1.Fejezet

2014.01.12.VASÁRNAP

JANKA

Fáradtan zuhantam ki az ágyamból, soha az életben nem éreztem magam még ilyen fáradtnak, és az már csak hab a tortán hogy holnap hétfő, ergo suli.Remek...
Na mindegy ,elég a hisztizésből. Ideje felkelnem, előkaptam a telefonom és elindítottam rajta egy BMTH számot ami már is dobott a hangulatomon egy keveset, és pöppet pörgősebbre fogtam a dolgom. Felkaptam a nirvana feliratú rövid ujjú pólóm, egy szakadt farmert,és egy kockás sálat. Aztán a tükröm elé ugrottam és mosolyogva szemléltem végig külsőm, igen ez vagyok én.Németh Janka, az örök második, a család fekete báránya.Igen...
Kifestettem enyhén füstösen a szemem, aztán még próbáltam kezdeni valamit a drótszerű vörös loboncommal (nem túl sikeresen) aztán egy gyors fogmosás után rohantam is a konyhába,reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem drágalátos családomnak, melynek egész apraja nagyja már az asztalnál lakomázott,naná hogy nem vártak meg,szokás szerint...Szerencsémre a bátyám kézilabdázik, és hát mit ne mondjak fiúból van, és annyit zabál mint egy egész focicsapat tehát nekem alig marad valami kis csont darab  általában.
-Helló Janka, hogy aludtál?-kérdezte anyu miközben kiöntötte a bocis bögrémbe a megmaradt teát.
-Kösz jól.-motyogtam és elkezdtem felfalni az úgynevezett "maradékot". Miután felnyaltam az utolsó morzsát is elindultam a szobámba minta gyermek bátyámmal együtt.Annyi különbséggel hogy míg én rajzolgattam a szobámba, ő (99%-ra mondom) tanult. Nem hasonlítunk ez tény. De nem csak belsőségekben, külsőségekben sem.Míg az én fejemet szeplők ezrei díszítik, az ő arcán még egy anyajegy sincs.Míg én anyától örököltem a vörös hajam, ő apától a feketét.Míg én egy élő törpe vagyok , ő  189cm...hurrá.
Arról nem is beszélek hogy természetesen minden csaj rábukik...hiszen ő a híres Német Richárd, a jóképű , a kocka hasú, a kézis, az okos és sorolhatnám.
Én pedig csak egy kis 14 éves, dróthajú,rocker,művészlélek lennék,aki valószínűleg magányosan fog meghalni,kicsi sötét lakásában.Hurrá.
Nagyon gondolataimba mélyedtem és ebből a hatalmas agyalásból telefonom zökkentett ki.Hopp egy bejövő.Kíváncsian néztem hogy vajon kiírt ilyen korán?
Kiss Rebeka: Helló csajszi, ma deszka?:)
Németh Réka: Az király lenne!Megkérdem anyáék pill.
És már rohantam is felkutatni anyát, aki mint mindig az okos telefonján csüngött, és valakivel nagyban dumcsizgatott.Elég gondterheltnek tűnt ami meglepett... vajon miről van szó?Anya párperc múlva letette a telefont és elkezdett sürgölődni forgolódni.
-Anya lemehetek Rebivel deszkázni?-érdeklődtem meg anyától és akár csak az árnyéka követtem.
-Nem...szólj a bátyádnak hogy szedje össze magát indulunk dédihez.
-De...
-Nincs de Janka!Indíts!-parancsolt rám szigorúan anya...remek a mai deszkázás lefújva,miközben Ricsi szobája felé közelítettem megírtam Rebinek hogy nem mehetek.Aztán benyitottam a bátyám szobájába, a zsaluk szokás szerint be voltak húzva, teljes sötétség volt egyedül a kis éjjeli lámpa égett az íróasztalán...remete.Szerintem nem normális a srác.
-Hé tesó, indulunk dédihez.-közöltem vele a hírt.
-Rendben.-csapta össze a nem tudom hány százezer oldalas könyvet amit éppen olvasott.Tipikus.És komolyan ebbe a csávóba van belezúgva az egész gimi lány csapata?Jézus,milyen lehet a többi fiú?Vagy ennyire úrrá lett mindegyiki csajon a kapuzárási pánik? Durvaaa...
Mármint normális 17 éves srácok élik az életük buliznak,koncertekre járnak,nem pedig bekuckóznak a szobájukba és élre hajtogatják a ruháikat miközben tanulnak és olvasnak...nem akarok senkit megsérteni de ez elég beteg.Kicsit olyan depi beütésű, de ugyebár Mr.Tökéletesnek nem hiszem hogy van bármilyen oka arra hogy, depresszióra hajtsa fejét.Vagy ha van is nem tudok róla.
Hamarosan bepattant az egész pereputty a kicsi  suzukiba és már gurultunk is a jó öreg dédihez.Én híven szokásaimhoz egész úton zenét hallgattam, de persze max hangerőn, fülessel. Ha nem így tettem volna a szüleim minden bizonnyal elvisznek kivizsgálásra hogy mi a franc bajom van.
Kőkemény félóra múlva kiértünk dédim kis kuckójához, ahol jelenleg egy rokonunk ápolta.Unottan cibáltam ki füleimből a fülhallgatót,és megindultam be a kapun.Mielőtt a házba léptünk volna apa rám parancsolt hogy viselkedjek,mert olyan vagyok mint egy rossz huligán.Talán nem véletlenül...míg anya és apa a drága rokonunkkal tárgyalt én Ricsi megindultunk dédihez.
A bátyám rögtön a nő szobája felé indult de én nevetve megráztam a fejem.
-Ugyan már mindig a konyhában van.-fordítottam neki hátat és meg is indultam a konyha felé miközben azon gondolkoztam milyen finomságot süthet dédi.Általában csokis sütit süt érkezésünkre de lehet hogy most valami mással lep meg.Mosolyogva libbentem be a konyhába, de ott bizony senkit se találtam... ha nem itt van akkor hol?
Megindultam a kertbe de ott csak a jó öreg Bodrit láttam aki persze azon nyomban a nyakamba ugrott.Bolond puli. De az egyszer biztos hogy ugrásban nincsen párja.
Miután a kertben se találtam úgy határoztam bemegyek a szobájába (ahova Ricsi is indult).
Dédit és a bátyámat is ott találtam.
-Helló dédi.-köszöntem az idős nőnek aki félénken pislákolt felém...nem értem... nem ilyen szokott lenni.
-Szervusz Erika, gyere beljebb.-nyújtotta felém ránccal borított kezét.
-De...dédi... én Janka vagyok.-köhécseltem és imádkoztam azért hogy csak a förtelmes fényviszonyok miatt tévesztett össze anyával. Máskor rögtön felismer, mondjuk az igaz hogy anya kiköpött mása vagyok, de Ő mindig megkülönböztetett minket...furcsa...akárcsak az hogy nem a konyhában sürgölődik.
-Mizu?-kérdeztem totál tárgyilagosan, amire azt kaptam hogy Ricsi ügyesen sípcsonton rúgott.Halkan felszisszentem.-Akarom mondani hogy vagy?
-Köszönöm egész jól.Hát te?-mosolygott rám a nő smaragdzöld szemeivel, olyanok akár az enyéim.
-Élek és virulok.-feleltem,és pont abban a pillanatban jött be anya.
-Csókolom mama!-esett anya a dédim karjaiba. Te jó ég, micsoda drámai felhozatal.
Az elmebeteg rockercsaj, a világfájdalmas báty, az anya aki túl játssza szerepét, és az apa aki azt se tudja mi van csak néz jobbra -balra.Hmm meine family
Mivel semmi kedvem sem volt nézni azt ahogy anya szétbőgi a fejét, a nem tudom miért,inkább kiráncigáltam Ricsit és megtudakoltam tőle hogy "mi a franc"?
-Drága kicsi hugicám.-kezdett bele a már látom hogy unalmas hegyi beszédbe a bátyám.-Te kis tudatlan.Ha néha esetleg lennél oly kegyes és kiszerelnéd a füledből azt a vacakot, és netán figyelnél is arra miről tárgyalnak a nálad nagyobb intelligenciával élő társaid , talán most képben is lennél.-mosolygott rám lenézően. Nos hogy ebből mit értettem ? " Drága kicsi hugicám. Bla blabla blablabla. Bla bla blaaaa blablabla...." kb ennyit.
-Rátérhetnénk a lényegre?-érdeklődtem meg a fiútól.
-Kérésed számomra parancs ifjú hölgy. A mi drága dédi mamánk mint tudod szép kort élt meg, és tudod...most igen idős a drága...És az állapota ebből kifolyólag...egyre .... romlik.
Te jó ég! Duplán te jó ég!
Először is komolyan, az én hatalmas IQ szinttel (na meg egoval) megáldott bátyám okítás közben úgy fogalmazott mint ahogy én szoktam kémia felelés közben? Hatalmas OMG!
Másodszor pedig.....auw.
A szemeimet könnycseppek kezdték marni...de nem sírhatok, még be kell mennem dédihez.Hát akkor ezért nem ismert meg, akkor ezért nem a konyhában találtam akkor ezért ilyen...gyenge?
Nyeltem egy bazi nagyot és egy olyan pillanat következett ami pár évszázad múlva sem fog megismétlődni.
Egyszer csak véletlenül megöleltem a bátyám, ez persze mindkettőnket meglepett. Szerintem Ricsi elsőnek azt hitte ez valami rossz poén... de nem...sajnos.Miután elengedtem még egyszer a szemébe néztem ami szintén olyan mint az enyém , dédié és anyué....
Még egy picit bementem a drága dédimhez de ő hamar elaludt így nem akartam zavarni.Tehát sötétedéskor vissza is indult szerény létszámú csapatunk , a Németh rezidenciába.Még  úton voltunk mikor feljöttek az első csillagok. Könnyes szemmel figyeltem őket miközben egy Paramore szám üvöltött a telómból.
Miközben az eget kémleltem zúgásra lettem figyelmes egy új üzenet...vajon ki az?
Jól figyeljetek mert ez az egyetlen egy üzenet, megváltoztatta az egész életem...ha tehetném így visszatekintve a dolgokat nem írnék vissza az illetőnek de naivitásomnak hála ez az esemény megtörtént... vissza írtam...
facebook egy új üzenet tőle: Varga Olivér