azaz a hármasba.Mikor beléptem a terembe a sok retardált elkezdett huhogni mint az idióta baglyok (remélem ezt nem veszik sértésnek,de elég poénos ahogy huhognak,mondjuk legtöbbször frászt kapok azoktól a bestiáktól).
-Németh Janka...-ciccegett az ofö... ezek szerint oföi van -Már megint késtél.Beszélni fogok a szüleiddel!Ülj le.
-Önnek is szép jó reggelt.-motyogtam és lehuppantam Szita Bence mellé aki egy túlsúlyos szellemi fogyatékos fiúcska, ugyan olyan vörös fejkoronával mint az enyém. De ez a csávó valami eszméletlen, egyfolytában mondja a hülyeségét, ami nem is probléma csak már néha zavaróak a poénjai. Tényleg vicces amiket mondd, de mindenhol van egy határ, ezt pedig vegyétek a mai bölcsességemnek.
-Miről van szó?-kérdeztem meg a fiútól de totál feleslegesen mert Ő csak össze vissza hadovált minden féléről,egészen addig míg rá nem ordított a tanár.
Óvatosan elővettem a telefonom hogy megnézzem nem -e írt már a kis Oli barátunk.
-Janka!!Először késel most meg mobil telefonozol órán! Add ide azt a kütyüt! -tombolt a tanár és dühösen csapta az asztalhoz a naplót, az asztalból ki is esett egy csavar de semmi probléma Klári néni, semmi probléma!Oda adtam neki a "kütyüt" aztán higgadtan elővettem az mp4-et és the Grenma maratont tartottam.
Óra után Rebi keresett fel, de hát ez alap.
-Csáó csajszi, sokat késtél!Már aggódtam hogy egyedül hagytál ezekkel.-mutogatott a lány Zsombiék felé akik éppen egymásra pakolták a székeket.
-Tudom, bealudtam.Te ezek mi a bánatot művelnek?-meredtem a fiúkra akik már öt széket pakoltak egymásra. Ricsi pedig elkezdett mászni a székeken felfelé, nem tűnt túl stabilnak az szék hegy, de ő tudja.
-Nem tudom és nem is akarom tudni.-ingatta a fejét a lány és kisétáltunk a folyosóra,majd leültünk a padokra.Ösztönösen a zsebemhez nyúltam hogy megnézzem írt -e Oli, de aztán felvilágosodtam hogy azt már én nem fogom megnézni.-Nem adta vissza Klára a telód?-pislogott rám szomorkásan a lány és hátravetette hosszú,dús haját.
-Nem... szerintem anyuméknak adja vissza. Ma tuti behívja őket.-harapdáltam az ajkam.
-Thyű ennyiért?Idióta az a tanár!Ne foglalkozz vele.-ölelt át a lány és elkezdett regélni nekem egy srácról akit futáson ismert meg (igen ő nem csak balettozik hanem fut is, nem hiába, remek alakja van) és hogy milyen ciki cuki meg a többi nyálas cucc....
Igazából nem nagyon figyeltem.
Rajta járt az eszem...mit csinálhat? Írt -e már? ...
Utálom ezeket a kérdéseket, olyan mintha egy hatalmas ködös labirintusban keresném a kiutat... az egész életem ilyen.De szerintem mindenkié, csak egyszerűen annyira zavar. Én mindig olyan ember voltam aki nem szépítette az igazságot, szárazon közölte a tényeket , röviden, tömören és konkrétan. Nem szeretem túlcifrázni a dolgokat. Viszont ebben a srácban semmi konkrét nincs... nem mondja el normálisan a dolgokat azaz... wá!Ebbe inkább nem megyek bele, írhatnék hosszú monológokat hogy mi zavar benne és a kapcsolatunkban, írhatnék unalmas hegyi beszédet,de lényegtelen!Hiszen pár hét és úgy is elfelejt... egy netes barát nem mindenkinek jelent annyit mint nekem.
Annyira elmerültem eme gondolataim kifejtésébe hogy egyszerűen azon kaptam magam hogy már hazafelé menetelek Ricsivel , Szabival és Rebivel.
-Hol is van Zsombika?-ráncoltam a homlokom.
-Valami haverjával talizik.-legyintett Ricsi.-Nem akar valaki hétvégén eljönni velem koncertre?
-Hétvégén lesz a balett fellépésem!-sipítozott Rebi.
-Ja... kajak... akkor még se.
-Köszi.-vigyorodott el a lány, ezek után én ismét a gondolataimba feledkeztem.Hazaérve Ricsit találtam otthon, a bátyám Ricsit.
-Csá.-intettem a fiúnak.
-Állj meg kis hölgy!Felhívott az osztályfőnököd és panaszkodott, hogy késtél, és telefonoztál órán. Azt hiszem nem erre neveltek a szüleink.-nézett rám mérgesen és a csípőjére tette a kezét.Mintha anyámat látnám!
-Ja. Megesik.-vontam vállat és felrohantam a szobámban miközben Ricsi még üvöltött utánam valamit, csak nem tudom mit. Elindítottam egy jó zenét és felléptem gépre hogy megnézzem írt -e Oli.
Aha! Facebook , egy ismerősnek jelölés, 15 értesítés és ... nulla üzenet....
Auch....
Ez fájt....
Na mindegy...biztos dolga van...vagy neki is elvették a telóját... vagy tudom is én.Biztos nyomós oka van hogy nem keresett fel... biztos...
Nagy sóhajtozások közepette visszajelöltem az ismeretlent aki ismerősnek jelölt, de előtte meglestem a képeit. No nézzük...
Miklós Scream...
Aha jól hangzik.... a képeit elnézve helyes kölyök. Visszajelöljük. Hahahaha! Ez a Janka féle logika.
2014. július 14., hétfő
5.Fejezet
2014.01.15. SZERDA
Ma reggel mikor felkeltem, ergo 06:20 kor a következő üzenet fogadott TŐLE :
Varga Olivér: Jó reggelt Törpém!:3 Tegnap jól bealudtál:)
Eme csodás üzenetet elolvasva a szívem boldogan kezdett kalapálni odabent és kajak attól féltem hogy szívrohamot kapok annyira nagyon kalapált.Lehunytam a szemem és kirázott a hideg.Ennél szebb reggelem már nem is lehetne!
Németh Janka: Neked is Oli:3 Hát igen... bocsi:$
Varga Olivér:Nem probléma, tök aranyos volt hallani ahogy szuszogsz!:D
Németh Janka:Nem is szuszogok!:o
Varga Olivér: Oh dehogynem :3 és nagyon cuki... amúgy mikor jössz ki Miskolcra?:C
Németh Janka: Nem tudom:C De te is bejöhetsz Debrecenbe!:)
Varga Olivér:Te miért nem jössz?
Németh Janka:Olyan messzeeeee vaaaan.
Varga Olivér:Annyira nem is, meg beteszel mondjuk egy Titanicot vagy Avatar-t és hamar eltelik az út:)
Németh Janka:Persze persze:)) majd meglátjuk. De te is nyugodt szívvel kijöhetsz Debrecenbe!
Varga Olivér: De olyan messzeeee van.:D Vagy azt akarod hogy én nézzek Titanicot?:D
Németh Janka: Hát miért ne?:D
Varga Olivér: Álmodozz csak:)) Na de lépek suliba majd még írok ;)
Németh Janka: Várom ^^
Atyám... atyám...ELKÉSEK A SULIBÓL WÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Gyorsan magamra kaptam egy Pierce The Veil pólót egy fekete farmert (na meg a fehérneműket ) és egy kockás zoknit, na meg egy szürke rénszarvasos pulcsit (olyan meleg imádom!) és már sprinteltem is lefelé a táskámmal a vállamon, felkaptam a bakancsom és mivel tudatában voltam hogy csak gördeszkával érem el a buszt így azt is magammal hurcoltam és gurultam is a buszmeg felé.
Hála az égnek sikeresen elértem a buszom és szuszogva lehuppantam egy üres helyre, miközben azon gondolkoztam hogy azannyát imádom ezt a srácot!
Hamarosan megérkeztem a suliba és felszaladtam a rajzterembe ahol már várt a papír ceruza hogy alkossak valami újat, és lehengerlőt.
Vigyorral a képemen lehuppantam Rebi és Zsombi közé.
-Szevasztok!-köszöntem nekik.-Mit kell rajzolni?
-Tavaszt.-sóhajtott Rebi, nos Ő nem olyan mint Én vagy Zsombi, nincs túlzottan oda a rajzért de mi már bele is vágtunk, én magamat és Olit rajzoltam le ahogy a rózsaszín fák alatt sétálunk, a növények nyílnak és minden elkápráztató.Oli szőke haja...ragyogó kék szemei, és az én vörös drót boszorka sörényem és zöld szemeim... az én pálcika elől deszka hátul léc alakom (na jó azért igen jó alakom van , csak magamnak se merem bevallani... vagy most pont azt teszem?) és az ő erő izom tejet iszom alakja...de amúgy tényleg, kocka hasa van, valamelyik nap képet is küldött...Bolondom...auw. Komolyan azt mondtam hogy az enyém?Neeem a pia szólt belőlem, túl sok Sió-t ittam ma reggel, attól pedig lerészegedik ám az ember rendesen!Elég élethű egy kép lett...mármint elég felismerhető hogy az a vöröske az izom agy mellett jó magam lennék... tehát kell valamit kezdenem ezzel a rajzzal...O-ó...
-Wow. Ő a Rómeód?-hajolt át a vállam felett Ricsi.
-Mii???Őőőőő???Neeeem!-takargattam a rajzlapot a fiú elől.
-Milyen Rómeóról van szó?-pislogott felém Zsombi is.
-Semmilyenről, forduljatok vissza a ti rajzotokhoz.-dühöngött Rebi és mérgesen nézett a két fiúra.Na igen az neki megy, Rebinek van egy kifejezetten nőies, ám de rohadt ijesztő halott vagy nézése. Na azt horror filmekben kéne mutogatni esküszöm!Ahogy azokat a nagy kék szemeit összehúzza és wá... belegondolni se akarok mert rémálmaim lesznek.
-Ma délután jössz deszkázni?-suttogtam oda a lánynak aki éppen próbált valami fa szerűt összehozni.
-Nem bocsi, balettom lesz mert hamarosan fellépés...Te Janka.
-Igen?
-Ugye.. eljössz a fellépésre?Kicsit félek... mert nagy közönség meg minden, ingyen jegyet is szerzek, az első sorba csak légyszi legyél velem!-nézett rám riadtan a lány.
-Nyugi már Rebi!Tuti hogy ott leszek.-röhögtem ki a lányt.
-Hey én is ott leszek.-kacsintott Rebi Zsombira.
-Nem tudom miről van szó de én is ott leszek!-üvöltött át Szabi hozzánk a terem másik végéből.
-Debreceni Szabolcs, hányszor kell még mondanom hogy maradjon csöndbe?-förmedt a tanárnő a megszeppent Szabira. Szegény.
-Elnézést... maga jön ?-kérdezte csillogó szemekkel.És ekkor jöttem rá valamire..valami nagyon fontosra...Szabi totál olyan mint egy aranyos kis kutya!És Rebi imádja őket, van vagy hat kutyája...akkor ezért zúgott bele ebbe a kis taknyosba.Már mindent értek!
-Nem hiszem Szabolcs, de inkább rajzolgass.-sóhajtott a tanár.Na igen szerencsétlen már külön padba ültette Szabit hogy ne tudjon beszélni, de drága jó barátunk még a fallal is vidáman cseverészik.Tipikus.
-Ezek szerint szerezz négy jegyet.-mosolyogtam Rebire aki meghatódottan nézett Szabira. Dúl a love.Nagyon aranyosak mondjuk én nem vagyok oda azért a bizonyos SZERELEM nevezetű dologért...és ő se van odáig értem... (deja vú érzésem van)
-Miért négyet?Zsombi,Te, Szabi ez három.-értetlenkedett Rebi.
-Engem kihagytál ! -háborodott fel Ricsi, aki amúgy nem tudom miért tartózkodik mögöttünk miközben a padja még a közelünkben sincs.
-Hát szóltál?-kacagott Rebi. Olyan jó ilyen boldognak látni.
-Igen. Telepatikusan szóltam hozzád.-magyarázkodott Ricsi , annyira dilis hogy néha már fáj.
-Én kérek bocsánatot.-kuncogott Rebi és visszafordult a rajzához.Jól teszi... már az óra fele elment és még csak egy fa törzsénél jár...én persze már rég befejeztem.Ilyenek a profik muhahaha, na jó ez csak vicc. A profiságtól én igencsak távol vagyok.Hamarosan kicsengettek, a tavaszi kép rajzolásába segítettem Rebinek még kicsengetés előtt,és fogjuk rá hogy kész lett.A következő óra német...aztán matek...fizika...ének és a várva várt ofö...hurrá!
Gyorsan elszaladt az idő, órákon keresztül Olival beszéltem.
Furcsa egyik pillanatban még német szódogát írtam a másikon pedig már az ofön vigyorogtam.Gyorsan repül az idő ha a barátainkkal vagyunk... gyorsan repül az idő ha VELE beszélek.
-Sziasztok gyerekek!-köszöntött minket Klári néni az osztályfőnök nő aki még elég fiatal, és csinos... nem csoda hogy az ő óráin minden srác figyel.-Ma az osztálykirándulásról lesz szó!
Hatalmas sutyorgás kezdődött az osztálykirándulás hallatán.
-Csend legyen gyerekek!No tehát, az utazás nem máshol lesz mint Erdélyben.3 napos kirándulás itt a papír olvassátok el és kitöltve hozzátok vissza HOLNAPRA!-szólt ránk szigorúan a tanárnő.Ez után a fontos hír után én rögtön elővettem a telóm hogy elmondjam Olinak is az öröm hírt.
Varga Olivér:Na az király!:D Előre is jó szórakozást.
Németh Janka: Köszike^^ Már úgy vároooom.
Varga Olivér: :))
Németh Janka: :))
Hamarosan kicsengettek és a mi kis szerény csapatunk elindult hazafelé.Ergo , Én, Zsombi, Rebi, Ricsi és végül de nem utolsó sorban Mr.Szabolcs.
-Mit csináltok ma délután?-érdeklődött Szabi.
-Én balettozok.-húzta ki magát Rebi.
-Én unokaöcsémre vigyázok.-vigyorgott Ricsi, aki amúgy imádja a kis kölyköket.De mindet.
-Zsombi , Rebi?Pizza?-nézett ránk csillogó szemmel a fiú.
-Hát én a kutyamenhelyre megyek, önkéntes vagyok.-mentegetőztem.
-Én pedig vele megyek!-sajnálkozott Zsombi.Igaz erről nem tudtam, szerintem csak nem akarja Szabival tölteni a délutánt.Zsír.Akkor velem jön!Leszálltunk a buszról a kis csapat szétoszlott egyedül Zsombi tartott velem.
-Akkor jössz önkénteskedni?-kérdeztem.
-Ja... nagyon úgy tűnik.Mikor indulunk?
-Most, ledobjuk nálam a cuccokat és indulhatunk is.
-Remek.-sóhajtott a fiú,ledobtuk a cuccunk, felszálltunk a buszra, és egy szó nélkül indultunk a menhelyre.Mindkettőnk fején fejhallgató díszelgett csak én Black Veil Brides-t hallgattam ő meg azt hiszem Oasis-t...nem sokára leszálltunk és megérkeztünk,némán ballagtunk a menhelyhez,ahol Kata már várt.
Kata az egyik ott dolgozó csaj, nagyon bírom 22 éves de még is megértjük egymást.
Most pedig ott állt a menhely kapuiban a hosszú fekete haját befonta, egy baseball sapka volt a fején és a szokásos terepmintás öltözék.
-Sziasztok!-intett nekünk.-Nocsak Janka, hoztál még egy segítőkész ifjút?-pislogott rám megilletődve és már oda is rohant hozzánk hogy megnézze az új tagot.Szerencsétlen Zsombi persze szívinfarktust kapott mikor elkezdte nézegetni jobbról-balról a lány.
-Janka ki az új legényke?-hajolt oda hozzám Kata és próbált úgy csinálni mintha Zsombi nem is lenn itt.
-Hahó mindent hallok!Amúgy meg Zsombi a nevem.-dacoskodott a fiú én pedig elröhögtem magam.
-Na jó szerintem menjünk inkább a kutyik már várnak.-indultam meg befelé és szememmel a kis kedvencemet kutattam a kis keverék Piszét.
-Helló Pisze.-nyitottam ki a kis miniatűr ketrecet és már
Hamarosan megfogtunk 4 kutyát és mentünk is Zsombival sétálni.
-És te...itt önkéteskedsz... ezt nem is tudtam.-pislogott rám furcsán a fiú.
-Sok mindent nem tudsz rólam.-vigyorogtam
rá.De kis titokzatos vagyok muhahaha!
-Mintha te többet tudnál rólam.-nyújtotta ki a nyelvét Zsombi én pedig óvatosan meglöktem a vállát.
-Regényt tudnék írni rólad!-nevetettem el magam.
-Igen?Akkor mesélj rólam!
-Kérdezz.
-Hmm mi a kedvenc színem?
-Pff.. hát a kék.-forgattam a szemeim a gyerekes kérdés hallatán.
-Mikor születtem?
-Szeptember 9.-vigyorogtam majd kicsit lassítottunk a tempón,egy erdőbe készültünk besétálni az ebekkel.
-És kit...-nézett mélyen a szemebe és megállt.-Kit csókoltam meg utoljára? -kérdezte majd pajkos mosolyra húzta a száját...régóta ismerem Zsombit...és ez a tekintete nem sejtet semmi jót!Közelebb lépett hozzám és én is hozzá így már csak egy pici hiányzott hogy összeérjen a cipőnk.
-Na?Elakadtál zsenike?-söpört ki egy tincset a homlokomból, majd közeledett...közelebb hajolt....egyre közelebb... mit hajolgat ez felém?Mit akar től....ohh...na és most mi tévő legyek?
Hajoljak el?
De miért akarnék elhajolni?
Talán mert megakarom tartani a szájzességem (száj szüzesség , csók szüzesség, mindegy.)
De legalább egy olyan sráctól lenne az első akit biztos szeretek!
Janka, ébredj fel ne ribancoskodj!
Oh mamám... már összeér az orrunk, egy pillanatra levette szemeit a számról, és azokkal a gyönyörű barna szemeivel az enyémbe nézett.
OMG!Hirtelen elnevette magát.És én is el kezdtem röhögni, bár fogalmam sincs mi olyan vicces,de a legjobb az lesz ha vele együtt röhögök, akármi is az nevetés tárgya.
-Induljunk.-mondtam nevetést színlelve.
-Szerintem is.-mosolygott.
Visszaengedtük a kutyákat a helyükre felszálltunk a buszra és teljes némaságban ültünk egymással szembe, csak vigyorogtunk egymásra de egyébként mind kettőnk fülébe szólt a zene.
Ma reggel mikor felkeltem, ergo 06:20 kor a következő üzenet fogadott TŐLE :
Varga Olivér: Jó reggelt Törpém!:3 Tegnap jól bealudtál:)
Eme csodás üzenetet elolvasva a szívem boldogan kezdett kalapálni odabent és kajak attól féltem hogy szívrohamot kapok annyira nagyon kalapált.Lehunytam a szemem és kirázott a hideg.Ennél szebb reggelem már nem is lehetne!
Németh Janka: Neked is Oli:3 Hát igen... bocsi:$
Varga Olivér:Nem probléma, tök aranyos volt hallani ahogy szuszogsz!:D
Németh Janka:Nem is szuszogok!:o
Varga Olivér: Oh dehogynem :3 és nagyon cuki... amúgy mikor jössz ki Miskolcra?:C
Németh Janka: Nem tudom:C De te is bejöhetsz Debrecenbe!:)
Varga Olivér:Te miért nem jössz?
Németh Janka:Olyan messzeeeee vaaaan.
Varga Olivér:Annyira nem is, meg beteszel mondjuk egy Titanicot vagy Avatar-t és hamar eltelik az út:)
Németh Janka:Persze persze:)) majd meglátjuk. De te is nyugodt szívvel kijöhetsz Debrecenbe!
Varga Olivér: De olyan messzeeee van.:D Vagy azt akarod hogy én nézzek Titanicot?:D
Németh Janka: Hát miért ne?:D
Varga Olivér: Álmodozz csak:)) Na de lépek suliba majd még írok ;)
Németh Janka: Várom ^^
Atyám... atyám...ELKÉSEK A SULIBÓL WÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Gyorsan magamra kaptam egy Pierce The Veil pólót egy fekete farmert (na meg a fehérneműket ) és egy kockás zoknit, na meg egy szürke rénszarvasos pulcsit (olyan meleg imádom!) és már sprinteltem is lefelé a táskámmal a vállamon, felkaptam a bakancsom és mivel tudatában voltam hogy csak gördeszkával érem el a buszt így azt is magammal hurcoltam és gurultam is a buszmeg felé.
Hála az égnek sikeresen elértem a buszom és szuszogva lehuppantam egy üres helyre, miközben azon gondolkoztam hogy azannyát imádom ezt a srácot!
Hamarosan megérkeztem a suliba és felszaladtam a rajzterembe ahol már várt a papír ceruza hogy alkossak valami újat, és lehengerlőt.
Vigyorral a képemen lehuppantam Rebi és Zsombi közé.
-Szevasztok!-köszöntem nekik.-Mit kell rajzolni?
-Tavaszt.-sóhajtott Rebi, nos Ő nem olyan mint Én vagy Zsombi, nincs túlzottan oda a rajzért de mi már bele is vágtunk, én magamat és Olit rajzoltam le ahogy a rózsaszín fák alatt sétálunk, a növények nyílnak és minden elkápráztató.Oli szőke haja...ragyogó kék szemei, és az én vörös drót boszorka sörényem és zöld szemeim... az én pálcika elől deszka hátul léc alakom (na jó azért igen jó alakom van , csak magamnak se merem bevallani... vagy most pont azt teszem?) és az ő erő izom tejet iszom alakja...de amúgy tényleg, kocka hasa van, valamelyik nap képet is küldött...Bolondom...auw. Komolyan azt mondtam hogy az enyém?Neeem a pia szólt belőlem, túl sok Sió-t ittam ma reggel, attól pedig lerészegedik ám az ember rendesen!Elég élethű egy kép lett...mármint elég felismerhető hogy az a vöröske az izom agy mellett jó magam lennék... tehát kell valamit kezdenem ezzel a rajzzal...O-ó...
-Wow. Ő a Rómeód?-hajolt át a vállam felett Ricsi.
-Mii???Őőőőő???Neeeem!-takargattam a rajzlapot a fiú elől.
-Milyen Rómeóról van szó?-pislogott felém Zsombi is.
-Semmilyenről, forduljatok vissza a ti rajzotokhoz.-dühöngött Rebi és mérgesen nézett a két fiúra.Na igen az neki megy, Rebinek van egy kifejezetten nőies, ám de rohadt ijesztő halott vagy nézése. Na azt horror filmekben kéne mutogatni esküszöm!Ahogy azokat a nagy kék szemeit összehúzza és wá... belegondolni se akarok mert rémálmaim lesznek.
-Ma délután jössz deszkázni?-suttogtam oda a lánynak aki éppen próbált valami fa szerűt összehozni.
-Nem bocsi, balettom lesz mert hamarosan fellépés...Te Janka.
-Igen?
-Ugye.. eljössz a fellépésre?Kicsit félek... mert nagy közönség meg minden, ingyen jegyet is szerzek, az első sorba csak légyszi legyél velem!-nézett rám riadtan a lány.
-Nyugi már Rebi!Tuti hogy ott leszek.-röhögtem ki a lányt.
-Hey én is ott leszek.-kacsintott Rebi Zsombira.
-Nem tudom miről van szó de én is ott leszek!-üvöltött át Szabi hozzánk a terem másik végéből.
-Debreceni Szabolcs, hányszor kell még mondanom hogy maradjon csöndbe?-förmedt a tanárnő a megszeppent Szabira. Szegény.
-Elnézést... maga jön ?-kérdezte csillogó szemekkel.És ekkor jöttem rá valamire..valami nagyon fontosra...Szabi totál olyan mint egy aranyos kis kutya!És Rebi imádja őket, van vagy hat kutyája...akkor ezért zúgott bele ebbe a kis taknyosba.Már mindent értek!
-Nem hiszem Szabolcs, de inkább rajzolgass.-sóhajtott a tanár.Na igen szerencsétlen már külön padba ültette Szabit hogy ne tudjon beszélni, de drága jó barátunk még a fallal is vidáman cseverészik.Tipikus.
-Ezek szerint szerezz négy jegyet.-mosolyogtam Rebire aki meghatódottan nézett Szabira. Dúl a love.Nagyon aranyosak mondjuk én nem vagyok oda azért a bizonyos SZERELEM nevezetű dologért...és ő se van odáig értem... (deja vú érzésem van)
-Miért négyet?Zsombi,Te, Szabi ez három.-értetlenkedett Rebi.
-Engem kihagytál ! -háborodott fel Ricsi, aki amúgy nem tudom miért tartózkodik mögöttünk miközben a padja még a közelünkben sincs.
-Hát szóltál?-kacagott Rebi. Olyan jó ilyen boldognak látni.
-Igen. Telepatikusan szóltam hozzád.-magyarázkodott Ricsi , annyira dilis hogy néha már fáj.
-Én kérek bocsánatot.-kuncogott Rebi és visszafordult a rajzához.Jól teszi... már az óra fele elment és még csak egy fa törzsénél jár...én persze már rég befejeztem.Ilyenek a profik muhahaha, na jó ez csak vicc. A profiságtól én igencsak távol vagyok.Hamarosan kicsengettek, a tavaszi kép rajzolásába segítettem Rebinek még kicsengetés előtt,és fogjuk rá hogy kész lett.A következő óra német...aztán matek...fizika...ének és a várva várt ofö...hurrá!
Gyorsan elszaladt az idő, órákon keresztül Olival beszéltem.
Furcsa egyik pillanatban még német szódogát írtam a másikon pedig már az ofön vigyorogtam.Gyorsan repül az idő ha a barátainkkal vagyunk... gyorsan repül az idő ha VELE beszélek.
-Sziasztok gyerekek!-köszöntött minket Klári néni az osztályfőnök nő aki még elég fiatal, és csinos... nem csoda hogy az ő óráin minden srác figyel.-Ma az osztálykirándulásról lesz szó!
Hatalmas sutyorgás kezdődött az osztálykirándulás hallatán.
-Csend legyen gyerekek!No tehát, az utazás nem máshol lesz mint Erdélyben.3 napos kirándulás itt a papír olvassátok el és kitöltve hozzátok vissza HOLNAPRA!-szólt ránk szigorúan a tanárnő.Ez után a fontos hír után én rögtön elővettem a telóm hogy elmondjam Olinak is az öröm hírt.
Varga Olivér:Na az király!:D Előre is jó szórakozást.
Németh Janka: Köszike^^ Már úgy vároooom.
Varga Olivér: :))
Németh Janka: :))
Hamarosan kicsengettek és a mi kis szerény csapatunk elindult hazafelé.Ergo , Én, Zsombi, Rebi, Ricsi és végül de nem utolsó sorban Mr.Szabolcs.
-Mit csináltok ma délután?-érdeklődött Szabi.
-Én balettozok.-húzta ki magát Rebi.
-Én unokaöcsémre vigyázok.-vigyorgott Ricsi, aki amúgy imádja a kis kölyköket.De mindet.
-Zsombi , Rebi?Pizza?-nézett ránk csillogó szemmel a fiú.
-Hát én a kutyamenhelyre megyek, önkéntes vagyok.-mentegetőztem.
-Én pedig vele megyek!-sajnálkozott Zsombi.Igaz erről nem tudtam, szerintem csak nem akarja Szabival tölteni a délutánt.Zsír.Akkor velem jön!Leszálltunk a buszról a kis csapat szétoszlott egyedül Zsombi tartott velem.
-Akkor jössz önkénteskedni?-kérdeztem.
-Ja... nagyon úgy tűnik.Mikor indulunk?
-Most, ledobjuk nálam a cuccokat és indulhatunk is.
-Remek.-sóhajtott a fiú,ledobtuk a cuccunk, felszálltunk a buszra, és egy szó nélkül indultunk a menhelyre.Mindkettőnk fején fejhallgató díszelgett csak én Black Veil Brides-t hallgattam ő meg azt hiszem Oasis-t...nem sokára leszálltunk és megérkeztünk,némán ballagtunk a menhelyhez,ahol Kata már várt.
Kata az egyik ott dolgozó csaj, nagyon bírom 22 éves de még is megértjük egymást.
Most pedig ott állt a menhely kapuiban a hosszú fekete haját befonta, egy baseball sapka volt a fején és a szokásos terepmintás öltözék.
-Sziasztok!-intett nekünk.-Nocsak Janka, hoztál még egy segítőkész ifjút?-pislogott rám megilletődve és már oda is rohant hozzánk hogy megnézze az új tagot.Szerencsétlen Zsombi persze szívinfarktust kapott mikor elkezdte nézegetni jobbról-balról a lány.
-Janka ki az új legényke?-hajolt oda hozzám Kata és próbált úgy csinálni mintha Zsombi nem is lenn itt.
-Hahó mindent hallok!Amúgy meg Zsombi a nevem.-dacoskodott a fiú én pedig elröhögtem magam.
-Na jó szerintem menjünk inkább a kutyik már várnak.-indultam meg befelé és szememmel a kis kedvencemet kutattam a kis keverék Piszét.
-Helló Pisze.-nyitottam ki a kis miniatűr ketrecet és már
Hamarosan megfogtunk 4 kutyát és mentünk is Zsombival sétálni.
-És te...itt önkéteskedsz... ezt nem is tudtam.-pislogott rám furcsán a fiú.
-Sok mindent nem tudsz rólam.-vigyorogtam
rá.De kis titokzatos vagyok muhahaha!
-Mintha te többet tudnál rólam.-nyújtotta ki a nyelvét Zsombi én pedig óvatosan meglöktem a vállát.
-Regényt tudnék írni rólad!-nevetettem el magam.
-Igen?Akkor mesélj rólam!
-Kérdezz.
-Hmm mi a kedvenc színem?
-Pff.. hát a kék.-forgattam a szemeim a gyerekes kérdés hallatán.
-Mikor születtem?
-Szeptember 9.-vigyorogtam majd kicsit lassítottunk a tempón,egy erdőbe készültünk besétálni az ebekkel.
-És kit...-nézett mélyen a szemebe és megállt.-Kit csókoltam meg utoljára? -kérdezte majd pajkos mosolyra húzta a száját...régóta ismerem Zsombit...és ez a tekintete nem sejtet semmi jót!Közelebb lépett hozzám és én is hozzá így már csak egy pici hiányzott hogy összeérjen a cipőnk.
-Na?Elakadtál zsenike?-söpört ki egy tincset a homlokomból, majd közeledett...közelebb hajolt....egyre közelebb... mit hajolgat ez felém?Mit akar től....ohh...na és most mi tévő legyek?
Hajoljak el?
De miért akarnék elhajolni?
Talán mert megakarom tartani a szájzességem (száj szüzesség , csók szüzesség, mindegy.)
De legalább egy olyan sráctól lenne az első akit biztos szeretek!
Janka, ébredj fel ne ribancoskodj!
Oh mamám... már összeér az orrunk, egy pillanatra levette szemeit a számról, és azokkal a gyönyörű barna szemeivel az enyémbe nézett.
OMG!Hirtelen elnevette magát.És én is el kezdtem röhögni, bár fogalmam sincs mi olyan vicces,de a legjobb az lesz ha vele együtt röhögök, akármi is az nevetés tárgya.
-Induljunk.-mondtam nevetést színlelve.
-Szerintem is.-mosolygott.
Visszaengedtük a kutyákat a helyükre felszálltunk a buszra és teljes némaságban ültünk egymással szembe, csak vigyorogtunk egymásra de egyébként mind kettőnk fülébe szólt a zene.
2014. május 31., szombat
4.Fejzet
2014.01.14.KEDD
Csak vártam... vártam... és vártam... mikor. Mikor jön már el az a bizonyos kilenc óra? Mit kezdhetnék magammal addig amíg el nem jön a kilenc óra?Szomorkásan elterültem az ágyamon, a telefonomat szorongatva, miközben az Oasis - Wonderwall c. számát hallgattam. Néztem a plafont és picit mintha üresnek éreztem volna magam... miért van ez?
Miért érzem ezt az ürességet, és miért van ez a hatalmas gombóc a torkomon? Miért várom hogy hívjon? Miért vagyok ilyen szomorú? Mi bajom van nekem??
Nem értek semmit... és hirtelen ... el se hisztitek... de megcsörrent a telefonom...!
-Halló?-szóltam bele izgatottan.
-Szia Janka jössz deszkázni?-kérdezte nem más mint, Rebi.
-Hát..izzé...persze.-nyöszörögtem.
-Oké akkor 10 perc múlva a parknál. Hali.-köszönt el a lány én pedig amint letette sóhajtottam egy bazi nagyot.Na akkor induljunk el.Kótyagosan kikászálódtam az ágyamból,rendbe kaptam magam és megragadtam a deszkám.
-Elmentem Rebiékkel deszkázni hali!-köszöntem el anyutól aki épp a konyhában szorgoskodott.
-Oké kicsim, vigyázz magadra!-adott egy puszit anya.
-És ne fiúzz!!-üvöltött utánam apám.Persze én a nagy pasizó mi? Jó vicc fater de azért még gyakorolnod kell...mondjuk azért remélem nem gondolta komolyan az öreg...
Megnéztem a telefonomon az időt aztán egy nagy sóhajjal egyetemben el kezdtem gurulni a parkhoz ahol már a többiek biztos "vártak"...
Körül belül 10 perc alatt be is gurultam a célba , el se hinnétek de eszméletlen messze van az a bizonyos park.Persze rögtön megláttam a négy idiótát, Rebit, Ricsit, Szabit és Zsombi.
Rebi a görkoriján ügyeskedett miközben a három fiú deszkázott.
-Hohó megjött Janka!-üvöltötte el magát Ricsi.
-Szevasztok.-intettem a kis huligán csőcseléknek és leugrottam a deszkáról.
-Na mizu?-nézett rám Rebi és mélyen a szemembe nézett, én meg az övébe. Egyetlen egy ilyen pillantással elmeséltem neki mindent hogy mi történt. Ő pedig csak kiröhögött mert szerinte szerelmes vagyok.
-Öh... csajok...miért szemeztek?-szólalt meg zavartan Ricsi.
-Ők így kommunikálnak.-vázolta fel a helyzetet Zsombi.
-Menjetek szobára!-kiáltotta Szabi én pedig felképeltem.-Haha nem fájt köszönöm lekvárt!
-Ez hülye...-nyögtem fel és segélykérően Zsombi felé fordultam aki csak kacsintott egyet.
-Szabi állj le.-rázta a fejét a fiú.-Többet nem szabad adnunk neki energia italt.
-Ti barmok, mit adtatok szerencsétlennek?-förmedtem rájuk Szabi pedig beleélte magát "az áldozat" szerepébe.Idióta.
-Már mondtuk hogy energia italt.-értetlenkedett Ricsi és ugrott egy kicsit a deszkájával.
- Ez jogos.-nevetett ki Zsombi.Én pedig csak a szememet forgattam és Rebi felé fordultam.
-Basszus ha ezek megint szemezni fognak én lelépek.-fintorgott Ricsi miközben a deszkáját babrálta.
Atyám, kikkel vagyok én körülvéve, a mindig kritikus Ricsivel, a sötét Szabival, a néma Rebivel... jóformán csak Zsombi normális meg én.
De mondjuk én se vagyok teljesen épp eszű egy élőlény.
-Elmegyünk pizzázni?-tette fel a kérdést hirtelen Rebi.
-Ah le vagyok égve.-csóválta a fejét Szabi én pedig ezen jól elröhögtem magam. Ő mindig le van égve.
-Majd én állom.-mosolyodtam el.
-Szeretünk Janka!-futott felém Ricsi és Szabi.
-Tudom , tudom...-röhögtem el magam.
-Pfú srácok, borzalmasak vagytok!Hagyjátok hogy egy csaj fizessen helyettetek? Hagyjad Janka, majd én állom.-mosolygott rám Zsombi amire persze a két fiú boldogan elkezdett tapsikolni hogy dupla pizza.
Idióták.De én így szeretem őket. El is indultunk a pizzéria felé,persze legelöl Szabi és Ricsi gurult hiszen dupla ingyen pizza.Ouh yeah.
-Guten Tag!-intettem a pizzériás bácsinak, aki amúgy olasz de németül kommunikálunk vele,de ha lehet használjunk a saját anya nyelvünk.
-Guten Tag Janika !-intett a pizzérriás bácsi.Hirtelen mindenki elkezdett fuldokolni a röhögéstől...
-Öh...én Janka vagyok.-dünnyögtem.
-Áh Janika.-bólogatott a pizzériás bácsi.
-Csókolom pizzás bácsi, bitte zwei pizza!-mutogatott Szabi a pizzás bácsinak aki boldogan elkezdett bólogatni.
-Milyen pizza?-kérdezte, igen ezt már megtanulta... de a nevem nem tudja... argh.
-Milyen pizzát akarunk?-kérdezte Szabi meghökkenve, úgy tűnik nem készült fel a kérdésére.
-Egy sajtosat és egy gombásat.-vonogatta a vállát Ricsi.
-De én nem szeretem a gombát.-nyafogott Rebi.
-Akkor két sajtosat.-vigyorogtam , mert amúgy a gombásat is megeszem de a sajtos a kedvenc.
-Ouh...oké...akkor lesz zwei sajtos pizza.-nézett csillogó szemekkel Szabi a pizzás bácsira aki már sütötte is a fincsi olasz pizzát.Hmm.Nyami!Addig mi lehuppantunk a pizzéria előtti padra.
-Hát Szabi, most megcsillogtattad német tudásodat.-röhögött Zsombi.
-Most miér'? Fejlődnie kell a pizzás bácsinak , ezért nem beszéltem folyamatosan németül.-mentegetőzött a fiú de mindannyian tudtuk hogy kinek kéne fejlődnie... az pedig nem a pizzás bácsi.
-Amúgy ... mi az igazi neve a pizzás bácsinak?-kérdezte Ricsi.Ez elgondolkoztató kérdés.De olyan szinten hogy az egész pereputty elnémult és elkezdtünk azon gondolkozni mi lehet az igazi neve a pizzás bácsinak...mert mindenki úgy hívja hogy pizzás bácsi... de kezdem azt hinni hogy nem ez az igazi neve.
-Szerintem ha kész a pizza búcsúzásképp megkérdezhetnénk.-hozta fel a remek ötletet Rebi .
-Ja...de nekem Ő örökre pizzás bácsi marad.-szipogtam.-Végül is anyát se hívom úgy hogy Erika.
-Anyukádat Erikának hívják?Jéé az enyém is , pacsi tesó!-pacsizott velem Ricsi aztán hamarosan kiszólt a pizzás bácsi hogy kész a pizza.
Ricsi persze rögtön odarohant a pizzás bácsihoz hogy megkérdezze mi a neve (meg hogy lestoppolja a legsajtosabb legnagyobb pizza szeletet)
-Elnézést hogy meg kérdezem de mi a neve pizzás bácsi?-pislogott rá kíváncsian Ricsi.
A pizzás bácsi elveszetten tekintett rám.Hm a profi németesre.
-Wie heißt du?-próbálkoztam én erre a pizzás bácsi elnevette magát.
-Ich heiße Peppino.-vigyorgott ránk.-Aufwiedersen Janika!-csapta be az ajtót a pizzás bácsi.
-Na ez nem volt kedves húzás a pizzás bácsitól.-ingatta a fejét Rebi és csípőre tett kézzel morcosan nézett Peppino barátunk után.
-Hát ja, még nyalókát se adott!-értetlenkedett Szabi.
-Mert szokott adni nyalókát?-érdeklődtem meg Szabitól.
-Nekem mindig ad.-szólt közbe Ricsi.
-Szerintem csak azért hogy elhúzz a fenébe.-röhögte ki Zsombi.
-Na ez azért gonosz volt.-förmedtem rá a fiúra, és odamentem megölelgetni Ricsit.
-Tök mindegy, éhes vagyok, együnk!-legyintett és a kis pizzéria padján mind az öten elkezdtünk csemegézni.Természetesen megpróbáltam mindenkinél több pizzát megszerezni, de a rekord tartó az akkor is Szabi volt. A kis pizza tolvaj mindenit! Pedig én fizettem... meg Zsombi, de ő most lényegtelen.
-Pfú gyerekek kezd irtó sötét lenni.-néztem körbe.
-Ja ideje lenne hazamenni.Mennyi lehet az idő?-kérdezte Szabi.
-Pfú már nyolc óra van, nem csoda hogy már az orromig se látok.-fogta a fejét Ricsi.-Na én zúztam szasztok!És köszi a pizzát.-nyomott egy pizzás puszit az arcomra.
-Hé én nem kapok puszit?-üvöltött utána Zsombi, Ricsi pedig vigyorogva visszafordult.-Menjél haza szépen!Rossz kutya menj innen.-kezdett el szaladni Zsombi,mi pedig röhögve néztünk a két fiú után, majd szép lassan mi is megindultunk hazafelé.Én, Szabi és Reni... ami kellemetlen mivel Reninek bejön Szabi, Szabinak meg Reni és most kicsit egyedül maradtam.De se baj!Feltettem a fejhallgatóm és halkan hogy a két fiatalt is halljam ahogy nyáladzanak ,elindítottam egy Pierce The Veil számot.
Hamarosan szétváltak útjaink én pedig teljesen egyedül a full sötétben gurultam hazafelé...ouh yeah.
Kíváncsian néztem a telómra hogy nem -e jött üzim vagy nem fogadott hívásom...
Nos , üzi és nem fogadott hívás is várt csak anyától és apától, akik úgy tűnik szétaggódták a fejüket értem.
Mikor beértem a házba már lelkileg felkészültem arra hogy most nagy fejmosást kapok... hatalmasat.
-Sziasztok...-köszöntem halkan és rögtön apa jelent meg előttem, de kb úgy mint abban a slenderman-os játékban slender ... szívinfarktust kaptam kis híján .-Heló apa!-köszöntem neki is
-Hol voltál kishölgy?-kezdett bele a faggatózásba fater.
-Pizzázni Renivel,Zsombival, Ricsivel és Szabival.
-És miért nem vetted fel a telefont?
-Mert nem hallottam hogy csöng.
-Nem hjutott eszedbe hogy már vaksötét van esetleg elindulhatnál haza?!Halálra aggódtuk magunkat érted anyáddal.
-Jó bocsi, nem fordul elő többet.
-Hát úgy legyen.Na indíts felfelé a szobádba !-szólt rám szigorúan apa én pedig igyekeztem minél jobban elrejteni a telóm nehogy észbe kapjon és elvegye...na az irtó gáz lenne!
Gyorsan lezuhanyoztam és az ablakomba ülve vártam hogy hívjon....
21:30 végre megcsörren a telefonom én pedig álmosan felveszem.
-Haló?
-Szia Janka!Nem zavarok?-kérdezte óvatosan én pedig mosolyra húztam a szám.Ezért megérte várni!
-Dehogy is, sose zavarsz!Milyen volt az edzés?
-Nagyon király!Lehet hamarosan megyek versenyre is!Te mi jót csináltál?
-Nos, én a haverokkal pizzáztam meg deszkáztam.-regéltem vigyorral a fejemen.
-Hű deszkázol?Én is!Tökre hasonlítunk Te csaj!-röhögte el magát nekem meg majdhogynem könnyek gyűltek a szemembe.
-Ja totál.Te már tudsz ugratni?
-Persze nyáron ha ki jössz Miskolcra együtt deszkázgatunk majd, mit szólsz?
-Az cool lenne!-csillant fel a szemem.
Kőkemény 1 órát beszéltünk, azzal fejeződött be a beszélgetésünk hogy elaludtam, és csak félálomban annyit hallottam hogy Jó éjt Janka...
Minden nap így akarok elaludni!
Csak vártam... vártam... és vártam... mikor. Mikor jön már el az a bizonyos kilenc óra? Mit kezdhetnék magammal addig amíg el nem jön a kilenc óra?Szomorkásan elterültem az ágyamon, a telefonomat szorongatva, miközben az Oasis - Wonderwall c. számát hallgattam. Néztem a plafont és picit mintha üresnek éreztem volna magam... miért van ez?
Miért érzem ezt az ürességet, és miért van ez a hatalmas gombóc a torkomon? Miért várom hogy hívjon? Miért vagyok ilyen szomorú? Mi bajom van nekem??
Nem értek semmit... és hirtelen ... el se hisztitek... de megcsörrent a telefonom...!
-Halló?-szóltam bele izgatottan.
-Szia Janka jössz deszkázni?-kérdezte nem más mint, Rebi.
-Hát..izzé...persze.-nyöszörögtem.
-Oké akkor 10 perc múlva a parknál. Hali.-köszönt el a lány én pedig amint letette sóhajtottam egy bazi nagyot.Na akkor induljunk el.Kótyagosan kikászálódtam az ágyamból,rendbe kaptam magam és megragadtam a deszkám.
-Elmentem Rebiékkel deszkázni hali!-köszöntem el anyutól aki épp a konyhában szorgoskodott.
-Oké kicsim, vigyázz magadra!-adott egy puszit anya.
-És ne fiúzz!!-üvöltött utánam apám.Persze én a nagy pasizó mi? Jó vicc fater de azért még gyakorolnod kell...mondjuk azért remélem nem gondolta komolyan az öreg...
Megnéztem a telefonomon az időt aztán egy nagy sóhajjal egyetemben el kezdtem gurulni a parkhoz ahol már a többiek biztos "vártak"...
Körül belül 10 perc alatt be is gurultam a célba , el se hinnétek de eszméletlen messze van az a bizonyos park.Persze rögtön megláttam a négy idiótát, Rebit, Ricsit, Szabit és Zsombi.
Rebi a görkoriján ügyeskedett miközben a három fiú deszkázott.
-Hohó megjött Janka!-üvöltötte el magát Ricsi.
-Szevasztok.-intettem a kis huligán csőcseléknek és leugrottam a deszkáról.
-Na mizu?-nézett rám Rebi és mélyen a szemembe nézett, én meg az övébe. Egyetlen egy ilyen pillantással elmeséltem neki mindent hogy mi történt. Ő pedig csak kiröhögött mert szerinte szerelmes vagyok.
-Öh... csajok...miért szemeztek?-szólalt meg zavartan Ricsi.
-Ők így kommunikálnak.-vázolta fel a helyzetet Zsombi.
-Menjetek szobára!-kiáltotta Szabi én pedig felképeltem.-Haha nem fájt köszönöm lekvárt!
-Ez hülye...-nyögtem fel és segélykérően Zsombi felé fordultam aki csak kacsintott egyet.
-Szabi állj le.-rázta a fejét a fiú.-Többet nem szabad adnunk neki energia italt.
-Ti barmok, mit adtatok szerencsétlennek?-förmedtem rájuk Szabi pedig beleélte magát "az áldozat" szerepébe.Idióta.
-Már mondtuk hogy energia italt.-értetlenkedett Ricsi és ugrott egy kicsit a deszkájával.
- Ez jogos.-nevetett ki Zsombi.Én pedig csak a szememet forgattam és Rebi felé fordultam.
-Basszus ha ezek megint szemezni fognak én lelépek.-fintorgott Ricsi miközben a deszkáját babrálta.
Atyám, kikkel vagyok én körülvéve, a mindig kritikus Ricsivel, a sötét Szabival, a néma Rebivel... jóformán csak Zsombi normális meg én.
De mondjuk én se vagyok teljesen épp eszű egy élőlény.
-Elmegyünk pizzázni?-tette fel a kérdést hirtelen Rebi.
-Ah le vagyok égve.-csóválta a fejét Szabi én pedig ezen jól elröhögtem magam. Ő mindig le van égve.
-Majd én állom.-mosolyodtam el.
-Szeretünk Janka!-futott felém Ricsi és Szabi.
-Tudom , tudom...-röhögtem el magam.
-Pfú srácok, borzalmasak vagytok!Hagyjátok hogy egy csaj fizessen helyettetek? Hagyjad Janka, majd én állom.-mosolygott rám Zsombi amire persze a két fiú boldogan elkezdett tapsikolni hogy dupla pizza.
Idióták.De én így szeretem őket. El is indultunk a pizzéria felé,persze legelöl Szabi és Ricsi gurult hiszen dupla ingyen pizza.Ouh yeah.
-Guten Tag!-intettem a pizzériás bácsinak, aki amúgy olasz de németül kommunikálunk vele,de ha lehet használjunk a saját anya nyelvünk.
-Guten Tag Janika !-intett a pizzérriás bácsi.Hirtelen mindenki elkezdett fuldokolni a röhögéstől...
-Öh...én Janka vagyok.-dünnyögtem.
-Áh Janika.-bólogatott a pizzériás bácsi.
-Csókolom pizzás bácsi, bitte zwei pizza!-mutogatott Szabi a pizzás bácsinak aki boldogan elkezdett bólogatni.
-Milyen pizza?-kérdezte, igen ezt már megtanulta... de a nevem nem tudja... argh.
-Milyen pizzát akarunk?-kérdezte Szabi meghökkenve, úgy tűnik nem készült fel a kérdésére.
-Egy sajtosat és egy gombásat.-vonogatta a vállát Ricsi.
-De én nem szeretem a gombát.-nyafogott Rebi.
-Akkor két sajtosat.-vigyorogtam , mert amúgy a gombásat is megeszem de a sajtos a kedvenc.
-Ouh...oké...akkor lesz zwei sajtos pizza.-nézett csillogó szemekkel Szabi a pizzás bácsira aki már sütötte is a fincsi olasz pizzát.Hmm.Nyami!Addig mi lehuppantunk a pizzéria előtti padra.
-Hát Szabi, most megcsillogtattad német tudásodat.-röhögött Zsombi.
-Most miér'? Fejlődnie kell a pizzás bácsinak , ezért nem beszéltem folyamatosan németül.-mentegetőzött a fiú de mindannyian tudtuk hogy kinek kéne fejlődnie... az pedig nem a pizzás bácsi.
-Amúgy ... mi az igazi neve a pizzás bácsinak?-kérdezte Ricsi.Ez elgondolkoztató kérdés.De olyan szinten hogy az egész pereputty elnémult és elkezdtünk azon gondolkozni mi lehet az igazi neve a pizzás bácsinak...mert mindenki úgy hívja hogy pizzás bácsi... de kezdem azt hinni hogy nem ez az igazi neve.
-Szerintem ha kész a pizza búcsúzásképp megkérdezhetnénk.-hozta fel a remek ötletet Rebi .
-Ja...de nekem Ő örökre pizzás bácsi marad.-szipogtam.-Végül is anyát se hívom úgy hogy Erika.
-Anyukádat Erikának hívják?Jéé az enyém is , pacsi tesó!-pacsizott velem Ricsi aztán hamarosan kiszólt a pizzás bácsi hogy kész a pizza.
Ricsi persze rögtön odarohant a pizzás bácsihoz hogy megkérdezze mi a neve (meg hogy lestoppolja a legsajtosabb legnagyobb pizza szeletet)
-Elnézést hogy meg kérdezem de mi a neve pizzás bácsi?-pislogott rá kíváncsian Ricsi.
A pizzás bácsi elveszetten tekintett rám.Hm a profi németesre.
-Wie heißt du?-próbálkoztam én erre a pizzás bácsi elnevette magát.
-Ich heiße Peppino.-vigyorgott ránk.-Aufwiedersen Janika!-csapta be az ajtót a pizzás bácsi.
-Na ez nem volt kedves húzás a pizzás bácsitól.-ingatta a fejét Rebi és csípőre tett kézzel morcosan nézett Peppino barátunk után.
-Hát ja, még nyalókát se adott!-értetlenkedett Szabi.
-Mert szokott adni nyalókát?-érdeklődtem meg Szabitól.
-Nekem mindig ad.-szólt közbe Ricsi.
-Szerintem csak azért hogy elhúzz a fenébe.-röhögte ki Zsombi.
-Na ez azért gonosz volt.-förmedtem rá a fiúra, és odamentem megölelgetni Ricsit.
-Tök mindegy, éhes vagyok, együnk!-legyintett és a kis pizzéria padján mind az öten elkezdtünk csemegézni.Természetesen megpróbáltam mindenkinél több pizzát megszerezni, de a rekord tartó az akkor is Szabi volt. A kis pizza tolvaj mindenit! Pedig én fizettem... meg Zsombi, de ő most lényegtelen.
-Pfú gyerekek kezd irtó sötét lenni.-néztem körbe.
-Ja ideje lenne hazamenni.Mennyi lehet az idő?-kérdezte Szabi.
-Pfú már nyolc óra van, nem csoda hogy már az orromig se látok.-fogta a fejét Ricsi.-Na én zúztam szasztok!És köszi a pizzát.-nyomott egy pizzás puszit az arcomra.
-Hé én nem kapok puszit?-üvöltött utána Zsombi, Ricsi pedig vigyorogva visszafordult.-Menjél haza szépen!Rossz kutya menj innen.-kezdett el szaladni Zsombi,mi pedig röhögve néztünk a két fiú után, majd szép lassan mi is megindultunk hazafelé.Én, Szabi és Reni... ami kellemetlen mivel Reninek bejön Szabi, Szabinak meg Reni és most kicsit egyedül maradtam.De se baj!Feltettem a fejhallgatóm és halkan hogy a két fiatalt is halljam ahogy nyáladzanak ,elindítottam egy Pierce The Veil számot.
Hamarosan szétváltak útjaink én pedig teljesen egyedül a full sötétben gurultam hazafelé...ouh yeah.
Kíváncsian néztem a telómra hogy nem -e jött üzim vagy nem fogadott hívásom...
Nos , üzi és nem fogadott hívás is várt csak anyától és apától, akik úgy tűnik szétaggódták a fejüket értem.
Mikor beértem a házba már lelkileg felkészültem arra hogy most nagy fejmosást kapok... hatalmasat.
-Sziasztok...-köszöntem halkan és rögtön apa jelent meg előttem, de kb úgy mint abban a slenderman-os játékban slender ... szívinfarktust kaptam kis híján .-Heló apa!-köszöntem neki is
-Hol voltál kishölgy?-kezdett bele a faggatózásba fater.
-Pizzázni Renivel,Zsombival, Ricsivel és Szabival.
-És miért nem vetted fel a telefont?
-Mert nem hallottam hogy csöng.
-Nem hjutott eszedbe hogy már vaksötét van esetleg elindulhatnál haza?!Halálra aggódtuk magunkat érted anyáddal.
-Jó bocsi, nem fordul elő többet.
-Hát úgy legyen.Na indíts felfelé a szobádba !-szólt rám szigorúan apa én pedig igyekeztem minél jobban elrejteni a telóm nehogy észbe kapjon és elvegye...na az irtó gáz lenne!
Gyorsan lezuhanyoztam és az ablakomba ülve vártam hogy hívjon....
21:30 végre megcsörren a telefonom én pedig álmosan felveszem.
-Haló?
-Szia Janka!Nem zavarok?-kérdezte óvatosan én pedig mosolyra húztam a szám.Ezért megérte várni!
-Dehogy is, sose zavarsz!Milyen volt az edzés?
-Nagyon király!Lehet hamarosan megyek versenyre is!Te mi jót csináltál?
-Nos, én a haverokkal pizzáztam meg deszkáztam.-regéltem vigyorral a fejemen.
-Hű deszkázol?Én is!Tökre hasonlítunk Te csaj!-röhögte el magát nekem meg majdhogynem könnyek gyűltek a szemembe.
-Ja totál.Te már tudsz ugratni?
-Persze nyáron ha ki jössz Miskolcra együtt deszkázgatunk majd, mit szólsz?
-Az cool lenne!-csillant fel a szemem.
Kőkemény 1 órát beszéltünk, azzal fejeződött be a beszélgetésünk hogy elaludtam, és csak félálomban annyit hallottam hogy Jó éjt Janka...
Minden nap így akarok elaludni!
2014. május 17., szombat
3.Fejezet
2014.01.14.KEDD
-Basszus te olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás.-csaptam a homlokomra Szabi kijelentését meghallva.
-Most miér' ? Nem lehet mindenki olyan zseni mint te.-vihogott tovább a fiú én pedig csak megcsóváltam a fejem.
-A nagy kémia zseni!-kócolta össze Zsombi a hajam.
-Na azzal hagyjál...-nevettem aztán észbe kaptam.-És a hajam is hagyd!
-Mert mi lesz?-nézett rám nevetve Zsombi és fekete hajtincsei homlokába zuhantak.
-Olyat kapsz hogy a szemeid koccintani fognak egymással.-vihogtam egyre hangosabban és leültem a padra ami az udvaron helyezkedett el. Igen,jelenleg kinti szünet van.Imádom ezt a szünetet, mindig társulok a fiúkhoz Rebivel, persze a hölgyemény leginkább a Szabi gyerekkel beszélget... dúl a love...
Mondjuk nem értem hogy mi tetszik Rebinek Szabiban , hiszen olyan egy tökkel ütött marha az a gyerek.Néha szívem szerint letagadnám hogy ismerem, most is elkezdtünk számolgatni , és neki az jött ki hogy egy meg egy az egy...auw. Ezek a fájdalmas pillanatok.Nem mintha én annyira egy észlény lennék de hát azért, több eszem van mint neki! Fiúk közül talán még Zsombor a legnormálisabb, csak mondjuk az egész iskola belé van zúgva...mármint a lányok...a fiúk nem....mondjuk mindenhol vannak kivételek! Igazából szerintem azért van mert ő az "érett" (khm...khm...ebbe beletudni kötni) nyolcadikos, aki helyes , menő, vicces, kockahasú stb... még jó hogy bele vannak zúgva. Én mondjuk nem , ismerem annyira ezt a marhát hogy ne essek bele ebbe a hibába.Hamarosan becsengettek mi pedig megindultunk órára, irodalom jött.Ami hamar eltelt,mivel a mellettem ülő Rebivel társalogtam.
Én: De komolyan mit látsz Szabiban?
Rebi: Nem tudom...
Én:Belezúgtál mi? :D
Rebi: Ne álmodozz Janka>< Nem lesz semmiféle Rebolcs!!! ;)
Én: Most egy világot törtél bennem össze :C
Rebi:Bocsi ez az igazság... na de a tanár elkezdett figyelni... te tartod meg a papírt!
Megfogtam a kis papírfecnit összegyűrtem és beledobtam a táskámba.És épp ekkor rezzent meg a telefonom.
Varga Olivér:Jó reggelt Törpi
Németh Janka: NEM VAGYOK TÖRPI >< de amúgy neked is.
Varga Olivér: xD Milyen órád van TÖRPI?
Németh Janka: Jótól kérded... o.o neked Pista?
Varga Olivér: Pista? xDDD Komolyan? Jobbra nem telt?
Németh Janka: Nem drága, és te ne érsz annyit:$
Varga Olivér: Szipp szipp, ez fájt :'(
Németh Janka: Gyakorold még a cinizmust!:D
Varga Olivér: Igyekszem Törpi :))
-Janka!Mit csinálsz ott a pad alatt?-nézett rám szigorúan a tanár én pedig becsúsztattam a bakancsomba a telóm, és felmutattam az összekulcsolt kezem.
- Csak a kezemmel szórakozom.-feleltem.
-Nem igaz telefonozik!- szólalt meg az egyik gyíkarc akit szünetbe jól elseggelek.
-Látsz a kezembe telefont?-kérdeztem ártatlanul majd halkan hozzá tettem.-Nyomorék.
A tanár a biztonság kedvéért megmotozott, a zsebeim, a bőrdzsekim ... de a bakancsom elfelejtette megnézni.Mint mindig.
-Nos jó lenne ha kivételesen az órámra figyelne, nem pedig a kezével szórakozna.-nézett rám szigorúan majd tovább hablatyolt Petőfi Sándor életéről.Unalooom.
Vártam pár percet míg ismét elővettem a telóm.
Németh Janka: Már tudom irodalom van!
Varga Olivér: Az király, szeretem az irodalmat.*3*
Németh Janka:Pedig nagyon ratyi egy óra, a rajz és az ének a legjobb.
Varga Olivér: Meg a tesi:3
Németh Janka: A mi tesi tanárunk egy pedofil tehát nem nagyon szeretem az óráit.
Varga Olivér:Azt megértem xD
Varga Olivér: Hány perc múlva csengetnek ki nálatok?
Németh Janka: Elméletileg 8
Varga Olivér: Nyolc perc múlva felhívhatlak?
Németh Janka: Hívj! ?:D
Varga Olivér: Zsír!:) De addig megyek, a tanár elkezdett figyelni.
Németh Janka: Remek ötlet :3 Szia Pisti!
Varga Olivér: Szia Törpi<33
Halványan elmosolyodtam.
Basszus . Hogy lehet valaki ilyen édes? Ha? Válaszoljatok gyerekek! Az a szivecske , ez a törpizés.... idehalok öcsém. Pedig én nem vagyok az az enyelgős fajta csaj, inkább a magának való fiús fajta. És ahhoz képest hogy fiús vagyok (állítólag) nem szeretek a fiúkkal haverkodni. Mármint... na jó több fiú barátom van mint lány... miről beszélek??
Na mindegy ez a srác olyan más... egyáltalán nem olyan mint Zsombi, Szabi, Ricsi vagy valamelyik másik... Ő MÁS.
Ugyan olyan az ízlésünk, mind a ketten önkéntesek vagyunk... furcsa érzés ez... hivatalosan is az egyik legjobb haverom!
Az óra utolsó perceiben már alig bírtam magammal, alig vártam hogy halljam a hangját, még soha nem hallottam, és már megölt a kíváncsiság. Vajon mély menő hangja van? Vagy olyan raj mint Csongié a grenmából? Na mondjuk az már hang a javából... zavarba ejtően cuki. Te jó ég!
Rebi már kezdett hülyének nézni, hogy három másodpercenként nézem az órát, a telefonom, egyszer rám is szólt hogy maradjak már meg a seggemen.
Hála az égnek kicsengettek egy idő után, én pedig mintha puskából lőttek volna ki összedobáltam a cuccaim, ledobtam abban a teremben ahol leszünk, aztán lerohantam a suli pince azon részébe amit csak jómagam ismerek meg pár ember. Zavartan szorongattam a telefont és egyszer csak... elindult Avril Lavinge-Skater Boy nevezetű zenéje, és igaz hogy ismeretlen számról hívtak, de már tudtam hogy ki az!
-Halló?-szóltam bele a telefonba amilyen lazán csak tudtam.
-Csá Törpi.-röhögött valaki a vonal másik végén és.....
SZENT SZŰZ PITE!!! HOGY LEHET VALAKINEK ILYEN HANGJA?? HOGY? HOOOGY???
Lesokkoltan ücsörögtem elkerekedett ám de csillámló szemekkel és pár másodpercig meg se szólaltam, nem is tudom mihez hasonlítani ezt a hangot, de egyszerűen elkápráztató.
-Mizu?-kérdezte én pedig visszacsöppentem a valóságba.
-Ah semmi, unalmas volt ez az irodalom.Veled?-érdeklődtem.
-Velem se több. Hallod full cuki hangod van!-jelentette ki én pedig elröhögtem magam.
-Kössz, neked is totál király hangod van.
-Csak úgy kíváncsiságból, nem jössz valamikor Miskolcra?
-Nem tudom, talán nyáron mert keresztapum ott lakik.Miért?
-Csak mert találkozhatnánk!
-Az király lenne, de tudod Te is nyugodtan jöhetsz Debrecenbe.-suttogtam óvatosan és hirtelen megszólalt a csengő.-Most mennem, kell majd írok Pista.-röhögtem és kinyomtam a telefont, és már sprinteltem is felfelé a terembe, német lesz...jajj... Rebi és Zsombi is angolos. Magyarán Szabival kell haverkodnom.
Na se baj! Ő is jó fej, és ha az IQ-ja kettővel nőne akkor már annyi ésszel rendelkezne mint egy zsák krumpli.
Ajajj!Elfogok késni óráról és a német tanár nem kegyelmez, főleg nem rajtam....
Sietnem kell .... sietnem kell... fuss Janka!
-Jesszus!-sikítottam fel mivel a nagy sietségben sikeresen elnyaltam a lépcsőn.
-Huh jól vagy?-nézett le rám Zsombi mosolyogva, majd a kezét nyújtotta hogy felsegítsen, én pedig elterveztem hogy ahelyett hogy felállnék megköszönném és mennék órára inkább magam mellé rántom.El is kezdtem cibálni de nem nagyon jött össze a dolog. Zsombi összeráncolt homlokkal nézett le rám.
-Öh... mit csinálsz?-kérdezte meg végül röhögve.
-Próbállak magam mellé rántani.-dacoskodtam miközben egyre csak a kezét rángattam.
-És az miért lenne jó?
-Mert vicces lenne!-vágtam rá csillogó szemekkel.
-Na jó.-sóhajtott és leült mellém.-Hű Janka magad mellé rántottál wow.-mondta röhögve és én is elröhögtem magam.
-Mondtam hogy vicces lesz!-vágtam rá rögtön és mind a ketten feltápászkodtunk.
-Amúgy hova rohantál?-nézett rám Zsombi nevetve. Jujj de cuksi tud lenni. Tényleg nem csoda hogy az egész suli lány csoportja bele van zúgva a srácba.
-Na ne nézz így rám.Amúgy meg órára.-löktem meg óvatosan.
-Oh Németh Janka siet órára?Ki vagy Te és hova tetted a legjobb haverom?!Amúgy meg hogy ne nézzek?
-Legjobb haver?Most meghatódtam.-röhögtem el magam és átöleltem a fiút.-Hát úgy ne nézz ahogy az előbb néztél!Biztos így szoktad elcsavarni a lányok naiv buksiját!
-Még jó hogy te nem vagy naiv!-nevetett és szorosan átölelt egyik karjával miközben a német terem felé baktattunk, ami mellesleg az angol terem mellett van.
Aztán amúgy később rájöttem hogy még csak jelző csengő volt, de nem baj az, nem is én lennék ha erre nem jövök rá.Plusz a tanár késett 10 percet tehát még volt időm társalogni Szabival is aki képregényt rajzolt, pálcika emberekkel én meg megpróbáltam javítani rajta mert valami borzalmasan ovis módon sikeredett.
Varga Olivér: Anyám ember és társadalom ismeret van -.-
Németh Janka: Az nekünk tavaly volt,most már egészségtan van xd
Varga Olivér: Akkor átérzed kínom xd
Németh Janka: Át , nekünk német van
Varga Olivér: LOL én is németes vagyok...meg angolos xD
Németh Janka: Hmm kettő az egyben emberke vagy :D
Varga Olivér:Nem három az egyben mert magyarul is beszélek X"D
Németh Janka: Tényleg... jó' van XD
Varga Olivér: :D
Németh Janka: Hát én se vagyok egy IQ nindzsa :D
Varga Olivér: Te mondtad nem én:$
Németh Janka: De Te sem megnyugtatlak!;)
Varga Olivér: Amm jó volt hallani a hangod:3 este is hívhatlak?
Németh Janka:Csak nyugodtan!:)
Varga Olivér:Ha hazaértem boxról hívlak 21 fele. Addig is puszi:*
Németh Janka: Szia:3
-Ohlala kivel beszélsz Janka?-nézett rám majd a telefonomra Szabi.Hála az égnek időben a bakancsomba csúsztattam a telóm így nem tudta elolvasni hogy kivel is dumálgatok.
-Senkivel...
-A senkivel nem lehet beszélgetni.
-Veled is beszélgetek.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Na ez azért gonosz volt!-szomorkodott Szabi én pedig átöleltem.
-Tudod hogy bírlak te idióta.-suttogtam a fülébe és összeborzoltam a szőke haját.Nem nagyon foglalkoztunk azzal hogy óra van...a tanár meg nem nagyon foglalkozott azzal hogy mi jelen vagyunk.Se baj.A nap ismét hamar eltelt... mindig olyan gyorsan eltelik. Hm hogy is szól a mondás?Jó társaságban hamar telik az idő...
Nos igen a suli idő hamar eltelt de ami utána következett az valami borzalmas volt...
-Basszus te olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás.-csaptam a homlokomra Szabi kijelentését meghallva.
-Most miér' ? Nem lehet mindenki olyan zseni mint te.-vihogott tovább a fiú én pedig csak megcsóváltam a fejem.
-A nagy kémia zseni!-kócolta össze Zsombi a hajam.
-Na azzal hagyjál...-nevettem aztán észbe kaptam.-És a hajam is hagyd!
-Mert mi lesz?-nézett rám nevetve Zsombi és fekete hajtincsei homlokába zuhantak.
-Olyat kapsz hogy a szemeid koccintani fognak egymással.-vihogtam egyre hangosabban és leültem a padra ami az udvaron helyezkedett el. Igen,jelenleg kinti szünet van.Imádom ezt a szünetet, mindig társulok a fiúkhoz Rebivel, persze a hölgyemény leginkább a Szabi gyerekkel beszélget... dúl a love...
Mondjuk nem értem hogy mi tetszik Rebinek Szabiban , hiszen olyan egy tökkel ütött marha az a gyerek.Néha szívem szerint letagadnám hogy ismerem, most is elkezdtünk számolgatni , és neki az jött ki hogy egy meg egy az egy...auw. Ezek a fájdalmas pillanatok.Nem mintha én annyira egy észlény lennék de hát azért, több eszem van mint neki! Fiúk közül talán még Zsombor a legnormálisabb, csak mondjuk az egész iskola belé van zúgva...mármint a lányok...a fiúk nem....mondjuk mindenhol vannak kivételek! Igazából szerintem azért van mert ő az "érett" (khm...khm...ebbe beletudni kötni) nyolcadikos, aki helyes , menő, vicces, kockahasú stb... még jó hogy bele vannak zúgva. Én mondjuk nem , ismerem annyira ezt a marhát hogy ne essek bele ebbe a hibába.Hamarosan becsengettek mi pedig megindultunk órára, irodalom jött.Ami hamar eltelt,mivel a mellettem ülő Rebivel társalogtam.
Én: De komolyan mit látsz Szabiban?
Rebi: Nem tudom...
Én:Belezúgtál mi? :D
Rebi: Ne álmodozz Janka>< Nem lesz semmiféle Rebolcs!!! ;)
Én: Most egy világot törtél bennem össze :C
Rebi:Bocsi ez az igazság... na de a tanár elkezdett figyelni... te tartod meg a papírt!
Megfogtam a kis papírfecnit összegyűrtem és beledobtam a táskámba.És épp ekkor rezzent meg a telefonom.
Varga Olivér:Jó reggelt Törpi
Németh Janka: NEM VAGYOK TÖRPI >< de amúgy neked is.
Varga Olivér: xD Milyen órád van TÖRPI?
Németh Janka: Jótól kérded... o.o neked Pista?
Varga Olivér: Pista? xDDD Komolyan? Jobbra nem telt?
Németh Janka: Nem drága, és te ne érsz annyit:$
Varga Olivér: Szipp szipp, ez fájt :'(
Németh Janka: Gyakorold még a cinizmust!:D
Varga Olivér: Igyekszem Törpi :))
-Janka!Mit csinálsz ott a pad alatt?-nézett rám szigorúan a tanár én pedig becsúsztattam a bakancsomba a telóm, és felmutattam az összekulcsolt kezem.
- Csak a kezemmel szórakozom.-feleltem.
-Nem igaz telefonozik!- szólalt meg az egyik gyíkarc akit szünetbe jól elseggelek.
-Látsz a kezembe telefont?-kérdeztem ártatlanul majd halkan hozzá tettem.-Nyomorék.
A tanár a biztonság kedvéért megmotozott, a zsebeim, a bőrdzsekim ... de a bakancsom elfelejtette megnézni.Mint mindig.
-Nos jó lenne ha kivételesen az órámra figyelne, nem pedig a kezével szórakozna.-nézett rám szigorúan majd tovább hablatyolt Petőfi Sándor életéről.Unalooom.
Vártam pár percet míg ismét elővettem a telóm.
Németh Janka: Már tudom irodalom van!
Varga Olivér: Az király, szeretem az irodalmat.*3*
Németh Janka:Pedig nagyon ratyi egy óra, a rajz és az ének a legjobb.
Varga Olivér: Meg a tesi:3
Németh Janka: A mi tesi tanárunk egy pedofil tehát nem nagyon szeretem az óráit.
Varga Olivér:Azt megértem xD
Varga Olivér: Hány perc múlva csengetnek ki nálatok?
Németh Janka: Elméletileg 8
Varga Olivér: Nyolc perc múlva felhívhatlak?
Németh Janka: Hívj! ?:D
Varga Olivér: Zsír!:) De addig megyek, a tanár elkezdett figyelni.
Németh Janka: Remek ötlet :3 Szia Pisti!
Varga Olivér: Szia Törpi<33
Halványan elmosolyodtam.
Basszus . Hogy lehet valaki ilyen édes? Ha? Válaszoljatok gyerekek! Az a szivecske , ez a törpizés.... idehalok öcsém. Pedig én nem vagyok az az enyelgős fajta csaj, inkább a magának való fiús fajta. És ahhoz képest hogy fiús vagyok (állítólag) nem szeretek a fiúkkal haverkodni. Mármint... na jó több fiú barátom van mint lány... miről beszélek??
Na mindegy ez a srác olyan más... egyáltalán nem olyan mint Zsombi, Szabi, Ricsi vagy valamelyik másik... Ő MÁS.
Ugyan olyan az ízlésünk, mind a ketten önkéntesek vagyunk... furcsa érzés ez... hivatalosan is az egyik legjobb haverom!
Az óra utolsó perceiben már alig bírtam magammal, alig vártam hogy halljam a hangját, még soha nem hallottam, és már megölt a kíváncsiság. Vajon mély menő hangja van? Vagy olyan raj mint Csongié a grenmából? Na mondjuk az már hang a javából... zavarba ejtően cuki. Te jó ég!
Rebi már kezdett hülyének nézni, hogy három másodpercenként nézem az órát, a telefonom, egyszer rám is szólt hogy maradjak már meg a seggemen.
Hála az égnek kicsengettek egy idő után, én pedig mintha puskából lőttek volna ki összedobáltam a cuccaim, ledobtam abban a teremben ahol leszünk, aztán lerohantam a suli pince azon részébe amit csak jómagam ismerek meg pár ember. Zavartan szorongattam a telefont és egyszer csak... elindult Avril Lavinge-Skater Boy nevezetű zenéje, és igaz hogy ismeretlen számról hívtak, de már tudtam hogy ki az!
-Halló?-szóltam bele a telefonba amilyen lazán csak tudtam.
-Csá Törpi.-röhögött valaki a vonal másik végén és.....
SZENT SZŰZ PITE!!! HOGY LEHET VALAKINEK ILYEN HANGJA?? HOGY? HOOOGY???
Lesokkoltan ücsörögtem elkerekedett ám de csillámló szemekkel és pár másodpercig meg se szólaltam, nem is tudom mihez hasonlítani ezt a hangot, de egyszerűen elkápráztató.
-Mizu?-kérdezte én pedig visszacsöppentem a valóságba.
-Ah semmi, unalmas volt ez az irodalom.Veled?-érdeklődtem.
-Velem se több. Hallod full cuki hangod van!-jelentette ki én pedig elröhögtem magam.
-Kössz, neked is totál király hangod van.
-Csak úgy kíváncsiságból, nem jössz valamikor Miskolcra?
-Nem tudom, talán nyáron mert keresztapum ott lakik.Miért?
-Csak mert találkozhatnánk!
-Az király lenne, de tudod Te is nyugodtan jöhetsz Debrecenbe.-suttogtam óvatosan és hirtelen megszólalt a csengő.-Most mennem, kell majd írok Pista.-röhögtem és kinyomtam a telefont, és már sprinteltem is felfelé a terembe, német lesz...jajj... Rebi és Zsombi is angolos. Magyarán Szabival kell haverkodnom.
Na se baj! Ő is jó fej, és ha az IQ-ja kettővel nőne akkor már annyi ésszel rendelkezne mint egy zsák krumpli.
Ajajj!Elfogok késni óráról és a német tanár nem kegyelmez, főleg nem rajtam....
Sietnem kell .... sietnem kell... fuss Janka!
-Jesszus!-sikítottam fel mivel a nagy sietségben sikeresen elnyaltam a lépcsőn.
-Huh jól vagy?-nézett le rám Zsombi mosolyogva, majd a kezét nyújtotta hogy felsegítsen, én pedig elterveztem hogy ahelyett hogy felállnék megköszönném és mennék órára inkább magam mellé rántom.El is kezdtem cibálni de nem nagyon jött össze a dolog. Zsombi összeráncolt homlokkal nézett le rám.
-Öh... mit csinálsz?-kérdezte meg végül röhögve.
-Próbállak magam mellé rántani.-dacoskodtam miközben egyre csak a kezét rángattam.
-És az miért lenne jó?
-Mert vicces lenne!-vágtam rá csillogó szemekkel.
-Na jó.-sóhajtott és leült mellém.-Hű Janka magad mellé rántottál wow.-mondta röhögve és én is elröhögtem magam.
-Mondtam hogy vicces lesz!-vágtam rá rögtön és mind a ketten feltápászkodtunk.
-Amúgy hova rohantál?-nézett rám Zsombi nevetve. Jujj de cuksi tud lenni. Tényleg nem csoda hogy az egész suli lány csoportja bele van zúgva a srácba.
-Na ne nézz így rám.Amúgy meg órára.-löktem meg óvatosan.
-Oh Németh Janka siet órára?Ki vagy Te és hova tetted a legjobb haverom?!Amúgy meg hogy ne nézzek?
-Legjobb haver?Most meghatódtam.-röhögtem el magam és átöleltem a fiút.-Hát úgy ne nézz ahogy az előbb néztél!Biztos így szoktad elcsavarni a lányok naiv buksiját!
-Még jó hogy te nem vagy naiv!-nevetett és szorosan átölelt egyik karjával miközben a német terem felé baktattunk, ami mellesleg az angol terem mellett van.
Aztán amúgy később rájöttem hogy még csak jelző csengő volt, de nem baj az, nem is én lennék ha erre nem jövök rá.Plusz a tanár késett 10 percet tehát még volt időm társalogni Szabival is aki képregényt rajzolt, pálcika emberekkel én meg megpróbáltam javítani rajta mert valami borzalmasan ovis módon sikeredett.
Varga Olivér: Anyám ember és társadalom ismeret van -.-
Németh Janka: Az nekünk tavaly volt,most már egészségtan van xd
Varga Olivér: Akkor átérzed kínom xd
Németh Janka: Át , nekünk német van
Varga Olivér: LOL én is németes vagyok...meg angolos xD
Németh Janka: Hmm kettő az egyben emberke vagy :D
Varga Olivér:Nem három az egyben mert magyarul is beszélek X"D
Németh Janka: Tényleg... jó' van XD
Varga Olivér: :D
Németh Janka: Hát én se vagyok egy IQ nindzsa :D
Varga Olivér: Te mondtad nem én:$
Németh Janka: De Te sem megnyugtatlak!;)
Varga Olivér: Amm jó volt hallani a hangod:3 este is hívhatlak?
Németh Janka:Csak nyugodtan!:)
Varga Olivér:Ha hazaértem boxról hívlak 21 fele. Addig is puszi:*
Németh Janka: Szia:3
-Ohlala kivel beszélsz Janka?-nézett rám majd a telefonomra Szabi.Hála az égnek időben a bakancsomba csúsztattam a telóm így nem tudta elolvasni hogy kivel is dumálgatok.
-Senkivel...
-A senkivel nem lehet beszélgetni.
-Veled is beszélgetek.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Na ez azért gonosz volt!-szomorkodott Szabi én pedig átöleltem.
-Tudod hogy bírlak te idióta.-suttogtam a fülébe és összeborzoltam a szőke haját.Nem nagyon foglalkoztunk azzal hogy óra van...a tanár meg nem nagyon foglalkozott azzal hogy mi jelen vagyunk.Se baj.A nap ismét hamar eltelt... mindig olyan gyorsan eltelik. Hm hogy is szól a mondás?Jó társaságban hamar telik az idő...
Nos igen a suli idő hamar eltelt de ami utána következett az valami borzalmas volt...
2014. május 14., szerda
2.Fejezet
Varga Olivér: Szia mizujs?:))
Németh Réka: Helló semmi, veled?
Tehát összegezzük, rám ír egy ismeretlen (mellesleg a képeit elnézve helyes gyerek) , felteszi a szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mizujs" és annak változatai, én pedig a sablonos "semmi" válasszat adom rá hiszen mi mást mondhatnék neki, azt se tudom ki a pite, nem fogok elkezdeni itt hisztizni neki "hogy minden olyan szar"... logikus nem?
Varga Olivér: Velem se több.Mitcsi?
Ismét egy rövid összegzés, tehát felteszi a második szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mitcsi" és ennek minden változata ( a szó egyébként a mit csinálsz - t takarja) és erre mit írhatnék ? Miközben az egyik kedvenc együttesem a paramore-t hallgatom, merengve nézem az égboltot és mindenféle baromságon gondolkozom....
Németh Réka: Zenét hallgatok, te?
Vagy írhatom neki ezt is...rövid, tömör lényegre törő válasz. Oh yeah erre tanított a facebook.
Varga Olivér: Én is , te mit hallgatsz?:))
Németh Réka: Paramore
Varga Olivér: Kajaaaak??? *-* Én is!
Mit ne mondjak ez csodálatos...
Németh Réka:Csak vicceltem Justin Biebert hallgatok;)
Haha de kis huncut vagyok.
Varga Olivér: Ugye most csak viccelsz?
Németh Réka: Most lebuktam...:$
Varga Olivér: ???
Németh Réka: Természetesen nem hallgatok JB-t ><
Anyám de nehéz felfogású gyerek ez az Olivér,hát de legalább társamra találtam, ennek is vonalzóval rajzolták az agyhullámait PONT mint nekem!Kicsit feldobta az Olival való beszélgetés az alapból rettenetes napom,mikor hazaértünk akkor is vele dumáltam, sőt fürdés közben is, sőt alvás helyett is. Egészen a szent 00:00-ig....
Varga Olivér: Na jó ideje aludni holnap suli ><
Németh Réka: Kajak :O na zúzok is szunyálni szevasz ^^
Varga Olivér: Szevasz :33
2014.01.13. HÉTFŐ
Istenem soha többé nem maradok fent ilyen sokáig...egész reggel olyan voltam kb. mint egy zombi,külsőre belsőre mindenhogy.De megérte mert számos információt szippantottam magamba Varga Olivérről, akivel hivatalosan is atom jó beszélni.Reggel pont ezt a számos információt dolgoztam fel,először is , amit fontos róla tudni világos barna hajú, és csodálatos tengerkék szemei vannak.Ez egy fontos és megjegyezendő kritérium volt, este küldött magáról egy képet és megállapítottam hogy széles vállai vannak melyek jók alvás céljából. Már mint, mi jó lehet ,már azokon a vállakon aludni??Nos igen folytatnám az elemzést, mint megtudtam ő 18 éves azaz tőlem kerek négy évvel idősebb (igen, én még csak 14 vagyok szipp szipp) van egy macskája Bizsu,és egy 12 éves húga. Szereti a rockot (ő is a bakancsosok körébe tartozik mint én) és van egy Black Veil Brides-es pólója. A szent póló! Meg kell szereznem. És amúgy Oli nagyon vicces, megtudtam hogy néha egy bizonyos Napkelte tanyán önkéntes, akár csak én!Csak ugyebár én a kutyamenhely önkéntes angyalkája vagyok... el se hiszem annyira hasonlít rám... (igen természetesen nem én hasonlítok rá, hanem ő rám, én abszolút egyedi vagyok) annyira durva.
Egész suliba menet ezen filozofáltam és miközben a buszon ücsörögtem találjátok ki , ki írt rám! Naná hogy Oli!
Varga Olivér: Jó reggelt Janka^^
Német Janka: Jó reggelt Oli^^
Varga Olivér: Mizu?
Na ne megint az a sablon kérdés... rosszul vagyok már tőle....
Németh Janka: Úton vagyok, veled?
Varga Olivér: Már megint hova mész te lány?:D Én suliba vagyok.:P
Németh Janka: Nos én is oda tartok xD
Németh Janka: És nagyon késésben vagyok....o.o
Varga Olivér: Hajrá Janka!!:D
Ezt az üzenetet megtekintve, nagy gyorsasággal vágtattam az iskola felé, igen már érzem... ez egy 10 perces késés lesz.Jajj szegény fejemnek.Az iskolában Kati néni fogadott.
-Ejnye Janka nagyon elkéstél!-csóválta a fejét a nő.-Elaludtál?
-Nem tanárnő csak késett a buszom...-szuszogtam rémülten.A tanárnő óvatosan körbe tekintett majd egy intéssel mutatta hogy menjek utamra. De furcsa... nem írt be!Wow. Megragadva az alkalmat elindultam órára, és naná hogy a legfelsőn lesz órám.Zsír, reggeli torna meglesz.Kétségbeesetten zuhantam be az ajtón...kémiára.Hmm a kedvenc tantárgyam... el ne higgyétek!Én és a kémia úgy különbözünk egymástól mint a krumpli és a hamburger. Utálom őt és az érzés kölcsönös.Persze a tanár aki tanítja eme csodás tantárgyat az se egy nagy kedvencem...
-Jó reggelt tanár úr, császtok!-libbentem be az ajtón, és minden félelmem elmúlt.
A jó öreg Mókus már a létezésemről se hajlandó tudomást venni, de én se. Általában az általa tartott órákon,zenét hallgatok és rajzolok.Most így óhajkoztam tenni érett nyolcadikos létemre.Behuppantam Rebeka mellé és már elő is kaptam a kémia felszerelésem.... helyett egy rajzlapot és a tolltartóm.
-Janka hol voltál már megint?-kérdezte a mellettem ülő lány.
-Csak késett a busz...-vigyorogtam rá.
-Vagy te késtél a buszról.-mosolygott vissza Rebi a maga saját Rebis módján. Ami kb olyan hogy az összes fiú hirtelen odakapta a fejét.Ilyen ha az embernek csinos a barátnője.
-Na és mondd csak nem feküdtél le időben?-kíváncsiskodott tovább barátnőm... a legjobb azt azért hozzá tenném.
-Hát nem...-mosolyogtam bugyután visszaemlékezve a tegnap éjszakára.Jó kis trécs partit tartottunk az biztos!
-Csak nem... Németh Janka... egy fiúval beszélt?!-tátotta el a száját, mivel én híres vagyok arról a megállapításomról hogy a fiúk egy másik bolygóról származnak, értelmi szintjük pedig annyi mint egy zsák burgonyáé,ezért felesleges a drága időm arra vesztegetni hogy azokkal a marhákkal beszéljek.-Nem úgy volt hogy a fiúkkal időpazarlás beszélni?
-Mindig vannak kivételek .-kacsintottam rá és elkezdtem lerajzolni a kedvenc énekesem Andy-t... Andy Biersackot. Az álombéli férjem és azt a férfit aki az előző megállapításom egyik kivétele.Egyszerűen odáig vagyok érte meg vissza.... na mindegy ebbe most nem akarok belemenni, tehát csak ültem...és rajzolgattam.Aztán észbe kaptam hogy vissza kéne írni Olinak. Elő is kaptam a telóm.
Németh Janka:Na beértem!
Küldtem el a gyors helyzet jelentést.
-Varga Olivér...-olvasta le Rebi a nevet.-Csak nem Ő a Rómeod?
-Dehogy is!-röhögtem ki.-Csak egy netes haver.
-Még...-kuncogott Rebi idiótán, ez teljesen meghülyült!
A nap eszméletlen lassan telt, kémia, matek, irodalom,föci,biosz és.... tesiii.
Alapjáraton szeretem a tesit, az erősítést, a gimnasztikát sőt még az idióta játékokkal sincs problémám.Nekem egyedül az idegesítő, elmebeteg pedofil tanárunkkal van problémám. Utálom... és az érzés kölcsönös (olyan deja vú érzésem van, mintha mondtam volna már ezt).
Ha egy valamit elrontok, azonnal vagy kétszázezer iskolakört kell futnom, vagy fekvőtámaszt, esetleg hátizmot (a három gyengém). És a legrosszabb az egészben hogy számolja is... csak nem jól, helyes helytelen...wááááá....
Természetesen ma is szivattuk egymást, először a sorban állásnál ...
-Jó napot tanulók!-köszönt "illedelmesen" Béla bácsi.
-Erőt egészséget!-zengte az osztály, egyetlen egy kivétellel, aki köszönés helyett inkább karba tett kézzel állt és megvetően nézte a tanárt... ez a kivétel pedig ki volt?Ki?? Naná hogy én...
-Neked is jó napot Janka!-húzta ki magát Béla és úgy tett mintha ő olyan művet lenne ... pedig a föld műveltebb nála!
-Jó napot Béla bá'.-fintorogtam a férfira... aztán a vele töltött idő részét nem nagyon részletezném. Csak a szokásos volt...
Aztán a nap végén fáradtan indultam haza Rebivel.
-Na és mesélj erről az Oliról...-vigyorgott rám a lány miközben átdobta válla felett dús hosszú barna haját.
-A neve Oli... ahj mesélj inkább te!Úgy látom jól megvagytok Szabival.-néztem rá hülyén....
-Hát...izzé...ja meg vagyunk.
-És mikor lesz Rebiből és Szabiból, Rebolcs?
-Rebolcs?
-A Rebeka és a Szabolcs összeolvasztása, saját találmány.-húztam ki magam büszkén.
-Rögtön gondoltam , de nem lesz itt semmi összeolvasztás csak haverok vagyunk.
-Még.-nyújtottam ki gúnyosan a nyelvem.Hamarosan elváltak útjaink Rebivel.
Vigyorogva léptem be a házba, ami Ricsinek feltűnően furcsa volt,meg is jegyezte hogy nem tudja mit szívtam de nagyon erős lehetett... tipikus Ricsi beszólás.Beszaladtam a szobámba és rávetődtem az ágyamra.Na nézzük csak ezt az Oli gyereket!
Varga Olivér: Gratu :D
Németh Janka: És hallod még csak be se írtak!
Varga Olivér: Emelem kalapom fenség!o.O
Varga Olivér:Csak nem a tanár úrra vetetted a szexi mosolyod? ;*
Németh Janka : Idióta! xD Nekem olyan nincs :$
Varga Olivér:Persze én is ezt mondanám!
Németh Janka:Amúgy is tanárNŐ volt!
Németh Janka:De fődet rá. xD
Varga Olivér:Ha nő volt akkor el nem tudom képzelni mit csinálhattál....!
Németh Janka:Nem tudom mire gondolsz... de valahogy nem is akarom tudni!
Varga Olivér:Jól teszed, kicsi vagy te még ehhez törpilla.
Németh Janka: Hey!Hogy van képed letörpillázni? Hány cm is vagy?!
Varga Olivér:182:33
Németh Janka: Öh... én csak 160....
Elkezdtem gondolkozni...akkor vagy három fejjel magasabb nálam??WoW.....
Németh Janka: Akkor te...magasabb vagy....jó három fejjel?
Varga Olivér:Kb ja...
Ma csak este tízig beszéltünk mert holnapra sok mindent kell tanulni,meg hát az is benne volt a pakliban hogy eszméletlen fáradt voltam, nem csak én , hanem még ő is.
Furcsa volt, elalvás előtt elképzeltem hogy találkozunk...elmegyünk fagyizni, deszkázunk, hülyülünk....
Németh Réka: Helló semmi, veled?
Tehát összegezzük, rám ír egy ismeretlen (mellesleg a képeit elnézve helyes gyerek) , felteszi a szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mizujs" és annak változatai, én pedig a sablonos "semmi" válasszat adom rá hiszen mi mást mondhatnék neki, azt se tudom ki a pite, nem fogok elkezdeni itt hisztizni neki "hogy minden olyan szar"... logikus nem?
Varga Olivér: Velem se több.Mitcsi?
Ismét egy rövid összegzés, tehát felteszi a második szokásos facebook kérdést ami nem más mint a "mitcsi" és ennek minden változata ( a szó egyébként a mit csinálsz - t takarja) és erre mit írhatnék ? Miközben az egyik kedvenc együttesem a paramore-t hallgatom, merengve nézem az égboltot és mindenféle baromságon gondolkozom....
Németh Réka: Zenét hallgatok, te?
Vagy írhatom neki ezt is...rövid, tömör lényegre törő válasz. Oh yeah erre tanított a facebook.
Varga Olivér: Én is , te mit hallgatsz?:))
Németh Réka: Paramore
Varga Olivér: Kajaaaak??? *-* Én is!
Mit ne mondjak ez csodálatos...
Németh Réka:Csak vicceltem Justin Biebert hallgatok;)
Haha de kis huncut vagyok.
Varga Olivér: Ugye most csak viccelsz?
Németh Réka: Most lebuktam...:$
Varga Olivér: ???
Németh Réka: Természetesen nem hallgatok JB-t ><
Anyám de nehéz felfogású gyerek ez az Olivér,hát de legalább társamra találtam, ennek is vonalzóval rajzolták az agyhullámait PONT mint nekem!Kicsit feldobta az Olival való beszélgetés az alapból rettenetes napom,mikor hazaértünk akkor is vele dumáltam, sőt fürdés közben is, sőt alvás helyett is. Egészen a szent 00:00-ig....
Varga Olivér: Na jó ideje aludni holnap suli ><
Németh Réka: Kajak :O na zúzok is szunyálni szevasz ^^
Varga Olivér: Szevasz :33
2014.01.13. HÉTFŐ
Istenem soha többé nem maradok fent ilyen sokáig...egész reggel olyan voltam kb. mint egy zombi,külsőre belsőre mindenhogy.De megérte mert számos információt szippantottam magamba Varga Olivérről, akivel hivatalosan is atom jó beszélni.Reggel pont ezt a számos információt dolgoztam fel,először is , amit fontos róla tudni világos barna hajú, és csodálatos tengerkék szemei vannak.Ez egy fontos és megjegyezendő kritérium volt, este küldött magáról egy képet és megállapítottam hogy széles vállai vannak melyek jók alvás céljából. Már mint, mi jó lehet ,már azokon a vállakon aludni??Nos igen folytatnám az elemzést, mint megtudtam ő 18 éves azaz tőlem kerek négy évvel idősebb (igen, én még csak 14 vagyok szipp szipp) van egy macskája Bizsu,és egy 12 éves húga. Szereti a rockot (ő is a bakancsosok körébe tartozik mint én) és van egy Black Veil Brides-es pólója. A szent póló! Meg kell szereznem. És amúgy Oli nagyon vicces, megtudtam hogy néha egy bizonyos Napkelte tanyán önkéntes, akár csak én!Csak ugyebár én a kutyamenhely önkéntes angyalkája vagyok... el se hiszem annyira hasonlít rám... (igen természetesen nem én hasonlítok rá, hanem ő rám, én abszolút egyedi vagyok) annyira durva.
Egész suliba menet ezen filozofáltam és miközben a buszon ücsörögtem találjátok ki , ki írt rám! Naná hogy Oli!
Varga Olivér: Jó reggelt Janka^^
Német Janka: Jó reggelt Oli^^
Varga Olivér: Mizu?
Na ne megint az a sablon kérdés... rosszul vagyok már tőle....
Németh Janka: Úton vagyok, veled?
Varga Olivér: Már megint hova mész te lány?:D Én suliba vagyok.:P
Németh Janka: Nos én is oda tartok xD
Németh Janka: És nagyon késésben vagyok....o.o
Varga Olivér: Hajrá Janka!!:D
Ezt az üzenetet megtekintve, nagy gyorsasággal vágtattam az iskola felé, igen már érzem... ez egy 10 perces késés lesz.Jajj szegény fejemnek.Az iskolában Kati néni fogadott.
-Ejnye Janka nagyon elkéstél!-csóválta a fejét a nő.-Elaludtál?
-Nem tanárnő csak késett a buszom...-szuszogtam rémülten.A tanárnő óvatosan körbe tekintett majd egy intéssel mutatta hogy menjek utamra. De furcsa... nem írt be!Wow. Megragadva az alkalmat elindultam órára, és naná hogy a legfelsőn lesz órám.Zsír, reggeli torna meglesz.Kétségbeesetten zuhantam be az ajtón...kémiára.Hmm a kedvenc tantárgyam... el ne higgyétek!Én és a kémia úgy különbözünk egymástól mint a krumpli és a hamburger. Utálom őt és az érzés kölcsönös.Persze a tanár aki tanítja eme csodás tantárgyat az se egy nagy kedvencem...
-Jó reggelt tanár úr, császtok!-libbentem be az ajtón, és minden félelmem elmúlt.
A jó öreg Mókus már a létezésemről se hajlandó tudomást venni, de én se. Általában az általa tartott órákon,zenét hallgatok és rajzolok.Most így óhajkoztam tenni érett nyolcadikos létemre.Behuppantam Rebeka mellé és már elő is kaptam a kémia felszerelésem.... helyett egy rajzlapot és a tolltartóm.
-Janka hol voltál már megint?-kérdezte a mellettem ülő lány.
-Csak késett a busz...-vigyorogtam rá.
-Vagy te késtél a buszról.-mosolygott vissza Rebi a maga saját Rebis módján. Ami kb olyan hogy az összes fiú hirtelen odakapta a fejét.Ilyen ha az embernek csinos a barátnője.
-Na és mondd csak nem feküdtél le időben?-kíváncsiskodott tovább barátnőm... a legjobb azt azért hozzá tenném.
-Hát nem...-mosolyogtam bugyután visszaemlékezve a tegnap éjszakára.Jó kis trécs partit tartottunk az biztos!
-Csak nem... Németh Janka... egy fiúval beszélt?!-tátotta el a száját, mivel én híres vagyok arról a megállapításomról hogy a fiúk egy másik bolygóról származnak, értelmi szintjük pedig annyi mint egy zsák burgonyáé,ezért felesleges a drága időm arra vesztegetni hogy azokkal a marhákkal beszéljek.-Nem úgy volt hogy a fiúkkal időpazarlás beszélni?
-Mindig vannak kivételek .-kacsintottam rá és elkezdtem lerajzolni a kedvenc énekesem Andy-t... Andy Biersackot. Az álombéli férjem és azt a férfit aki az előző megállapításom egyik kivétele.Egyszerűen odáig vagyok érte meg vissza.... na mindegy ebbe most nem akarok belemenni, tehát csak ültem...és rajzolgattam.Aztán észbe kaptam hogy vissza kéne írni Olinak. Elő is kaptam a telóm.
Németh Janka:Na beértem!
Küldtem el a gyors helyzet jelentést.
-Varga Olivér...-olvasta le Rebi a nevet.-Csak nem Ő a Rómeod?
-Dehogy is!-röhögtem ki.-Csak egy netes haver.
-Még...-kuncogott Rebi idiótán, ez teljesen meghülyült!
A nap eszméletlen lassan telt, kémia, matek, irodalom,föci,biosz és.... tesiii.
Alapjáraton szeretem a tesit, az erősítést, a gimnasztikát sőt még az idióta játékokkal sincs problémám.Nekem egyedül az idegesítő, elmebeteg pedofil tanárunkkal van problémám. Utálom... és az érzés kölcsönös (olyan deja vú érzésem van, mintha mondtam volna már ezt).
Ha egy valamit elrontok, azonnal vagy kétszázezer iskolakört kell futnom, vagy fekvőtámaszt, esetleg hátizmot (a három gyengém). És a legrosszabb az egészben hogy számolja is... csak nem jól, helyes helytelen...wááááá....
Természetesen ma is szivattuk egymást, először a sorban állásnál ...
-Jó napot tanulók!-köszönt "illedelmesen" Béla bácsi.
-Erőt egészséget!-zengte az osztály, egyetlen egy kivétellel, aki köszönés helyett inkább karba tett kézzel állt és megvetően nézte a tanárt... ez a kivétel pedig ki volt?Ki?? Naná hogy én...
-Neked is jó napot Janka!-húzta ki magát Béla és úgy tett mintha ő olyan művet lenne ... pedig a föld műveltebb nála!
-Jó napot Béla bá'.-fintorogtam a férfira... aztán a vele töltött idő részét nem nagyon részletezném. Csak a szokásos volt...
Aztán a nap végén fáradtan indultam haza Rebivel.
-Na és mesélj erről az Oliról...-vigyorgott rám a lány miközben átdobta válla felett dús hosszú barna haját.
-A neve Oli... ahj mesélj inkább te!Úgy látom jól megvagytok Szabival.-néztem rá hülyén....
-Hát...izzé...ja meg vagyunk.
-És mikor lesz Rebiből és Szabiból, Rebolcs?
-Rebolcs?
-A Rebeka és a Szabolcs összeolvasztása, saját találmány.-húztam ki magam büszkén.
-Rögtön gondoltam , de nem lesz itt semmi összeolvasztás csak haverok vagyunk.
-Még.-nyújtottam ki gúnyosan a nyelvem.Hamarosan elváltak útjaink Rebivel.
Vigyorogva léptem be a házba, ami Ricsinek feltűnően furcsa volt,meg is jegyezte hogy nem tudja mit szívtam de nagyon erős lehetett... tipikus Ricsi beszólás.Beszaladtam a szobámba és rávetődtem az ágyamra.Na nézzük csak ezt az Oli gyereket!
Varga Olivér: Gratu :D
Németh Janka: És hallod még csak be se írtak!
Varga Olivér: Emelem kalapom fenség!o.O
Varga Olivér:Csak nem a tanár úrra vetetted a szexi mosolyod? ;*
Németh Janka : Idióta! xD Nekem olyan nincs :$
Varga Olivér:Persze én is ezt mondanám!
Németh Janka:Amúgy is tanárNŐ volt!
Németh Janka:De fődet rá. xD
Varga Olivér:Ha nő volt akkor el nem tudom képzelni mit csinálhattál....!
Németh Janka:Nem tudom mire gondolsz... de valahogy nem is akarom tudni!
Varga Olivér:Jól teszed, kicsi vagy te még ehhez törpilla.
Németh Janka: Hey!Hogy van képed letörpillázni? Hány cm is vagy?!
Varga Olivér:182:33
Németh Janka: Öh... én csak 160....
Elkezdtem gondolkozni...akkor vagy három fejjel magasabb nálam??WoW.....
Németh Janka: Akkor te...magasabb vagy....jó három fejjel?
Varga Olivér:Kb ja...
Ma csak este tízig beszéltünk mert holnapra sok mindent kell tanulni,meg hát az is benne volt a pakliban hogy eszméletlen fáradt voltam, nem csak én , hanem még ő is.
Furcsa volt, elalvás előtt elképzeltem hogy találkozunk...elmegyünk fagyizni, deszkázunk, hülyülünk....
2014. május 13., kedd
1.Fejezet
2014.01.12.VASÁRNAP
JANKA
Fáradtan zuhantam ki az ágyamból, soha az életben nem éreztem magam még ilyen fáradtnak, és az már csak hab a tortán hogy holnap hétfő, ergo suli.Remek...
Na mindegy ,elég a hisztizésből. Ideje felkelnem, előkaptam a telefonom és elindítottam rajta egy BMTH számot ami már is dobott a hangulatomon egy keveset, és pöppet pörgősebbre fogtam a dolgom. Felkaptam a nirvana feliratú rövid ujjú pólóm, egy szakadt farmert,és egy kockás sálat. Aztán a tükröm elé ugrottam és mosolyogva szemléltem végig külsőm, igen ez vagyok én.Németh Janka, az örök második, a család fekete báránya.Igen...
Kifestettem enyhén füstösen a szemem, aztán még próbáltam kezdeni valamit a drótszerű vörös loboncommal (nem túl sikeresen) aztán egy gyors fogmosás után rohantam is a konyhába,reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem drágalátos családomnak, melynek egész apraja nagyja már az asztalnál lakomázott,naná hogy nem vártak meg,szokás szerint...Szerencsémre a bátyám kézilabdázik, és hát mit ne mondjak fiúból van, és annyit zabál mint egy egész focicsapat tehát nekem alig marad valami kis csont darab általában.
-Helló Janka, hogy aludtál?-kérdezte anyu miközben kiöntötte a bocis bögrémbe a megmaradt teát.
-Kösz jól.-motyogtam és elkezdtem felfalni az úgynevezett "maradékot". Miután felnyaltam az utolsó morzsát is elindultam a szobámba minta gyermek bátyámmal együtt.Annyi különbséggel hogy míg én rajzolgattam a szobámba, ő (99%-ra mondom) tanult. Nem hasonlítunk ez tény. De nem csak belsőségekben, külsőségekben sem.Míg az én fejemet szeplők ezrei díszítik, az ő arcán még egy anyajegy sincs.Míg én anyától örököltem a vörös hajam, ő apától a feketét.Míg én egy élő törpe vagyok , ő 189cm...hurrá.
Arról nem is beszélek hogy természetesen minden csaj rábukik...hiszen ő a híres Német Richárd, a jóképű , a kocka hasú, a kézis, az okos és sorolhatnám.
Én pedig csak egy kis 14 éves, dróthajú,rocker,művészlélek lennék,aki valószínűleg magányosan fog meghalni,kicsi sötét lakásában.Hurrá.
Nagyon gondolataimba mélyedtem és ebből a hatalmas agyalásból telefonom zökkentett ki.Hopp egy bejövő.Kíváncsian néztem hogy vajon kiírt ilyen korán?
Kiss Rebeka: Helló csajszi, ma deszka?:)
Németh Réka: Az király lenne!Megkérdem anyáék pill.
És már rohantam is felkutatni anyát, aki mint mindig az okos telefonján csüngött, és valakivel nagyban dumcsizgatott.Elég gondterheltnek tűnt ami meglepett... vajon miről van szó?Anya párperc múlva letette a telefont és elkezdett sürgölődni forgolódni.
-Anya lemehetek Rebivel deszkázni?-érdeklődtem meg anyától és akár csak az árnyéka követtem.
-Nem...szólj a bátyádnak hogy szedje össze magát indulunk dédihez.
-De...
-Nincs de Janka!Indíts!-parancsolt rám szigorúan anya...remek a mai deszkázás lefújva,miközben Ricsi szobája felé közelítettem megírtam Rebinek hogy nem mehetek.Aztán benyitottam a bátyám szobájába, a zsaluk szokás szerint be voltak húzva, teljes sötétség volt egyedül a kis éjjeli lámpa égett az íróasztalán...remete.Szerintem nem normális a srác.
-Hé tesó, indulunk dédihez.-közöltem vele a hírt.
-Rendben.-csapta össze a nem tudom hány százezer oldalas könyvet amit éppen olvasott.Tipikus.És komolyan ebbe a csávóba van belezúgva az egész gimi lány csapata?Jézus,milyen lehet a többi fiú?Vagy ennyire úrrá lett mindegyiki csajon a kapuzárási pánik? Durvaaa...
Mármint normális 17 éves srácok élik az életük buliznak,koncertekre járnak,nem pedig bekuckóznak a szobájukba és élre hajtogatják a ruháikat miközben tanulnak és olvasnak...nem akarok senkit megsérteni de ez elég beteg.Kicsit olyan depi beütésű, de ugyebár Mr.Tökéletesnek nem hiszem hogy van bármilyen oka arra hogy, depresszióra hajtsa fejét.Vagy ha van is nem tudok róla.
Hamarosan bepattant az egész pereputty a kicsi suzukiba és már gurultunk is a jó öreg dédihez.Én híven szokásaimhoz egész úton zenét hallgattam, de persze max hangerőn, fülessel. Ha nem így tettem volna a szüleim minden bizonnyal elvisznek kivizsgálásra hogy mi a franc bajom van.
Kőkemény félóra múlva kiértünk dédim kis kuckójához, ahol jelenleg egy rokonunk ápolta.Unottan cibáltam ki füleimből a fülhallgatót,és megindultam be a kapun.Mielőtt a házba léptünk volna apa rám parancsolt hogy viselkedjek,mert olyan vagyok mint egy rossz huligán.Talán nem véletlenül...míg anya és apa a drága rokonunkkal tárgyalt én Ricsi megindultunk dédihez.
A bátyám rögtön a nő szobája felé indult de én nevetve megráztam a fejem.
-Ugyan már mindig a konyhában van.-fordítottam neki hátat és meg is indultam a konyha felé miközben azon gondolkoztam milyen finomságot süthet dédi.Általában csokis sütit süt érkezésünkre de lehet hogy most valami mással lep meg.Mosolyogva libbentem be a konyhába, de ott bizony senkit se találtam... ha nem itt van akkor hol?
Megindultam a kertbe de ott csak a jó öreg Bodrit láttam aki persze azon nyomban a nyakamba ugrott.Bolond puli. De az egyszer biztos hogy ugrásban nincsen párja.
Miután a kertben se találtam úgy határoztam bemegyek a szobájába (ahova Ricsi is indult).
Dédit és a bátyámat is ott találtam.
-Helló dédi.-köszöntem az idős nőnek aki félénken pislákolt felém...nem értem... nem ilyen szokott lenni.
-Szervusz Erika, gyere beljebb.-nyújtotta felém ránccal borított kezét.
-De...dédi... én Janka vagyok.-köhécseltem és imádkoztam azért hogy csak a förtelmes fényviszonyok miatt tévesztett össze anyával. Máskor rögtön felismer, mondjuk az igaz hogy anya kiköpött mása vagyok, de Ő mindig megkülönböztetett minket...furcsa...akárcsak az hogy nem a konyhában sürgölődik.
-Mizu?-kérdeztem totál tárgyilagosan, amire azt kaptam hogy Ricsi ügyesen sípcsonton rúgott.Halkan felszisszentem.-Akarom mondani hogy vagy?
-Köszönöm egész jól.Hát te?-mosolygott rám a nő smaragdzöld szemeivel, olyanok akár az enyéim.
-Élek és virulok.-feleltem,és pont abban a pillanatban jött be anya.
-Csókolom mama!-esett anya a dédim karjaiba. Te jó ég, micsoda drámai felhozatal.
Az elmebeteg rockercsaj, a világfájdalmas báty, az anya aki túl játssza szerepét, és az apa aki azt se tudja mi van csak néz jobbra -balra.Hmm meine family
Mivel semmi kedvem sem volt nézni azt ahogy anya szétbőgi a fejét, a nem tudom miért,inkább kiráncigáltam Ricsit és megtudakoltam tőle hogy "mi a franc"?
-Drága kicsi hugicám.-kezdett bele a már látom hogy unalmas hegyi beszédbe a bátyám.-Te kis tudatlan.Ha néha esetleg lennél oly kegyes és kiszerelnéd a füledből azt a vacakot, és netán figyelnél is arra miről tárgyalnak a nálad nagyobb intelligenciával élő társaid , talán most képben is lennél.-mosolygott rám lenézően. Nos hogy ebből mit értettem ? " Drága kicsi hugicám. Bla blabla blablabla. Bla bla blaaaa blablabla...." kb ennyit.
-Rátérhetnénk a lényegre?-érdeklődtem meg a fiútól.
-Kérésed számomra parancs ifjú hölgy. A mi drága dédi mamánk mint tudod szép kort élt meg, és tudod...most igen idős a drága...És az állapota ebből kifolyólag...egyre .... romlik.
Te jó ég! Duplán te jó ég!
Először is komolyan, az én hatalmas IQ szinttel (na meg egoval) megáldott bátyám okítás közben úgy fogalmazott mint ahogy én szoktam kémia felelés közben? Hatalmas OMG!
Másodszor pedig.....auw.
A szemeimet könnycseppek kezdték marni...de nem sírhatok, még be kell mennem dédihez.Hát akkor ezért nem ismert meg, akkor ezért nem a konyhában találtam akkor ezért ilyen...gyenge?
Nyeltem egy bazi nagyot és egy olyan pillanat következett ami pár évszázad múlva sem fog megismétlődni.
Egyszer csak véletlenül megöleltem a bátyám, ez persze mindkettőnket meglepett. Szerintem Ricsi elsőnek azt hitte ez valami rossz poén... de nem...sajnos.Miután elengedtem még egyszer a szemébe néztem ami szintén olyan mint az enyém , dédié és anyué....
Még egy picit bementem a drága dédimhez de ő hamar elaludt így nem akartam zavarni.Tehát sötétedéskor vissza is indult szerény létszámú csapatunk , a Németh rezidenciába.Még úton voltunk mikor feljöttek az első csillagok. Könnyes szemmel figyeltem őket miközben egy Paramore szám üvöltött a telómból.
Miközben az eget kémleltem zúgásra lettem figyelmes egy új üzenet...vajon ki az?
Jól figyeljetek mert ez az egyetlen egy üzenet, megváltoztatta az egész életem...ha tehetném így visszatekintve a dolgokat nem írnék vissza az illetőnek de naivitásomnak hála ez az esemény megtörtént... vissza írtam...
facebook egy új üzenet tőle: Varga Olivér
JANKA
Fáradtan zuhantam ki az ágyamból, soha az életben nem éreztem magam még ilyen fáradtnak, és az már csak hab a tortán hogy holnap hétfő, ergo suli.Remek...
Na mindegy ,elég a hisztizésből. Ideje felkelnem, előkaptam a telefonom és elindítottam rajta egy BMTH számot ami már is dobott a hangulatomon egy keveset, és pöppet pörgősebbre fogtam a dolgom. Felkaptam a nirvana feliratú rövid ujjú pólóm, egy szakadt farmert,és egy kockás sálat. Aztán a tükröm elé ugrottam és mosolyogva szemléltem végig külsőm, igen ez vagyok én.Németh Janka, az örök második, a család fekete báránya.Igen...
Kifestettem enyhén füstösen a szemem, aztán még próbáltam kezdeni valamit a drótszerű vörös loboncommal (nem túl sikeresen) aztán egy gyors fogmosás után rohantam is a konyhába,reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem drágalátos családomnak, melynek egész apraja nagyja már az asztalnál lakomázott,naná hogy nem vártak meg,szokás szerint...Szerencsémre a bátyám kézilabdázik, és hát mit ne mondjak fiúból van, és annyit zabál mint egy egész focicsapat tehát nekem alig marad valami kis csont darab általában.
-Helló Janka, hogy aludtál?-kérdezte anyu miközben kiöntötte a bocis bögrémbe a megmaradt teát.
-Kösz jól.-motyogtam és elkezdtem felfalni az úgynevezett "maradékot". Miután felnyaltam az utolsó morzsát is elindultam a szobámba minta gyermek bátyámmal együtt.Annyi különbséggel hogy míg én rajzolgattam a szobámba, ő (99%-ra mondom) tanult. Nem hasonlítunk ez tény. De nem csak belsőségekben, külsőségekben sem.Míg az én fejemet szeplők ezrei díszítik, az ő arcán még egy anyajegy sincs.Míg én anyától örököltem a vörös hajam, ő apától a feketét.Míg én egy élő törpe vagyok , ő 189cm...hurrá.
Arról nem is beszélek hogy természetesen minden csaj rábukik...hiszen ő a híres Német Richárd, a jóképű , a kocka hasú, a kézis, az okos és sorolhatnám.
Én pedig csak egy kis 14 éves, dróthajú,rocker,művészlélek lennék,aki valószínűleg magányosan fog meghalni,kicsi sötét lakásában.Hurrá.
Nagyon gondolataimba mélyedtem és ebből a hatalmas agyalásból telefonom zökkentett ki.Hopp egy bejövő.Kíváncsian néztem hogy vajon kiírt ilyen korán?
Kiss Rebeka: Helló csajszi, ma deszka?:)
Németh Réka: Az király lenne!Megkérdem anyáék pill.
És már rohantam is felkutatni anyát, aki mint mindig az okos telefonján csüngött, és valakivel nagyban dumcsizgatott.Elég gondterheltnek tűnt ami meglepett... vajon miről van szó?Anya párperc múlva letette a telefont és elkezdett sürgölődni forgolódni.
-Anya lemehetek Rebivel deszkázni?-érdeklődtem meg anyától és akár csak az árnyéka követtem.
-Nem...szólj a bátyádnak hogy szedje össze magát indulunk dédihez.
-De...
-Nincs de Janka!Indíts!-parancsolt rám szigorúan anya...remek a mai deszkázás lefújva,miközben Ricsi szobája felé közelítettem megírtam Rebinek hogy nem mehetek.Aztán benyitottam a bátyám szobájába, a zsaluk szokás szerint be voltak húzva, teljes sötétség volt egyedül a kis éjjeli lámpa égett az íróasztalán...remete.Szerintem nem normális a srác.
-Hé tesó, indulunk dédihez.-közöltem vele a hírt.
-Rendben.-csapta össze a nem tudom hány százezer oldalas könyvet amit éppen olvasott.Tipikus.És komolyan ebbe a csávóba van belezúgva az egész gimi lány csapata?Jézus,milyen lehet a többi fiú?Vagy ennyire úrrá lett mindegyiki csajon a kapuzárási pánik? Durvaaa...
Mármint normális 17 éves srácok élik az életük buliznak,koncertekre járnak,nem pedig bekuckóznak a szobájukba és élre hajtogatják a ruháikat miközben tanulnak és olvasnak...nem akarok senkit megsérteni de ez elég beteg.Kicsit olyan depi beütésű, de ugyebár Mr.Tökéletesnek nem hiszem hogy van bármilyen oka arra hogy, depresszióra hajtsa fejét.Vagy ha van is nem tudok róla.
Hamarosan bepattant az egész pereputty a kicsi suzukiba és már gurultunk is a jó öreg dédihez.Én híven szokásaimhoz egész úton zenét hallgattam, de persze max hangerőn, fülessel. Ha nem így tettem volna a szüleim minden bizonnyal elvisznek kivizsgálásra hogy mi a franc bajom van.
Kőkemény félóra múlva kiértünk dédim kis kuckójához, ahol jelenleg egy rokonunk ápolta.Unottan cibáltam ki füleimből a fülhallgatót,és megindultam be a kapun.Mielőtt a házba léptünk volna apa rám parancsolt hogy viselkedjek,mert olyan vagyok mint egy rossz huligán.Talán nem véletlenül...míg anya és apa a drága rokonunkkal tárgyalt én Ricsi megindultunk dédihez.
A bátyám rögtön a nő szobája felé indult de én nevetve megráztam a fejem.
-Ugyan már mindig a konyhában van.-fordítottam neki hátat és meg is indultam a konyha felé miközben azon gondolkoztam milyen finomságot süthet dédi.Általában csokis sütit süt érkezésünkre de lehet hogy most valami mással lep meg.Mosolyogva libbentem be a konyhába, de ott bizony senkit se találtam... ha nem itt van akkor hol?
Megindultam a kertbe de ott csak a jó öreg Bodrit láttam aki persze azon nyomban a nyakamba ugrott.Bolond puli. De az egyszer biztos hogy ugrásban nincsen párja.
Miután a kertben se találtam úgy határoztam bemegyek a szobájába (ahova Ricsi is indult).
Dédit és a bátyámat is ott találtam.
-Helló dédi.-köszöntem az idős nőnek aki félénken pislákolt felém...nem értem... nem ilyen szokott lenni.
-Szervusz Erika, gyere beljebb.-nyújtotta felém ránccal borított kezét.
-De...dédi... én Janka vagyok.-köhécseltem és imádkoztam azért hogy csak a förtelmes fényviszonyok miatt tévesztett össze anyával. Máskor rögtön felismer, mondjuk az igaz hogy anya kiköpött mása vagyok, de Ő mindig megkülönböztetett minket...furcsa...akárcsak az hogy nem a konyhában sürgölődik.
-Mizu?-kérdeztem totál tárgyilagosan, amire azt kaptam hogy Ricsi ügyesen sípcsonton rúgott.Halkan felszisszentem.-Akarom mondani hogy vagy?
-Köszönöm egész jól.Hát te?-mosolygott rám a nő smaragdzöld szemeivel, olyanok akár az enyéim.
-Élek és virulok.-feleltem,és pont abban a pillanatban jött be anya.
-Csókolom mama!-esett anya a dédim karjaiba. Te jó ég, micsoda drámai felhozatal.
Az elmebeteg rockercsaj, a világfájdalmas báty, az anya aki túl játssza szerepét, és az apa aki azt se tudja mi van csak néz jobbra -balra.Hmm meine family
Mivel semmi kedvem sem volt nézni azt ahogy anya szétbőgi a fejét, a nem tudom miért,inkább kiráncigáltam Ricsit és megtudakoltam tőle hogy "mi a franc"?
-Drága kicsi hugicám.-kezdett bele a már látom hogy unalmas hegyi beszédbe a bátyám.-Te kis tudatlan.Ha néha esetleg lennél oly kegyes és kiszerelnéd a füledből azt a vacakot, és netán figyelnél is arra miről tárgyalnak a nálad nagyobb intelligenciával élő társaid , talán most képben is lennél.-mosolygott rám lenézően. Nos hogy ebből mit értettem ? " Drága kicsi hugicám. Bla blabla blablabla. Bla bla blaaaa blablabla...." kb ennyit.
-Rátérhetnénk a lényegre?-érdeklődtem meg a fiútól.
-Kérésed számomra parancs ifjú hölgy. A mi drága dédi mamánk mint tudod szép kort élt meg, és tudod...most igen idős a drága...És az állapota ebből kifolyólag...egyre .... romlik.
Te jó ég! Duplán te jó ég!
Először is komolyan, az én hatalmas IQ szinttel (na meg egoval) megáldott bátyám okítás közben úgy fogalmazott mint ahogy én szoktam kémia felelés közben? Hatalmas OMG!
Másodszor pedig.....auw.
A szemeimet könnycseppek kezdték marni...de nem sírhatok, még be kell mennem dédihez.Hát akkor ezért nem ismert meg, akkor ezért nem a konyhában találtam akkor ezért ilyen...gyenge?
Nyeltem egy bazi nagyot és egy olyan pillanat következett ami pár évszázad múlva sem fog megismétlődni.
Egyszer csak véletlenül megöleltem a bátyám, ez persze mindkettőnket meglepett. Szerintem Ricsi elsőnek azt hitte ez valami rossz poén... de nem...sajnos.Miután elengedtem még egyszer a szemébe néztem ami szintén olyan mint az enyém , dédié és anyué....
Még egy picit bementem a drága dédimhez de ő hamar elaludt így nem akartam zavarni.Tehát sötétedéskor vissza is indult szerény létszámú csapatunk , a Németh rezidenciába.Még úton voltunk mikor feljöttek az első csillagok. Könnyes szemmel figyeltem őket miközben egy Paramore szám üvöltött a telómból.
Miközben az eget kémleltem zúgásra lettem figyelmes egy új üzenet...vajon ki az?
Jól figyeljetek mert ez az egyetlen egy üzenet, megváltoztatta az egész életem...ha tehetném így visszatekintve a dolgokat nem írnék vissza az illetőnek de naivitásomnak hála ez az esemény megtörtént... vissza írtam...
facebook egy új üzenet tőle: Varga Olivér
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)